Szerző: Rob Reger és Jessica Gruner
Cím: Emiliy the Strange - Elveszett emlékek (Emily the Strange - The Lost Days)
Fordító: Benes Attila
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 256

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Amikor a Kiadó oldalát nézegettem (a Tövisek Hercege után kutattam), akkor jött velem szembe először a regény, utána a kiadó egyik munkatársa is ajánlotta, ezért úgy voltam vele, adok neki egy esélyt.

Egy tizenéves lány egy nap arra ébred, hogy nem emlékszik semmire. Teljesen egyedül találja magát egy szobában, és úgy tűnik, a városban sem ismeri senki. Feketekő egyébként is tele van fura alakokkal: például Holló, a pincérlány, akinek képességét a két szavas mondatok már meghaladják, vagy a titokzatos Emma LeStrande, aki igen fontos szerepet játszott a helyiek életében, de erről mindenki hallgat. Főhősünk tehát megpróbálja visszaszerezni az emlékeit, eközben újabb és újabb alakok tűnnek fel, akik megbolygatják az életét.

Emilynek nagy kultusza van, ezt olvashatjuk sok helyen, de hogy ez a nagyfokú rajongás Magyarországon is jellemző-e, nem tudom, mert - szégyen, nem szégyen - én ezelőtt soha nem hallottam róla. Pedig lehet benne valami, mert teljes ruhakollekciót, többkötetes könyvsorozatot, kitűzőket, gyertyákat és egyéb otthoni kiegészítőket tudhat már maga mögött.

A kötet afféle napló-regény, hiszen - habár a hagyományos dátumos bejegyzések helyett sorszámozott napokat kapunk - Emily 30 napos kalandját írja le, a lány szemszögéből. A párbeszédeket igen ötletesen, szövegkönyvszerűen jegyzi le, észrevételeit többször is tizenhárom elemű felsorolásokban teszi közzé.

Maga a sztori elég középszerű, a kezdeti érdekesség után hamar unalmassá válik, ahogy Emily az emlékei után kutat, ezt töri meg a közepén lévő csavar, ami sajnos igen rövid ideig tart, így visszatérünk a szokásos, emlékeit kereső lányhoz. Egy-két cselekményszál kiszámítható, főleg így felnőttfejjel, de azért akadt pár meglepetés is. A befejezés nekem kicsit zavaros volt, a kalamajka-póker szabályait nem sikerült száz százalékosan megértenem, de ezt elnézem a szerzőnek, tekintve, hogy úgy tűnt, a szereplők sincsenek tisztában vele.

A karakterek közül jóformán csak Emilyt ismerjük meg tüzetesebben - ami tekintve, hogy az ő naplóját olvassuk, nem is csoda. A többieken, bár azt nem mondanám, hogy sablonkarakterek, lehetett volna még egy keveset csiszolni.

Viszont ami nagyon tetszett, és ezt ötletesnek tartom, az a kivitelezés maga. Ez az enyhén darkos stílus (nyomaiban engem a Szellemlány ra emlékeztet), a naplóhoz illő rajzok (jól gondolom, hogy az 57. és a 120. oldal közötti rajzok pörgetve egy mini-mozit adnak ki?) a fehér-fekete-piros szín váltakozása remek hangulatot varázsoltak olvasás közben.

Szóval én kicsit azt érzem, hogy a nagy sikert akarták meglovagolni az alkotók (mert ha jól tudom, a könyvsorozat csak később született meg), így inkább a külcsínre helyezték a hangsúlyt, nem magára a történetre.

A magyar kiadás: eddig nem nagyon ismertem a Fumax könyveit, egyedül a Tarot Café -hoz, a Démonnapló 1. kötetéhez és A magányos csillag hoz volt szerencsém, de pozitív tapasztalatokat könyvelhetek el velük szemben. A kiadás igényesen kialakított, a kötés jó, a fordításra sem lehet panasz. Egyedül a fülszöveget nem tudom hova tenni, nagyon remélem, hogy az angol eredetiből fordítása, és nem saját iromány, mert körülbelül semmit sem tartalmazott belőle a kötet. Ha valaki képet akar kapni a regényről, javaslom a bloggereket, vagy a belső borítón található 13-as felsorolást.

Értékelés: 10/7

Az Emily, the Strange-sorozat:

Elveszett emlékek
Különös különcségek