Híres szerzők titkos élete

hiresszerzok_b1.jpgSzerző: Robert Schnakenberg
Cím: Híres szerzők titkos élete (Secret Lives of Great Authors)
Fordító: Vizi Katalin
Kiadó: HVG Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Ha valaki megkérdezné, hogy melyik volt az a könyv, amelyet eddigi életem során a leghosszabb ideig olvastam, kétség kívül ez lenne az. Schnakenberg kötetére, amelyben híres, főleg angol és amerikai szerzők életével foglalkozik bulvárszinten, már régóta kíváncsi voltam, mégis, egy jó fél évvel ezelőtt, mikor először vettem kézbe, nem tudtam vele elég gyorsan haladni. Az okokat fejtem ki, előtte lássuk, miről is szól maga a könyv.

Már a borító - amelynek képeit és feliratait bármelyik szennylap megirigyelhetné - és az alcím (Amit tanáraink soha nem meséltek el) is azt sugallja, hogy nem egy átlagos irodalmi kötetről van szó. Nem bizony, mert Schnakenberg arra vállalkozott, hogy azon túl, hogy bemutatja harminchat klasszikus szerző életrajzának legfontosabb állomásait, kicsit mélyebbre ás, és azokról a piszkos dolgaikról is lerántja a leplet, amelyeket jóformán elképzelni sem tudtunk. Ezzel pedig bizonyítást nyer az is, hogy az irodalom legnagyobb alakjainak szinte kivétel nélkül meg volt a maga szenvedélybetegsége - kinek az alkohol, kinek a drog, de akad itt szép számmal biszexuális költő vagy teljesen magába forduló író -, olyan rigolyáik, amikkel a mai alkotók is takaróznak, mondván, ők művészek, megérteni őket nem lehet. 

A kötetben Shakespeartól kezdve Pynchonig bezárólag olvashatunk a legmeghatározóbb irodalmi alakokról. Némelyikük Magyarországon is igazi hírességnek számít, de előfordulnak olyanok is, akiknek csupán egy regényét ismerhetik az angol irodalom iránt közepes szinten érdeklődők, sőt, olyan szerzővel is találkozunk, akinek nem is jelent meg regénye hazánkban. És ezzel elérkeztünk a központi problémához, és választ nyerünk arra a kérdésre, hogy miért tartott több mint hat hónapig az amúgy nem hosszú kötet elolvasása. Ugyanis ez a könyv jóformán az angol iskolásoknak íródott, ennek következtében az alcím nálunk biztosan megállja a helyét, ugyanis az alanyok jó kétharmadáról abszolút nem esik szó nálunk tanórákon, így tanáraink sem mesélhettek róluk. Éppen ezért nem egyszer fordult elő, hogy teljes érdektelenséggel olvastam egy-egy szerző "mocskos titkait", mivel abszolút nem ismerem a munkásságukat, vagy nem tudok annyit az életéről, hogy átfogó képet kapjak viselkedéséről. Természetesen Shakespeare, Poe, Byron, a Bronte-nővérek, Tolkien vagy Agatha Christie adatait nagy érdeklődéssel fogadtam (bár azt is meg kell jegyeznem, hogy némelyik sztorinak nagyobb volt a füstje, mint a lángja), de több szerző után képtelen voltam tovább folytatni az olvasást. 

Maguk a pletykák - azt hiszem, bátran nevezhetjük annak ezeket, hiszen nem mind nyert bizonyítást - sem voltak mindig olyan hűdenagyszámok, a borítón lévő vezérszavak alapján sokkal durvább dolgokra lehetett számítani. Természetesen nem lehet felróni ezt nagy hibának, hiszen vélhetően a szerző célja a szórakoztatás volt, semmint a tanítás, így nem feltétlenül kell komolyan venni ezt a könyvet. A borító is remekül hozza a mai bulvárlapok színvonalát (talán még meg is üti azokat), ez alapján abszolút nem lehet panasz annak tervezőjére, hiszen tökéletesen passzol a kötet tartalmához és célját is elérte: felkelti az olvasók figyelmét.

Összegezve: az elgondolás abszolút nem volt rossz, de talán szerencsésebb lett volna egy olyan kötetet kiadni (vagy már Schnakenbergnek eleve, vagy az európai kiadásoknak átdolgozva), amelyekben más híres szerzőkre is nagyobb hangsúlyt fektetnek, olyanokra, akikről mi is tanulunk.

Értékelés: 10/7