Szerző: Justin Somper
Cím: Vámpírkalózok 2. A rettegés árja (Vampirates 2. Tide of Terrors)
Fordító: Gazdag Tímea
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 392

AZ ELSŐ RÉSZRE NÉZVE A KRITIKA SPOILERT TARTALMAZ!

Az év egyik legkellemesebb meglepetése számomra Justin Somper sorozata, a Vámpírkalózok volt. Annak ellenére, hogy a célközönség a tizenéves korosztály, az első kötet sorait én is szinte faltam, és izgatottan vártam a folytatást, ami szerencsére nem váratott sokáig magára.

A Tempest ikrek egymásra találása óta három hónap telt el. Grace beköltözött a Diablo fedélzetére, ahol Connor a testvérpárt elszakító vihar óta szolgál. A fiú nagyon élvezi a kalózlétet, hamarosan szoros barátságot köt a hajón élőkkel, húga azonban nem találja a helyét az új életben. Visszavágyik a vámpírkalózok közé, hiszen magára kellett hagynia Lorcant, aki súlyosan megsebesült, miközben őt próbálta megmenteni a hajnali napfényben. Ráadásul van olyan sejtése is, hogy a szabályokat súlyosan megszegő és emiatt száműzött Sidorio veszélyt jelent rájuk nézve. És nem is téved nagyot, ugyanis az egykori vámpírkalóz szövetségeseket gyűjt maga mellé, hogy megkezdje bosszúhadjáratát.

Szerencsére nem kellett csalódnom a második kötetben, Somper tartotta azt a színvonalat, amelyet az első kötet alapján elvártam. Rögtön az elején sikerült ráhangolódnom a regényre, szinte azonnal visszataláltam a kalózok uralta világba. Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy rögtön egy csata jelenettel nyitott a történet, ahol sajnos egy tragédiának is tanúja lehettünk.

Az mellett viszont nem tudok elmenni, hogy végig olyan érzésem volt, mintha ez a rész az elsővel együtt alkotná a bevezető részt. Sok mindent itt tudunk meg a kalózokról, itt teljesedik ki Sidorio haragja (akiről időközben kiderült, nem is biztos, hogy ő lesz a főgonosz), és kapunk néhány utalást arra nézve, mire számíthatunk a gyerekek jövőjével kapcsolatban. Grace folytonos vágyakozása és asztrális utazásai alapján a lány képességeiben nyerhetünk betekintést, Connor látomásai alapján pedig feltehetjük a kérdést: Somper vajon megmeri lépni, hogy az ikrek a történet folyamán eltávolodnak egymástól, míg végül egymás ellenségei lesznek. (Habár konkrét utalásokat még nem kaptunk erre nézve, számomra ez lenne a logikus felépítése a történetnek.)

Amit viszont kicsit furcsálltam és amire abszolút nem számítottam az a Kalózakadémia behozatala volt. Ettől kicsit Roxfort-érzésem volt, habár Somper ezt messzemenően nem dolgozta ki olyan jól, mint ahogyan Rowling tette. Az író által felépített világgal egyébként is bajban vagyok: nem tudom hova tenni, hogy az egész a XVI. században játszódik, de mégis olyan, mintha egy középkori történetet olvasnék. Amivel nem is lenne baj, mert imádom, hogy nagyrészt a tenger a fő helyszín, hogy még mindig divat a drágakő elrablása, a fáklyás világítás és az ehhez hasonló, sejtelmes, sötét(ebb) hangulatot keltő eszközök, de számomra valahogy nem illik bele a képbe a szörfözés, a bakelitlemez és az egyéb modern kütyük, amelyek csak nagy ritkán fordulnak elő. De visszatérve az Akadémiára: a történetben is kicsit sántít az iskola szerepe, hiszen Connoron keresztül is bebizonyosodik, hogy aki kalózhajón szolgál, az sokkal tapasztaltabb lesz, mint az aki, hat évig koptatja a suli padjait. Ráadásul az összes diák szülei foglalkozásukat tekintve kalózok, ergo már a gyakornoki helyük is biztosítva van, így mondhatni értelmetlen iskolába járatni őket. Persze ez sem volt teljesen idegen a könyv világától, meg nem is idegesített úgy, mint például Dean Lorey szörnyvilága, de remélem, a Tempest ikrek nem sok időt fognak a jövőben a suli falai között tölteni.

Összességében ez a kötet is nagyon tetszett (bizonyos elemeket tekintve még jobban is, mint az első), már kezdek szimpatizálni egyes szereplőkkel (például jobban preferálom Grace jeleneteit, mint Connorét), és jó pár kérdés marad megválaszolatlanul. Annak meg különösen örülök, hogy úgy látszik Somper öt percnél többet szánt a történetre, így az első kötetben elhangzott dolgoknak és eseményeknek a későbbi részekben is fontos szerepe lesz.

Értékelés: 10/9