Rám lőttek

borito-ram-lottek.pngSzerző: Silvana Gandolfi
Cím: Rám lőttek (Io dentro gli spari)
Fordító: Balkó Ágnes
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 360

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Silvana Gandolfi regénye már tavaly felkeltette az érdeklődésemet, ugyanis az eredeti tervek szerint 2012 év végén jelent volna meg a kötet magyarul. A megjelenés pár hónappal eltolódott, és - véleményem szerint előnyére - borítóváltozás is történt, de azt mondhatom, hogy megérte várni, ugyanis egy kívül-belül igényes kiadást kaptunk kézhez. 

A történet két szálon játszódik: az egyik Santinóé, aki hat éves korában kénytelen volt végignézni, hogy két maffiavezér végez az apjával és a nagyapjával, ráadásul csak nagy szerencséjének köszönheti, hogy élve jutott ki a mészárlásból, ugyanis rá is fegyvert fogtak. A másik szál a majdnem tizenkét éves Lucióé, aki Olaszországban él anyjával és ötéves húgával. Apjuk Venezuelába költözött, így a fiúra hárul a feladat, hogy eltartsa a családot, anyja ugyanis egyre súlyosbodó lábfájásai miatt nem képes dolgozni. Mind Santinónak, mind Luciónak idő előtt kell felnőnie és férfivá érnie, egy olyan világban, amely egészen közel van hozzánk, mégis oly távoli. 

Rendhagyó módon először a magyar változattal kezdeném a kritikámat, mert az egyik legminőségibb kiadás, amit idén a kezembe fogtam. A borító nagyon ötletes a fehér alapon, fekete betűkkel, valamint a félig-meddig feje tetejére állított címmel. Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy miért kellett két alcím is a kötetnek (Történet a mai Szicíliából / Egy túlélő kisfiú a maffia csapdájában), de erre sem panaszkodom, mert nálam is ez keltette fel a figyelmet a történetre. Különleges elképzelés volt a kiadó részéről, hogy a mind borítóra, mind a kötetbe illusztráció gyanánt élő és halott legyeket, lövésnyomokat, valamint különböző játékbabatestrészeket (fej, lábak, karok), mert remekül megalapozzák a hangulatot, egyfajta félelmet keltenek az olvasóban. A könyv gerincén pedig a történetben fontos szerepet kapó trinacria látható. 

A történet kapcsán már kissé ambivalensek az érzéseim. Azt senki nem tagadhatja, hogy abszolút eredeti a sztori, én legalábbis nem találkoztam még olyan ifjúsági regénnyel, amely a maffia-témát állította volna a középpontba. Ezért még nekem is igazi élvezetet nyújtott az olvasás, ráadásul külön kiemelném, ahogyan a szerző összekapcsolta a Lució-Santino szálat, igazán ötletes volt. Az elején kissé megvezetett a kikötős jelenettel, végig abban a tudatban éltem, hogy ez lesz a kapocs köztük, de ennél nagyobbat nem is koppanhattam volna, mert végül teljesen más irányba terelte a történetet. A történetszövésre tehát nem is tudok más szót használni, minthogy zseniális. 

Viszont nem lehet elmenni amellett, hogy ifjúsági regényről lévén szó, a történet lezárása inkább meseszerű, mint valóságszagú. Úgy érzem, sokkal inkább a múltbéli eseményekre koncentrált a szerző (ez nagyjából a kötet kétharmadát teszi ki), a tényleges maffiakérdés feloldása - kvázi az igazságszolgáltatás - nagyon gyorsan, és ennek köszönhetően irreális módon történt. És bár maga a probléma nem szűnik meg létezni, az adott esetben a történet abszolút happy enddel zárul. 

Szóval azt mondom, hogy igenis érdemes ez a könyv arra, hogy minél nagyobb közönséghez eljusson, mind a tinédzsereket, mind a felnőtteket tekintve, mert egy olyan világot mutat be, amely alig pár száz kilométerre található tőlünk, mégis abszolút ismeretlen. Viszont maga az írásmód, és a történetvezetés a fiatalabb korosztály igényeihez igazodik, éppen ezért ne várjunk sokkoló fordulatokat, megríkató jeleneteket. 

Értékelés: 10/8