Szerző: Barbara Constantine
Cím: Tom, kicsi Tom (Tom, petit Tom, tout petit homme, Tom)
Fordító: Burján Monika
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 200

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nagy örömre a Könyvmolyképző Kiadó igyekszik nem csak az angol/amerikai sikerkönyveket elhozni hazánkban, hanem nagy rendszerességgel szemezget más nemzetek műveiből is. Ezúttal egy francia szerző, Barbara Constantine megható regényét hozták el a magyaroknak.

A történet a tizenegy éves Tom nyomorúságos életét mutatja be. Anyja, a huszonnégy éves Joss alkalmi munkákból él, így nehezen tudja eltartani kettőjüket, éppen ezért voltak kénytelenek egy lakókocsiba költözni. A fiú ott segít anyjának, ahol tud, ha kell a szomszédos kertekből lopja el a zöldségeket és gyümölcsöket. Egy nap azonban egy öregasszonyra bukkan az egyik kertben, aki megmozdulni sem bír. A kisfiú azonnal a segítségére siet, majd ápolni kezdi őt és két háziállatát. Azonban senkinek nem beszélhet róluk, mert akkor megtudnák, hogy tilosban járt. Életüket még nehezíti a börtönviselt Samy felbukkanása, aki Joss egykori barátja volt, és aki minden jel szerint szeretné újra feleleveníteni a kapcsolatát a lánnyal.

Nagyon örültem, hogy ez a kötet a kezembe került, meg hosszú idő után egy olyan regényt kaptam, mint amilyenre a borító és a fülszöveg alapján számítottam. Már a kezdetektől David Almond Skellig című művéhez hasonlítottam ezt a történetet, és most, hogy a végére értem, szintén ezzel a könyvvel tudnám hangulatában azonosítani.

A történet végtelenül egyszerű, pont olyan mint az élet maga: nincsenek benne óriási fordulatok, ugyanakkor nem válik unalmassá,  szereplői húsvér emberek, akiket lehet szeretni, elítélni, megérteni. A családi kapcsolat és az összetartozás, az egymáson való segítés regénye tehát ez a mű, amelynek legfőbb érdeme, hogy nem próbál meg többnek látszani, mint ami. Bizonyos kérdések megválaszolását az olvasó fantáziájára bízza, mint ahogyan azt is, hogy ki mennyi mindent von le a történet mondanivalójából. Nem fogok hazudni, szerintem ez a regény nagyon emberfüggő: lesz, aki unalmasnak, egysíkúnak találja, de lesznek olyanok is (remélhetőleg ők lesznek többen), akiket megérint ez a könnyed humorral átszőtt, emberségről tanúbizonyságot tevő történet.

A regény viszonylag kevés szereplővel operál, így őket alaposan megismerhetjük, talán a szomszéd házaspár, illetve Joss barátnője kaphatott volna egy kicsivel nagyobb szerepet a történetben. A legeredetibb figura az én szememben pont Joss, az anya, akinek múltja és jelene is szomorúsággal és sajnálattal tölti ez az olvasót. Persze, sok mindenért el lehet őt ítélni, de szerencsére elég sokat írt róla a szerző így jobban megérthetjük cselekedeteit, és rögtön más szemmel tekintünk rá.

Egy szóval bátran ajánlom ezt a regényt azoknak, akik egy könnyed délutáni olvasmányra vágynak vagy akik szimplán egy emberi történetet akarnak megismerni, ők biztosan nem fognak csalódni.

Értékelés: 10/8