Szerző: Joyce Maynard
Cím: Nyárutó (Labor Day)
Fordító: Gyuris Norbert
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 232

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Joyce Maynard könyvére valószínűleg soha nem figyelek fel, ha nem készül belőle film. (És feltehetőleg ugyanekkora az esély arra is, hogy magyar megjelenést is csak a bemutatónak köszönhetjük.) Pedig iszonyatosan nagy hiba lett volna kihagyni azt az élményt, amit ez a regény nyújtott.

Augusztus utolsó napjai örökre megváltoztatják az akkor tizenhárom éves Henry életét. Egy bevásárlóközpontban véres ruhába öltözött férfi kér segítséget tőle és labilis idegállapotú anyjától. Rövidesen kiderül, hogy Frank a városi kórházból szökött meg, ahová vakbélműtéte miatt szállították át a börtönből. A törvénnyel szembeszegülve Adele és fia befogadja a férfit, aki a náluk töltött öt év alatt sok mindenre ráébreszti őket.

Joyce Maynard regénye igazi szépirodalmi igényességgel megírt történet, amely hétköznapi emberekről és emberi sorsokról szól. A történet első fele szépen felvezeti az alaphelyzetet, bemutatja, hogyan teszi szebbé Adele és Henry életét a börtönből szökött Frank. Ám az olvasó előre sejti, hogy ez a boldogság nem tart sokáig: megjelenik a színen egy új szereplő, Eleanor, aki saját érzései Henry-re való kivetítésével irányítja a fiú gondolkodását. Innentől kezdve érezzük, hogy közeleg a vég, ám a szerző a késleltetés eszközével élve és a boldog jövő tervezésével tovább keseríti olvasóit. Rómeó és Júlia nagy tragédiája is egy félreértésnek köszönhető (Lőrinc barát levele), így már évszázadok óta tudjuk, hogyennél kínzóbb pedig nem létezik az olvasó számára.

A keserédes történethez pedig remek karakterek párosulnak: Henry átlagos kamasz. Saját testének változása és bimbódzó szexuális vágyai – mint addig ismeretlen érzések – kerítik hatalmába, ugyanakkor alábecsüli saját magát. Anyját mindennél jobban szereti, és mikor látja, hogy hosszú évek után ismételten boldog és kiegyensúlyozott, nem tud mit kezdeni ezzel a változással. Adele eléggé labilis idegállapotú, pontosan talán nem is lehet meghatározni betegségét, akinek a múltjában történtek és az évekkel ezelőtti válása keseríti meg jelenét. Ugyanez igaz Frankre is: a regény közepén derül fény arra, hogy miért került börtönbe. Nem sajnáltatja magát, elismeri, hogy hibázott, ám mégis: sokkal nagyobb büntetést kapott az élettől, mint a börtön. Eleanor, a tizenéves lány végtelenül ellenszenvessé vált számomra: valahol mélyen őt is meglehetett érteni, hiszen igazi lázadótermészet, mégsem tudom megbocsátani neki, amit tett. (Első megjelenése után lehet sejteni, hogy ő az, aki tragédiát fog okozni a családnak.)

A bevezetés talán kicsit elnyújtott, de a történet közepe elég erős ahhoz, hogy kárpótolja az olvasót a lassú kezdetért. Férfiként is összeszorult szívvel olvastam a múltbéli eseményeket tárgyaló fejezeteket, és végig arra gondoltam, hogy miért kell ennyit szenvedniük a jó embereknek. Sajnos az élet gyakran produkál ilyen helyzeteket, de talán a befejezés mindenki számára ad egy kis reményt, hogy idővel minden jobbra fordul. (A filmváltozatra pedig roppant kíváncsi vagyok, mennyit változtatnak a történeten.)

Sok mindenről szól ez a regény: az újrakezdésről, a szerelemről, a lélek gyógyításáról, a kamasszá válásról, az önbizalomról, az önzésről, a megbocsátásról és az odaadásról. És hogy ennyi érzelem férjen egy ilyen rövid könyvbe: ez az igai teljesítmény.

Értékelés: 10/10