Szerző: Mark Lawrence
Cím: Tövisek Királya (King of Thorns)
Fordító: Gy. Horváth László
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 504

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A 2011-es év nagy sikere volt a fiatal Mark Lawrence trilógiája bevezető kötetének megjelenése, az egy éven belül elkészült folytatást pedig 2012 legjobb angol nyelvű fantasy-jának választották meg. A Széthullott Birodalom-sorozat tavaly mutatkozott be a magyar olvasóknak: a Tövisek Hercege kegyetlen főhőse itthon is elég hamar nagy népszerűségre tett szert. A Fumax Kiadó éppen ezért igyekezett minél hamarabb elhozni a folytatást - persze gondosan ügyelve arra, hogy a sietség ne menjen a minőség rovására.

Honorous Jorg, az egykori herceg megtartotta ígéretét: tizenöt éves korára király lett. Egy jóslat szerint azonban nem sokáig élvezheti az uralkodást: Nyíl hercege fogja letaszítani őt, aki ezáltal egyesíti a Birodalmat és császár lesz. Jorg hamarosan szemtől szembe találkozik a herceggel, megtapasztalja erejét, ezután úgy dönt, ideje szövetségeseket keresni magának. Négy évvel később valóban sor kerül az összecsapásra: Orrin herceg húszezres sereggel vonul Jorg vára ellen, aki mellett alig ezer fő tart ki hűségesen. Ráadásul mindezt a király menyegzőjének napjára időzítik.

A történet - hasonlóan a Tövisek Hercegéhez - itt is több szálon fut: a regény a menyegzővel kezdődik, ahol a tizenkilenc éves Jorg királyt láthatjuk, amint feleségül veszi a nála jóval fiatalabb Mianát, és ugyanezen a napon is fejeződik be. A másik szál négy évvel korábbra repíti vissza az olvasót, tulajdonképpen ott folytatódik a sztori, ahol az előző kötet abbamaradt. Pontosabban három hónappal járunk a koronázás után, Jorg pedig elhatározza, hogy felméri királyságának számára ismeretlen területeit. Ezen kívül párszor ugrálunk még az időben, és feltárul előttünk Katherine és a főhősünk múltjának egy darabja, valamint előbbi naplóinak részleteiből nem csak a történtek Jorg előtt ismeretlen részeire derül fény, hanem egy új szempontot is megismerhetünk. 

Az előző kötetben kifogásoltam a karakterkidolgozásokat, hiányoltam ezek fejlődését, így nagy örömmel tapasztaltam, hogy Lawrence ezen a téren igen sokat fejlődött. Jorg még mindig az a szemétláda rosszfiú, aki az előző részben volt, de ugyanakkor időnként megmutatkozik az emberi oldala: már nem leli akkora örömét a gyilkolásban, mint hajdan, féket tud szabni szexuális vágyainak, valamint nem egyszer elgondolkodik, hogy a (mások megítélése szerinti) helyes utat válassza. Ami viszont nem változott, sőt még többet kaptunk belőle, az a humora. A legtöbb beszólásán, véleménykinyilvánításán olykor hangosan nevettem, ezzel kissé feloldja az igen feszült hangulatot, társait és az olvasót is egyaránt megnyugtatva, hogy valahogyan megoldja a helyzetet. 

Egy ilyen terjedelmes fantasy-műnél elengedhetetlen jó pár szereplő halála, így most is jó pár kedvelt és nem-kedvelt hőstől kell búcsút vennünk, és ez bizony Jorgot is megváltoztatja. Persze helyettük kapunk teljesen új és érdekes figurákat, akikben sok lehetőség rejlik, az írónak csak élnie kell vele. Új mágikus képességekre is fény derül, de ebben a kötetben alapvetően jóval több szerepet kap a varázslat, mint az elsőben: a holtak feltámadnak, álomboszorkányok és tűzmágusok keresztezik hőseink útját, továbbá egy varázs erejű és ennek következtében igen veszélyes ládikó, valamint egy rubinkő is fontos szerepet játszik a történetben. 

Mindent összevetve ez egy korrektül megírt fantasy-történet, amely kellemes szórakozást biztosít az arra fogékonyaknak, viszont - és most itt kissé ellentmondok magamnak - minden erénye ellenére én nem tudom mire vélni azt a nagyfokú rajongást, ami övezi a trilógiát. Nem tagadom, hogy egy fiatal és pályakezdő írótól ez nem kis teljesítmény, ugyanakkor a regénynek még így is akadnak hibái. A második rész példának okáért tartalmaz pár unalmasabb fejezetet, nem tudja végig fenntartani az izgalmat, némely fontosabb szereplő még mindig nem eléggé kidolgozott, a történet pedig nagy részt követi a fantasy alapszabályait. Természetesen én is kíváncsi vagyok a befejezésre (remélem, tényleg lezárul a harmadik kötettel), de ugyanakkor minden fenntartás nélkül ki tudom várni az egy évet, mire - feltehetőleg - megjelenik magyarul.

Értékelés: 10/9