Szerző: Brandon Mull
Cím: Titokfölde - A mesés menedék (Fablehaven)
Fordító: Pék Zoltán
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 296

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Idén tavasszal a Könyvmolyképző egy újabb sorozatot indított útjára, amely a Kaméleon Könyvek névre hallgat, és amelynek keretén belül a 10-14 éves korosztályt célzó kalandregényeket adják ki. Az első kötetek között jelent meg a személyes kedvencemmé vált Vámpírkalózok, illetve a gyerekkorom egyik kedvenc szerzőjének, Moony Witchernek a regénye. Mivel az eddig elolvasott könyvekben nem csalódtam, úgy döntöttem esélyt adok Brandon Mull ötrészes ifjúsági-fantasysorozatának, a Titokföldének is.

Kendra és Seth, a testvérpár kénytelen a nyári szünet egy részét unalmas nagyszüleiknél tölteni. Megérkezésükkor még nem is számítanak arra, mennyi kalandot fognak átélni az elkövetkezendő hetekben. Sorenson nagypapa óva inti őket a legtöbb helyről, a nagymama távollétére pedig ködösebbnél ködösebb kifogásokat talál ki. Egyik nap Seth megszegi a nekik felállított szabályokat, és bemerészkedik a tanya melletti erdőbe, ahol egy különös és félelmetes öregasszonnyal találkozik. Hamarosan világossá válik számukra, hogy az erdő különböző mesebeli lények - gólemek, tündérek, koboldok, nimfák, boszorkák, szatírok, najádok - élőhelye, ám azt is meg kell tanulniuk, hogy a mesékben szereplő varázslatos teremtmények nem mindig jók.

Brandon Mull 2006-ban fejezte be első regényét, amely egyben a Titokfölde sorozat nyitókötete is. A mesés menedék c. könyvet újabb négy rész követte (az egyes kötetek évente jelentek meg), jelenleg a Beyonders névre hallgató sorozaton dolgozik aminek jövő tavasszal jelenik meg a harmadik része. Legnagyobb példaképének Tolkient, Lewist és Rowlingot tartja.

A kötet nagy hasonlóságot mutat számomra Holly Black és Tony DiTerlizzi nyolckötetes sorozatával, a Spiderwick-krónikával, de annál jóval átgondoltabb és kidolgozottabb. Míg az előbbi széria szerzőpárosa inkább a külalakra fektették a hangsúlyt, ezáltal háttérbe helyezve magát a történetet, addig Brandon Mull a történet minőségét tartotta mindvégig a szeme előtt. A történet eleje szinte teljesen megegyezik a fentebbi sorozatéval: a kölykök új házba költöznek, eleinte nem ismerik fel a körülöttük lévő világot, később azonban a tej (kő, manónyál) segítségével látni kezdik azokat a dolgokat, amik korábban láthatatlanok voltak előttük.

A sztori pörög rendesen, így biztos, hogy a tizenévesek alig tudják letenni a kötetet. Én felnőttként már nem élveztem annyira, ugyanis jó pár fordulat kiszámítható, de azért akadnak váratlan események is, amik meghökkentik az olvasót. Mull stílusa olvasmányos, a remek magyarosításért pedig dicséret illeti Pék Zoltánt, a fordítót (annak ellenére, hogy egy-két értelmetlen mondat becsúszott). Maga a történet teljes egész, abszolút lezárt, ugyanakkor meghagyja az esélyt a folytatásra. Azt nem tudom, hogy a szerző alapból több kötetesre tervezte a sorozatot, vagy csak a siker miatt döntött a hosszabbítás mellett, nagyon remélem, hogy nem kell csalódnom a folytatásban. Mert arra mindenféleképpen kíváncsi vagyok, hogyan alakul a két gyerek és Titokfölde lényeinek további sorsa.

Értékelés: 10/8