Szerző: Sarah Addison Allen
Cím: A csodálatos Waverley-kert (Garden Spells)
Fordító: Szakál Gertrúd
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalak száma: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Könyvmolyképző a Vörös pöttyös könyvek sikerén felbuzdulva tavaly indította útjára a felnőtteknek szóló Arany pöttyös könyveket. Ez idáig csak egyetlen könyvet olvastam a sorozatból (Felszáll a köd Kate Mortontól), de az nagyon bejött, így elhatároztam, hogy az összes arany pöttyöst szeretném majd elolvasni (vagy legalábbis többségét). A választásom ezúttal Sarah Addison Allen könyvére esett, amit a bloggerek nagyon dicsértek.

A történet során két testvér életébe nyerhetünk bepillantást. A Waverley-család nőtagjai sosem örvendtek túl nagy népszerűségnek: már évtizedek óta idegenként kezelik őket Bascom lakói, hiszen mindegyiküket valamilyen mágikus tulajdonsággal ruházták fel. Ott van például Claire, az idősebb Waverley-lány, aki egy sikeres rendezvény-szervező cég tulajdonosa is, különleges növényekből készít édességeket, amelyek varázslatos hatással vannak fogyasztójukra. Ám egy nap az ő életébe is betoppan a szerelem, bárhogy is ellenkezik ellene. A húga, Sydney pedig pont a nevük okozta hátrány miatt menekült el a kicsiny városból: ahogyan annak idején anyjuk, ő maga is járja a világot és éli az életét. Mindaddig, amíg meg nem ismerkedik Daviddel, akinek kényszerű birtoklási vágya rémálommá változtatja a lázadó lány életét. Egy nap Sydney úgy dönt, hogy visszatér Bascomba a lányával, Bayjel együtt, és újra felfedezi magának a csodálatos Waverley-kert titkait, miközben rájön arra, hogy mi is az ő titkos képessége.

Bevallom, ezt a könyvet úgy vettem a kezembe, hogy semmit sem tudtam a történetről. Nekem a molyok véleménye éppen elég volt ahhoz, hogy érdekelni kezdjen a regény, anélkül, hogy elolvastam volna a szinopszisát. A borító és a cím alapján mondjuk teljesen másra számítottam (nem tudom, miért, de valami karácsonyi, vagy Burnett-féle Titkos kert-történetet vártam), de nagyon jó volt lépésről lépésre felfedezni a regényt.

Műfajilag nem tudom pontosan besorolni: félig romantikus, félig mágikus, ugyanakkor szinte végig a realitás talaján marad. Az egész engem valahogy az Átkozott boszorkák című filmre emlékeztetett (le kellene szoknom róla, hogy filmekhez hasonlítok regényeket), amit akárhányszor meg tudok nézni, soha nem unom meg. Persze a két történet között csupán annyi a hasonlóság, hogy két, mágikus erővel bíró nővér életét követhetjük végig a városban.

Kedvenc szereplőt nem tudok megnevezni, mert valahogy mindegyikük a szívemhez nőtt (kivéve David). Ami nagyon tetszett, hogy a szerző nem fókuszált végig a két Waverley-lányra, hanem a városka többi lakosával is megismerkedhettünk: a szintén Waverely nagynénivel, Freddel, a meleg fűszerárussal, Emmával, Sydney gyerekkori barátnőjével és egyben vetélytársával. Mindannyiuknak megvan a saját élete, mindannyian (a főhősökhöz hasonlóan) keresik a helyüket a világba, csetlenek-botlanak, vagy éktelen nagy hülyeséget követnek el, persze mindezt a jó ügy érdekében.

A címet a kiadó jelen esetben (is) nagyon jól eltalálta: eleinte azt hittem, hogy a "csodálatos" csak szépítő jelzőként funkcionál, amíg ki nem derült, a szó szoros értelmében véve csodákkal teli a kert. A borító is gyönyörű, a fordítás is igényes. Egyedüli hibaként azt tudnám felhozni, hogy egy véletlen folytán a lábjegyzetek (6-7 darab) lemaradtak, így egy-két kifejezésnél az olvasó saját fantáziájára van bízva, hogy milyen ételre gondoljon.

Összességében azt kell mondanom, hogy ebben a kötetben sem csalódtam, és ha a többi Arany pöttyös is hasonló színvonalú lesz, öröm lesz olvasni mindet. :)

Értékelés: 10/9

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!