Ártatlan?

ártatlan.jpgSzerző: Ferdinand von Schirach
Cím: Ártatlan? (Schuld)
Fordító: Várnai Péter
Kiadó: Partvonal Kiadó
Oldalszám: 128

SPOILERMENTES KRITIKA!

A Partvonal Kiadó 2009-ben indította el dokumentum-krimi sorozatát, amelynek eddig jelen kötet mellett négy tagja jelent meg (Maffia, Gomorra, Bűnös?, illetve a frissen kijött Londongrád). A tavalyi év nagy sikere volt Ferdinand von Schirach, német védőügyvéd és büntetőjogász első könyve, a Bűnös?. (Ha jól tudom, itthon elég hamar megérte a második kiadást.) Az első kötet 11 bűnesetet tartalmazott, amelyek Schirach saját ügyeit dolgozták fel. A második részben újabb 15 izgalmas történettel találkozhatunk.

Egy szexuálisan abberált ügyvédnő kénytelen a bíróság előtt hazudni, hogy megvédje férjét és saját becsületét. Egy fiatal lányt kilenc férfi megerőszakol, ám bizonyíték híján egyiküket sem ítélik el. Egy nő úgy dönt, saját maga vet véget a több mint tíz évig tartó pokolnak. Egy fiút majdnem halálra kínoznak társai az illuminátusok nevében. Egy drogdíler eszméletlen kalandokba keveredik egy kutya miatt, azután elsétál a rendőrök mellett. A kérdés adott: valóban mindig bűnös, akit elítélnek? És mindig ártatlan az, akit a bíróság annak nyilvánít?

Ezek a kérdések időnként minden emberben felmerülnek, nemtől és foglalkozástól függetlenül. És ezekre próbál meg választ találni Schirach könyvében. Persze, konkrét szájba rágást senki ne várjon, hiszen a szerző csak elmesélni a tényállást és a történet végét, a tanulságot mindenkinek saját magának kell levonnia belőle. A legtöbb esetben az állásfoglalása is hiányzik, így tényleg csak az olvasón múlik, hogy eldöntse: ő mit tett volna az adott esetben.

Joghallgatóként tapasztalatból mondom, hogy a legtöbb tanárunk nem győzi hangsúlyozni, hogy bár a jognak elsősorban az igazságszolgáltatásra kell irányulni, az ügyben hozott döntés nem lesz mindig feltétlenül igazságos (gondoljunk csak az első- és a másodfokú ítéletek gyakori ellentmondásosságára). A könyv elolvasása után pedig mindenki igazat adhat ennek az állításnak: hiszen hiába tudja, érzi az olvasó, hogy az elkövető valóban bűnös, a kellő bizonyítékok hiánya miatt be kell látnia, hogy nem lehet elítélni.

A kötet tizenöt rövidebb-hosszabb történetet tartalmaz, vannak köztük jók és kevésbé jók egyaránt. Számomra jó pár eset kiemelkedő volt (Az illuminátusok, Gyerekek, Anatómia, Magányosan, Kiegyenlítés – utóbbi kettő elég elborzasztó), de az egyik kedvencem A kulcs c. írás, amelyről valóban elég nehéz elhinni, hogy a valóságban is megtörtént, hiszen jobban hasonlít egy akció-vígjátékra, mint az életre. Egy-két novellával (mert akként is felfoghatók) nem tudtam mit kezdeni, például az utolsó két sztorit abszolút nem éreztem a kötetbe illőnek, véleményem szerint a szerző el is hagyhatta volna azokat.

Ha nem jogi szemszögből nézem, akkor is igen érdekesek a történetek, olyan, mintha az ember rövid krimiket olvasna, hiszen gyakran csak a legvégén derül ki, hogy ki volt a tettes, illetve, hogy megkapja-e méltó büntetését.

A magyar cím – bár az eredeti jelentése: felelős – szerintem találóbb a németnél a kérdőjelnek köszönhetően, mert így már rögtön azzal a tudattal vettem kézbe a könyvet, hogy a szerző rám bízza a kérdést megválaszolását. A magyar kiadás egyébként nagyon igényes: jó fordítás, szerkesztés, egyszerű, de mégis figyelemfelkeltő borító, jó kötés – kell ennél több?

Értékelés: 10/8