Szerző: Székely Csaba
Cím: Bányavidék
Kiadó: Magvető Kiadó
Oldalszám: 208

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nagy örömömre a Magvető Kiadó a kortárs drámák kiadását sem hanyagolja el. Elég csak a 2007-ben, ill. 2008-ban megjelenő Rivaldára gondolnunk, amelyek az adott évad legjobb színműveit tartalmazták, vagy a Karácsony előtt megjelenő Závada-kötetet (Janka estéi) is említhetném. Székely Csaba napokban megjelent, Bányavidék névre keresztelt kötete három művet tartalmaz.

A Bányavirágban megismerhetjük Ivánt, aki féltestvérével a gyönyörű Ilonkával gondozza ágyhoz kötött apjukat, és közben mindketten elfelejtenek élni, nem jut idejük a saját boldogságukra. A Bányavakság egy polgármester történetét meséli el, aki minden pénzét egyetemista lányára költi. Ince megözvegyült húgával él, az ő életüket próbálja többszörösen megkeseríteni a szomszéd Izsák. A Bányavízben egy katolikus pap és annak nevelt fia áll a középpontban, valamint a hirtelen hozzájuk költözött tanító és a lánya, akiknek titokzatos körülmények között égett le a házuk.

Az 1981-es, marosvásárhelyi születésű Székely Csaba 2009-ben elnyerte a BBC Legjobb Európai Drámájáért járó díjat, 2012-ben a Brit Írószövetség Imison díjra jelölte Do You Like Banana, Comrades? művéből készült rádiójátékáért. A Bányavirágot 2011-ben mutatták be Marosvásárhelyen, 2012-ben a budapesti Pinceszínházban, idén pedig a Nemzeti Színház állította színpadra László Zsolt, Stohl András és Tompos Kátya főszereplésével. A Bányavakságot tavaly játszották a szerző szülővárosában, valamint a budapesti Szkéné Színházban. A Bányavíz az Örkény Színház drámapályázatának nyertese lett.

A három történetben közös, hogy ugyanabban a faluban játszódnak, egyes szereplői (akiket legtöbbször csak megemlítenek) több műben is felbukkannak. A lakosság nagy részének munkát adó bányát bezárják, így a munkanélküliség száma rohamosan növekszik. Az emberek nem tudnak talpra állni, bátorságuk nincs ahhoz, hogy új városba, új helyre költözzenek, így a pálinkafogyasztás és az önsajnálkozás marad már csak nekik. Mindhárom mű az elvágyódásról a szól, és ezzel a témájuk nem is lehetne aktuálisabb. Bár a helyszín egy erdélyi falu, akármelyik magyarországi településre áthelyezhetnénk a történetet. Napjainkban is komoly gondot jelent a munkanélküliség, a kevés fizetés, a bátrabbak külföldön  próbálnak szerencsét.

Székely Csaba azonban fantasztikus módon tárja mindezt jelen esetben az olvasók elé: sok (legtöbbször igencsak fekete) humorral tálalja azt a keserűséget, amely időnként lecsap a hangulatunkra. Személy szerint igen nehéz volt visszafognom magam, hogy ne röhögjek fel egyes jeleneteken hangosan a vonaton, ennyivel könnyebb a nézőnek, aki szabadon és felhőtlenül nevethet a székében ülve. (Példának okáért ezért is járjunk színházba!) Remek váltásokat használ a szerző: egyszer a könnyünk csordul-hasunk fáj a sok nevetéstől, a következő pillanatban pedig az arcunkra fagy a mosoly, ahogy rádöbbent minket a kegyetlen valóságra.

Remek olvasmányélmény ez a kötet, és még nagyszerűbb élményt adhat a darabok nézése is, ezért én mindenkit biztatok arra, ha teheti, vegye meg a könyvet, nézze meg színházban a bányavidék lakóinak életét, csalódni nem fog.

Értékelés: 10/10