Szerző: David Walliams
Cím: Milliárdos fiú (Billionaire Boy)
Fordító: Totth Benedek
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 264

SPOILERMENTES ÍRÁS!

David Walliams rögtön az első, magyarul megjelent regényével megkedveltette magát velem, így kétség sem fért hozzá, hogy a Gengszter nagyi után a soron következő műveit is kézbe veszem. Ráadásul úgy tűnik, a magyar olvasók is hamar megszerették a szerzőt, mert a Kolibri Kiadó rekordsebességgel hozta el az új kötetet. 

Köptzös Jocó alig múlt el tízéves, még is ő a világ leggazdagabb tinédzsere. Apukája vadonatúj ötletének hála, amely forradalmasította a WC-papír gyártást, hirtelen hullt az ölükbe a milliárdos nagyságú gazdagság. Jocó mindent megkap, amit szeretne, ám egy valamire vágyik igazán: egy igazi barátra, aki nem azért szereti, mert sok pénze van, hanem önmagáért. Éppen ezért úgy dönt, hogy az elit iskolát, ahová hozzá hasonló milliárdos-csemeték járnak, ott hagyja, és a város egyik hétköznapi sulijában folytatja tanulmányait. Már első nap összebarátkozik Danival, ám rögtön megismerkedésükkor kénytelen hazudni a fiúnak, ami később visszaüt.

Walliams ismét egy olyan témát választott, ami igazán érdekli a gyerkőcöket, ugyanakkor tanítani is lehet vele. Szerintem nem volt olyan kisiskolás, aki ne álmodozott volna arról, hogy mindent megkaphat, amit akar, mindenki őt csodálja, vele akar lenni. A kötet főhősének megadatik ez, ám hamar rájön, hogy a pénz nem tesz boldoggá állítás mennyire igaz. A szerző ennek bemutatásához szinte az összes ide illő klisét ellövi: pénzéhes plázacicák, lefizetett barát, az apuka, aki azt hiszi, nem kell törődnie a fiával, ha ad neki elég pénzt - mind megjelenik a szereplők listáján. A történet végén pedig a tanulságot is le lehet vonni, persze ezt sem szájbarágósan írja le a szerző.

Humor terén a Milliárdos fiú talán túltesz a Gengszternagyin: sokkal több szópoén, nyelvi humor kap szerep, ráadásul a szereplők között is megtalálhatja mindenki a maga kedvenc bolondját. Igazából senkire sem lehet haragudni, mert a gonosznak beállított karakterek is annyira együgyűek, hogy a gyerekek - és a szüleik - inkább hangosan nevetnek rajtuk, semmint gyűlölnék őket. Ez tehát mind a helyén van, ugyanakkor a történet összetettsége hagy kívánni valót maga után. Sajnos ez most nem lett annyira komplex, mint a maffia nagyi kalandjai, az olvasás végeztével úgy éreztem, ez kissé szétesett. Túl sok mindent akart elmondani a szerző és nem tudta megtalálni az egyensúlyt. Talán ha egy-két szálat kihagy, vagy ha úgy ötven oldallal megtoldja a sztorit, sokkal jobb végeredményt produkálhatott volna.

Ennek ellenére a gyerekek biztosan élvezni fogják, nekik bátran ajánlom, nyáron pedig akár jöhetne is a következő kötet. 

Értékelés: 10/7