Az óceán démonai

vampirates1.jpgSzerző: Justin Somper
Cím: Vámpírkalózok 1. Az óceán démonai (Vampirates 1. Demons of the Ocean)
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 312

SPOILERMENTES ÍRÁS!

"Végre! Végre ismét a kezembe került egy olyan ifjúsági regény, amely bebizonyította, hogy a gyermek-fantasy-t lehet magas színvonalon művelni, és amelyet alig bírok letenni. És ami a legjobb, hogy egy sorozat első kötetéről van szó, amit - ha minden jól megy - még minimum öt további követ." - Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe, mikor Justin Somper könyvét olvastam.

A XXVI. század legelején a tizennégy éves ikerpár, Grace és Connor árván marad, mikor elveszítik édesapjukat, a Félhold-sziget világítótornyának őrét. A gyerekeket a város leggazdagabb és legönteltebb lakosa, vagyis a polgármester, valamint az árvaház vezetője is magának akarja megszerezni. Ám a gyerekek elkötik apjuk egy hajóját, hogy az óceánt átszelve egy új világba jussanak el. Azzal azonban nem számolnak, hogy viharba keverednek, amely ketté töri a hajót, őket pedig a hullámok választják el. Connort egy kalózhajó egyik tisztje menti ki a vízből, Grace-t pedig egy sokkal veszedelmesebb és titokzatosabb férfi. Vajon igaz lehet a dal, amelyet édesapjuk énekelt nekik esténként a vámpírkalózok, az óceánok démonairól? És ha igen, a testvérpár látja még egymást valaha?

Nem is tudom, hol kezdjem a kritikámat. Azt már előre leszögezem, hogy főleg pozitív hangvételű lesz, mert - bár akadtak benne apró hibák - az én tetszésemet abszolút elnyerte a regény. Ahogyan a várólistámnál is említettem, a sorozat már jó pár éve, 2008-ban felkeltette az érdeklődésemet, mikor is Spanyolországban járva láttam, hogy agyonreklámozták a szériát. Már akkor is tetszett a cím ötletessége, hogy a Vampire és Pirates szavakat egybefonta a szerző. Kicsit sajnálom, hogy a magyar nyelv ezt nem tudja visszaadni, de szerencsére, a Kiadó megtartotta az eredeti címet is a borítón.

A kötet hangulatilag engem leginkább Darren Shan könyveire emlékeztetett, és remélem, hogy a következő részek szép fokozatosan "komolyodnak" majd (no, azért nem kell átmenni rowlingi öldöklésben). A sztori - bár halványan fellelhetők innen-onnan kölcsönvett ötletek - egészen eredetire sikeredett. A világon még lehetett volna kicsit csiszolni: 2505-ben játszódik a történet, ehhez képest semmilyen technikai találmány nem szerepel a kötetben, sőt Somper szerint akkor is a Gucci lesz a menő. Bár halványan kapunk utalást arra, hogy valamikor a múltban - nekünk még jövő - volt egy hatalmas özönvíz, aminek következtében megnőtt az óceánok területe, de ennél több nem derül ki a szereplők szavaiból.

Az első regényen egyébként még érződik, hogy bevezető kötet: inkább a szereplőkre helyezi a hangsúlyt a nagy fordulatok helyett, a tizenévesek keresik helyüket a világban, éppen a felnőtté válásukat követhetjük nyomon. Connor részéről a kalózkodás életébe nyerünk bepillantást, Grace-szel pedig együtt fejthetjük meg a vámpírkalózok rejtélyét. Azért akad pár izgalmas pillanat is, szóval unatkozni nem fogunk az biztos.

Somper stílusa nagyon olvasmányos - ehhez nagyban hozzájárul Gazdag Tímea fordítása is -, szinte észre sem vettem, máris eljutottam a kötet feléhez. A borító nekem nagyon tetszik, igazi ifjúsági fantasy-hoz illő.

Nem mondom, hogy ez lesz az új Harry Potter, mert attól azért még kicsit messze van, de bizakodó vagyok, és remélem, Somper okosan folytatja a sorozatot. Én személy szerint nagyon várom a folytatást (csak könyörgöm, ne a Szörnyű áradat címet viselje).

Értékelés: 10/9