Csendes vizeken

thumbnail (1)_1.jpgSzerző: Viveca Sten
Cím: Csendes vizeken (I de lugnaste vatten)
Fordító: Markwarth Zsófia
Kiadó: Egmont Hungary Kft.
Oldalszám: 352

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Egmont Kiadó a krimi-thriller vonulatot erősítő Egmont Myztsorozat keretében Asa Schwarz után egy újabb svéd írónőt mutatott be a hazai olvasóknak. Viveca Sten első regénye, amely egyben a Sandhamni gyilkosságok nyitókötete 2008-ban jelent meg először, azóta pedig évente jelenik meg egy-egy újabb kötet, így a sorozat mára ötkötetesre duzzadt. A Kiadónak hála a skandináv krimik szerelmesei rögtön két kötetet is kézbe vehetnek, hiszen a Csendes vizeken és a Zárt körben c. részek egyszerre jelentek meg nálunk.

Sandhamn egy aprócska sziget, amely a stockholmi szigetvilágban helyezkedik el. Egy nyári napon a parton egy halott férfira találnak, aki nagy valószínűség szerint a halászhálójába akadva fulladt meg. A nyomozást Thomas Andreasson vezeti, aki eleinte öngyilkosságra gyanakszik, de miután rövid időn belül a férfi unokatestvére is holtan kerül elő, már biztos benne, hogy gyilkosság történt. Nem sokkal később egy újabb holttest is feltűnik, így a nyomozónak igyekeznie kell, ha nem akarja, hogy a gyilkos ismét lecsapjon. Visszatérve gyermekkora helyszínére régi jó barátjával, Norával is találkozik, aki jogász végzettsége révén nagy segítséget nyújt a férfinak. Azonban mindkettőjüknek a nyomozás kudarcain és nehézségein túl meg kell küzdenie a magánéleti problémákkal: Thomasnak a gyermeke halálát, Norának a házasságának válságát kell feldolgoznia.

Ahogy egyre több skandináv krimit olvasok, úgy válik egyre világosabbá számomra, hogy az északi népek műveiben megfigyelhetők, hogy a férfi írók szeretik éles társadalomkritikával illetni az országukat, míg a női szerzők inkább helyezik a hangsúlyt a a szereplőik háttéréletére. Elég csak megnézni Asa Larsson regényét, ahol olykor nem is a nyomozás, hanem a főszereplő múltja volt az igazán érdekes. Viveca Sten regényénél is ugyanez a helyzet: a női főszereplő, Nora a nyomozás szempontjából aligha tekinthető releváns tényezőnek, ő egyfajta ellentényezőként van jelen a regényben, hogy a (főleg női) olvasók ne csak a nyomozás sikeressége miatt izguljanak, hanem a szereplők életéért is. Thomas magánéletéről ezzel szemben nem sokat tudunk meg, inkább a múltjának egy apró szeletét tárja elénk a szerző, így értelemszerűen ő felelős a könyvben a krimi-szál erősítéséért.

Maga a krimi-rész nem emelkedik ki a többi hasonló tematikájú könyvé közül. Van x számú gyilkosság, elkezdődik a nyomozás, az olvasót párszor tévútra akarja terelni a szerző, a végén pedig nagy meglepetésnek szánja a gyilkos kilétét, amely még jó is lehetne, ha nem lehetne már korábban is rájönni a személyére, és nem az unalomig ismételt klisékkel élne az író. A motiváció sem sikerült számomra hitelesnek, úgy érzem, ezen még lehetett volna csiszolni.

Viszont ami a könyv erőssége, az a hangulat. Az ember úgy érzi, hogy tényleg ott van Sandhamn szigetén, köszönhetően az igen csak jóra sikeredett tájleírásoknak. Nagy kedvem támadt olvasás közben valóban odautazni, hogy megnézzem, valóban annyira barátságos kis hely-e, mint amilyennek Sten azt leírja. Szóval a hangulat, illetve a szereplők gondoskodnak arról, hogy ne legyen unalmas a regény, éppen ezért én ezt a könyvet inkább a női olvasóknak ajánlom, aki keményebb műre vágyik, annak ajánlom Grangé-könyveit (főleg, hogy ősszel jön a negyedik regény).

Értékelés: 10/8