Szerző: Audrey Niffenegger
Cím: Hollókisasszony (The Raven Girl)
Fordító: Szabó T. Anna
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 80

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Audrey Niffenegger Magyarországon - ahogy szerte a világban - első regényével, Az időutazó feleségével vált ismertté és kedveltté. Évekkel később megjelent A Highgate temető ikrei című regénye, ezt követően rövidebb történetek írására adta a fejét. Ezek közül az egyik a Hollókisasszony, ez a felnőtteknek szóló mese, amely a hovatartozásról, az identitáskeresésről szól. 

Egy napon a postás a Legkeletibb Alsófelső egy elhagyatott részére kézbesített levelet, mikor is rátalált egy, a fészkéből kiesett hollófiókára. Megsajnálta őt, hazavitte, gondját viselte. Idővel a holló és a postás egymásba szeretett, nászukból pedig megszületett Hollólány, az emberi testbe zárt madár. Bár voltak boldog pillanatai ifjú évei során, legbelül érezte, hogy az igazi közege az ég, ezért elhatározta, hogy bármi áron, de megszerzi régen áhított szárnyait.

Különös történetről van szó, amelynek alapötletét egy színházi est adta az írónőnek. Ahogyan az utószóban fogalmaz, egy mozgásszínház következő előadásához kérték fel őt, hogy írjon szinopszist. A feltétel annyi volt csupán, hogy legyen mese, de modern elemekkel. Így született meg ez a gótikus-romantikus történet, amelyben semmi sem lehetetlen: holló és ember násza során tojásból kel ki az embergyermek, aki beszélni nem, csak írni tud, és aki mindennél jobban vágyik a szárnyalásra. Társai kinézik őt, hiszen nem való közéjük, de a madarak sem állnak szóba vele emberalakja miatt. A történetben még két fontos karakter kap szerepet: az egyikük a Fiú, aki szerelmes Hollólányba, és igyekszik meghódítani őt, ám tragikus sorsát nem kerülheti el. A másikuk a doktor, aki a modern orvostudomány minden ismeretét arra használja fel, hogy Hollólánynak karjai helyére szárnyakat műtsön.

Olvasás közben nekem végig Andersen A kis hableányja jutott eszembe: ahogyan a sellő vágyik az emberi világba, úgy sóvárgott Hollólány is szárnyak után. Mindkét történet gyönyörűen ábrázolja az elvágyódás okozta fájdalmat, bár más-más indokai vannak a főhősöknek. Ugyanakkor a Hollólány felvet egy mai kérdést: van-e jogunk Istent játszani? Még ha a tudomány képes is arra, hogy szárnyakat adjon az embernek, megtehetjük-e azt, hogy ennyire dacolva a természettel, annak ellentmondunk? A válasz a mese szerint nem pontos, de a végeredmény abszolút pozitív, hiszen Hollólány végül így nyeri el a boldogságát. 

A könyv kivitelezése szemet gyönyörködtető, igazi karácsonyi ajándék. Az illusztrációk illeszkednek a történet hangulatához, a sötét színek dominálnak, ugyanakkor az emberábrázolásokkal nem vagyok teljes mértékben megelégedve. A postás vagy a diákok rajzolása kifejezetten nem tetszett, de ezeket kárpótolták azok a képek, amelyeken nem szerepeltek emberek (sőt, még Hollólányt is sikerült remekül eltalálnia). A rajzok egyébként szintén Niffenegger munkái, ahogyan másik két "mesekönyvénél" is. Remélhetőleg jövőre megjelenik a The Night Bookmobile c. kötet, arra - már a könyves téma miatt is - kifejezetten kíváncsi vagyok. 

Értékelés: 10/9