Szerző: Sigrún Eldjárn
Cím: Elveszett szemek (Týndu augun)
Fordító: Patat Bence
Kiadó: Pongrác Kiadó
Oldalszám: 232

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A Pongrác Kiadó őszi megjelenései közül már csak az izlandi származású írónő trilógiájának nyitókötetéről nem írtam kritikát. Igazság szerint azért hagytam utoljára ezt a könyvet, mert a három közül ez vonzott legkevésbé, mivel a kiadó 10 éven felülieknek szánja, így azt hittem, csak egy nagyon könnyed szórakozás erejéig lesz jó nekem. Ismét bebizonyosodott azonban, hogy amikor nem is számít rá az ember, akkor tudja leginkább megtalálni a hozzá passzoló könyvet.

Két tíz év alatti gyermek, Stína és Jonni elindul hazafelé apjukhoz, hogy újból együtt éljenek. Anyjuk halála után Valbjörg néni veszi őket gondozásba, de a testvérpár nem szeret nagynénjüknél élni, ezért döntenek a szökés mellett. Két világtalan ember tanácsaira hagyatkozva, egy malaccal a hónuk alatt vágnak neki a sötét erdőnek, hogy megtalálják a helyes utat, ám hamar elszakadnak egymástól. Útjuk során varázslatos dolgokkal ismerkednek meg, lelepleznek egy bűntényt, továbbá megmentik a föld alá bezárt embereket egy gonosz paptól. 

Sigrún Eldjárn 1954-ben született Reykjavíkban (kezdem azt hinni, hogy ez az egyetlen város Izlandon, mivel mindenki itt születik, és minden regény itt játszódik), 1977-ben végzett az Izlandi Képzőművészeti Egyetemen. Első könyve, amely egy gyerekeknek szóló képeskönyv és egy képregény keveréke, 1980-ban jelent meg, és azonnal nagy sikert aratott. Azóta több mint negyven gyermekkönyvet írt és illusztrált. Irodalmi munkássága mellett képzőművészként önálló és csoportos kiállításokon is gyakran szerepel, bel- és külföldön egyaránt. 1987-ben és 1992-ben elnyerte Reykjavík Város Gyermekkönyvdíját, és számos alkalommal jelölték különböző nemzetközi gyermekirodalmi díjakra, többek között a H. C. Andersen-díjra valamint az Északi Tanács gyermekirodalmi díjára. Az utóbbi esetében az Elveszett szemekkel kezdődő trilógia egyik darabját, a Fagyott lábujjakat emelték ki, melyet 2003-ban az év izlandi gyermekkönyvének választották. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) több könyvét is különböző elismerésekben részesítette.

Az Elveszett szemek tehát egy trilógia kötete, én nagyon bízom benne, hogy hamar megjelenik a folytatás. Nehezen tudok írni erről a könyvről, anélkül, hogy a történetről ne áruljak el sokat, így előre is elnézést a keszekuszaságért, a félgondolatokért. 

A történet remekül el lett találva, mesés elemeket tartalmaz, ugyanakkor vannak olyan részek, amiket egy gyermek nem feltétlenül ért meg (ezért is vitatom én a 10 éves korhatárt). Olvasás közben végig olyan érzésem volt, mintha egy izlandi felmenőkkel rendelkező Neil Gaiman-regényt tartanék a kezembe. Egyfelől ott volt a hangulat, ami csakis a skandináv szerzőkre jellemző: kissé hűvös, ám mégis magával ragadó stílus, remek történetvezetés. Másfelől a Farkasok a falban vagy a Coraline-hoz hasonló abszurd mese volt az, ami annyira megfogott. Még most is, ha csak rágondolok, beleborzongok, hogy mennyire jól vegyítette a szerzőt a gyermeki lelkivilágot a misztikummal, a humort a sötét komorsággal. 

Maguk a szereplők is jól vannak kitalálva, a gyermekek talán túl kicsik is egy ilyen kalandhoz (ha jól emlékszem, 5 és 8 évesek), ugyanakkor pont ez adja a különlegességét: némely szituációt felnagyítva látnak (volt pillanat, mikor elgondolkodtam, hogy a misztikus részeket csupán a gyerekek szemén keresztül látjuk annak, vagy tényleg létezik ebben a világban varázslat), gondolkodásuk korukhoz megfelelő, nem tudnak még különbséget tenni a jó és a rossz között. Másik két kedvencem a vak Skafti és Svava - először azt hittem, miattuk a cím, de később az is új értelmet nyer. Habár a föld alatt játszódó történetben szereplő negatív hőstől láttam már gonoszabbat is, a hideg futkosott a hátamon, mikor a tervéről olvastam. 

Összességében mást nem tudok elmondani, csak annyit, hogy vegyétek, olvassátok, mert ha kicsit is fogékonyak vagytok a mesére, akkor biztos vagyok benne, hogy nektek is tetszeni fog. A magyar kiadás meg dicséretre méltó: az illusztrációk remekül adják vissza a történet hangulatát, pacsi Pongrác csapatának!

Értékelés: 10/9