Morga, a szél mágusa - Alfasia sivataga

morga 2.JPGSzerző: Moony Witcher
Cím: Morga, a szél mágusa - Alfasia sivataga (Morga, la maga del vento - Il Desrto di Alfasia)
Fordító: Lénárd Csilla
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 424

Az Alfasia sivataga a Morga-trilógia második kötete, éppen ezért igyekszem úgy írni, hogy az első részre nézve se legyen spoileres a kritikám, hátha valaki ezzel a cikkel kezdi a sorozattal való ismerkedést. De mindenki figyelmébe ajánlom az első részről született recenziót, ha kíváncsi a történetre.

A folytatásban a tragédiák után újabb szörnyűségekkel kell hőseinknek megküzdenie. Morga kilenc napig tartó álomba merül, hogy a Vyomaga segítségével kapcsolatban tudjon lépni elhunyt szerettével, aki a küldetése során így végig mellette lesz. Ez alatt Eremia, a Fehér Papnő igyekszik fenntartani a látszatot Okrad, a Nagy Medonio előtt, aki most már rájött, hogy az emberi DNS-sel rendelkező személy nem más, mint Morga, egyik hűségesnek hitt fharjának a szerelemgyereke. Miután Morga visszatér álmából, meg kell keresnie a Secunda Chartum Psichát, a Föld Szent Kódjának második darabját, ám ugyanakkor az egész bolygóval is szembe kell néznie, ugyanis Okrad közzétett egy kiáltványt, amelyben őt és barátait közellenségnek minősíti. 

A második rész szinte percre pontosan ott folytatódik, ahol az első kötet befejeződött. A történetet tehát fokozatosan halad tovább, a hősöknek különböző kalandokat kell kiállniuk. Witchertől szokatlan módon a sztori végig több szálon fut, hol a felnőttek, hol a gyerekek kalandjaiba nyerhetünk betekintést, olykor meg a lakók, illetve az ellenség fejébe láthatunk be. Nekem nagyon tetszett, hogy ezáltal egy sokkal komplexebb dolgot kaptunk, jóval átgondoltabbnak tűnt így az egész. 

A szerző fantáziája, csak úgy, mint az előző részben, most is határtalan. Kis túlzással talán állíthatom, hogy nem múlik el bekezdés anélkül, hogy három-négy, általa kitalált kifejezéssel ne találkoznánk. Eleinte még hátra-hátralapoztam megnézni, hogy pontosan mit takar egy-egy szó, de utána inkább abbahagytam ezt a tevékenységet, mert egyrészt nagyon lassan haladtam az olvasással, másrészt meg rendesen meg is akasztotta azt. Sőt, ezután sokkal inkább tudtam élvezni a regényt, mivel ha belemerülünk a világába, akkor már nem is kell törődni a mágikus szavak pontos jelentésével, mert a szövegkörnyezetből általában kiderül. 

Külön tetszett, hogy egyre pontosabb képet kapunk Morga küldetéséről. A Földre való visszatérés a cél, ehhez kell megszerezni a három Chartum Psichát, amelyet természetesen megfelelő helyre dugtak el az ősök (mondjuk kis logikával és a címre gondolva, hamar rájöhetünk, hol rejtőzik a második számú), és amelyet Okrad mindennél jobban félt Morgától. Továbbá, ami pozitívum a szememben, hogy a szerző megmerte lépni, hogy egy-két szereplőt eltesz láb alól - legyen az akár jó, akár rossz. Persze, nem kell rowlingi mészárlásra gondolni, hiszen a könyvet tíz év feletti olvasóknak ajánlják (mondjuk ezzel vitatkoznék), inkább csak tudomást szerzünk róla, nem mindig vagyunk tanúi.

Amit viszont negatívumként tudok felhozni a karakteralkotás. Azt még meg tudnám bocsátani, hogy a szerző olyan szavakat ad a tizenegy éves gyerek szájába, amit egy felnőtt ember sem feltétlenül ismer, de Morga, mint főhős iszonyúan irritált. A szentimentális beszédei, illetve a folytonos önsajnáltatása, illetve önfényezése miatt hamar unszimpatikussá vált (igaz, ez már az első részben is feltűnt, de itt sokkal jobban "kiütközött"). Ráadásul a szerelemről (szintén 11 évesen) úgy beszélnek, amelyet Danielle Steel is megirigyelne. Éppen ezért talán nem is csoda, ha azt mondom, mennyire boldog voltam, mikor a kötet elején (nagyjából 100 oldalon keresztül) hibernáltatta magát (persze szintén önfeláldozó módon), és a későbbiekben sem bántam, ha más tájak eveztünk, lehetőleg jó messze tőle. A többi szereplő meseregénynek megfelelő módon van kidolgozva, élesen el lehet határolni a jót a rossztól, bár a logika hiánya olykor fájdalmasan kínos volt (mint például, amikor az egyik fiú mondja egy felnőttnek, hogy nem tudja, bízhat-e benne, mire a felnőtt igennel felel, erre a gyerek mindent elmond neki nagy örömében.)

Összességében tehát a történet és a fantáziavilág kidolgozása miatt jó olvasmányt nyújtott, egyedül a főhőssel vannak fenntartásaim. Hosszútávon ez nem lenne túl jó párosítás, de mivel már csak egy kötet van hátra, így maradok, és várom a befejezést. 

Értékelés: 10/7