Szeleburdi világvége

szeleburdi.JPGSzerző: Jo Nesbø
Cím: Szeleburdi világvége (Doktor Proktor og verdens undergang. Kanksje.)
Fordító: Petrikovics Edit
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 432

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Jo Nesbøről sok minden elmondható, de az, hogy egysíkú lenne, abszolút nem igaz. Eleinte futballistának készült, de egy sérülés következtében le kellett tennie erről a tervéről. Siránkozás helyett keresett magának más foglalkozást: könyveket ír és egy zenekar alapító tagja. Ha mindez még nem lenne elég, regények terén is sokoldalú: írt már krimit (ugyebár neki köszönhetjük a világhírű Harry Hole-sorozatot), akcióregényt (Fejvadászok), gyermeki szórakoztatására pedig megalkotta Doktor Proktor alakját, akinek kalandjait eddig három kötetben ismerhettük meg. 

A legújabb részben hőseinknek igen veszélyes egyedekkel kell megküzdeniük. A gonosz és helyesen írni nem tudó holdkaméleonok elfoglalják Oslót, megbabonázzák az embereket, majd arra kényszerítik őket, hogy támadják meg Dániát. Vezetőjük, Jodolf Sztáler, aki célként tűzte ki maga elé, hogy minden élő embert az uralma alá hajt, hogy aztán gofrisütőben végezzen velük. Mi az, ha nem világvége? Hőseinknek, az apró termettel, ám annál nagyobb egóval rendelkező Bullenak, az okos Lisének, a feltaláló doktor Prokornak és a csapathoz frissen csatlakozó Strobe tanárnőnek, valamint Gregornak a békaembernek egyedül kell felvenni a harcot az egész emberiség ellen. Úgy tűnik, egyetlen reményük a norvég király, aki azonban szívesebben fejt keresztrejtvényt (még ha nem is ért hozzá), minthogy az ország sorsával törődjön. 

Elképesztő, hogy Nesbø mennyire színes egyéniség: a Proktor-sorozat mindegyik tagja okoz meglepetést az olvasónak, hiába ugyanazok a szereplők, minden kötetnél úgy éreztem, hogy valami újat, egészen mást olvasok, mint az előzőekben. Erre a különbségre már a második résznél is felfigyeltem, de örömmel konstatáltam, hogy a Szeleburdi világvége is teljesen mást fog adni. Ezt már rögtön az első oldalakon lehet érezni, ám aki ezt olvassa először a szerzőtől, az elejét kicsit szétszórtak, esetlennek érezheti. Pedig szó sincs erről: Nesbø csak hozza a szokásos formáját, igyekszik átadni azt a hangulatot, amelyet a főhősök is érzékelnek a városukban. Mivel eleinte senki nem érti, miért beszélnek össze-vissza a szülők, miért van tele értelmetlen poénokkal a könyv, így akár azt gondolhatnánk, hogy maga a szerző sem volt tisztában azzal, mit is akar írni, de amint fény derül a holdkaméleonok összeesküvésére, azonnal világossá válik előttünk minden.

A régi szereplők hozzák a jól ismert formájukat. Az én kedvencem most is Bulle volt, aki enyhe, ám humoros nagyképűségével, agyatlanabbnál agyatlanabb ötleteivel, vakmerő bátorságával minden srác favoritja lehet. Doktor Proktor új találmányait is megismerhetjük, köztük a szupererős mexikói chilis folyadékot, ami természetesen most sem úgy működik, ahogyan a feltaláló eredetileg tervezte. Az új karakterek is tipikus Nesbø-hősök: akármennyire gonoszak és ravaszak, cselekedeteik annyira elképesztőek, hogy nem lehet nem szeretni őket. Senkinek nem jutna eszébe, hogy a vezető, Jodolf Sztáler (mondanom sem kell, melyik két híres diktátorból alkotta meg őt a szerző, elég csak a nevére vetni egy pillantást) ABBA, pontosabban BABA-számokkal hipnotizálja a lakosságot, vagy hogy a norvég király mennyire gyerekesen tud viselkedni. Azért jó skandináv kötethez hűen itt is kapunk enyhe társadalomkritikát, de ezekből a tizenéves olvasók semmit sem fognak érzékelni. Talán.

Gyereknek és felnőttnek is ajánlom ezt a könyvet, mert minden korosztály megtalálhatja benne a kedvére való szórakozást. Az eszement szópoénok (aminek egy része kétségtelenül Petrikovics Edit, a fordító érdeme), az elképesztő kalandok és a többértelmű viccek gondoskodnak arról, hogy együtt élvezhesse a kötetet az egész család. Habár a kalandok véget értek, nem kell búsulni, mert Nesbø már megírta a folytatást, amelyben hőseink egy aranyrablás résztvevőiként térnek vissza. Remélhetőleg, minél hamarabb olvashatjuk magyarul is.

Értékelés: 10/8