A Tükrök háza - Nestor vallomása

tükrök háza.jpgSzerző: Ulysses Moore (Pierdomenico Baccalario)
Cím: A Tükrök háza - Nestor vallomása (La Casa degli Specchi)
Fordító: Falvay Dávid
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 248

AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

A március Ulysses Moore hónapja lesz a blogon, ugyanis annyira belelendültem ifjúsági sorozatába, hogy terveim szerint az elkövetkezendő három héten belül mind a hat kötetről olvashattok recenziót. Nekem ugyanis szerencsém van, hogy csak most jutott el hozzám a széria, mert pár évvel ezelőtt, tinédzserként biztosan sokkal türelmetlenebb lettem volna, ha fél-egy évet kellett volna várnom a folytatásra. De most itt van előttem a teljes sorozat, amelynek már túl vagyok a felén, így megszakítás nélkül olvashatom a három gyermek kalandját.

Jason és Rick visszatértek Punt földjéről, ám nem sokáig pihenhetnek. Julia elárulja nekik, hogy elvesztették az egyik kulcsot, mikor Manfred rájuk támadt a viharban, ráadásul valószínűleg Oblivia sofőrje életét vesztette. Nestor, a kertész minden tiltakozása ellenére a három gyerek útnak indul, hogy megtalálják Kilmore Cove elveszett térképét, annak a mását, amit Oblivia még Egyiptomban rabolt el tőlük. Kezdetben nem értik, miért olyan fontos a nő számára a faluról készült térkép, ám a titokzatos, állandóan körforgásban lévő, mechanikus épület, a Tükrök házában rálelnek a megoldásra.

Pierdomenico Baccalario folyamatosan meglep engem: a Century után megvallom, nem a legjobb szájízzel kezdtem bele az Ulysses Moore-sorozatába, de már rögtön az első kötet után kellemeset csalódtam benne. Amikor befejeztem Az Időkaput, azt gondoltam, a következő részek mind más-más korban és helyszínen fognak játszódni, de ismételten tévedtem. Már a második kötetben is okozott meglepetést, azzal, hogy külön utakra küldte hőseinket, így a harmadik rész olvasása közben már nem is gondolkodtam azon, mi várható, csak hagytam, hogy magával sodorjon az a sok kaland, amiben a gyerekeknek részük volt.

Fontos állomása ez a kötet a sorozatnak, hiszen nagyon sok mindenre választ kapunk Kilmore Cove-val és a szereplőkkel kapcsolatban. Már az első részben szó esett arról, hogy a szerző hiába utazott el Angliába, sehol nem találta meg Kilmore Cove faluját, ráadásul egyetlen térképen sem lelhető fel. Ez később hőseinknek is feltűnik a sok egyéb furcsaság mellett (a vonatsínek hirtelen félbeszakadnak, az egyetlen műemlék egy nem létező királyról készült szobor, a lakók soha nem hagyják el a falu határát, amit egyébként sem jelez semmilyen tábla), de a regény vége felé fény derül arra, hogy miért kell eltitkolni a hely létezését az emberek elől. Kiderül az is, hogyan is szerzett tudomást Oblivia az időkapukról és a kulcsokról, ám az még továbbra is kérdés, hogy miért olyan fontos számára, hogy az összes átjárót birtokolja. Szóval sok mindenre választ kapunk ebből a kötetből, ugyanakkor továbbra is maradtak bennem kérdések (nem egyet a történet befejezése vetett fel), amiket remélhetőleg a folytatásban tisztáz a szerző. 

Emellett végre sok új szereplővel is megismerkedünk közelebbről: Bowen doktorral és a feleségével, a macskaimádó Biggles kisasszonnyal, a pletykás Mainoff-fal, a fodrásznővel vagy éppen a könyvesboltos Miss Calypsóval. Ők afféle mellékszereplők igaz, akiknek csupán egy-két fejezetig van jelenésük, de így is elősegítik a gyerekek nyomozását (gyakran akaratukon kívül). Mellettük kapunk még két olyan szereplőt, akik bár nem sokat szerepeltek ebben a részben, de érezhető, hogy a későbbiek során még fontos alkotóelemei lesznek a történetnek: az egyikük Leonard Minaxo, a világítótorony őre, aki szintén tudhat a kapukról és a hely varázslatos erejéről, mivel jóslatok útján igyekszik befolyásolni Nestort és a gyerekeket. A másik Peter Dedalus, a feltaláló, aki nem csak a Tükrök házát alkotta meg (amely fontos szerepet játszik ebben a részben), hanem sok egyéb találmánnyal (és ezáltal rejtéllyel) gazdagította a falu lakóit. 

A magyar kiadásra nem lehet mást mondani, mint hogy az egyik legigényesebben kialakított ifjúsági regény, térképpel, gyönyörű illusztrációkkal, figyelemfelkeltő borítóval és gördülékeny fordítással (habár a fordítóváltásnak köszönhetően némely dolgot Falvay Dávid máshogy ültetett át magyarra, mint az előző köteteket fordító Kotsis Orsolya). A befejezés most nem lett annyira "áll-leejtős", de azért izgatottan várom a folytatást, hiszen a gyerekek egy újabb időutazáson fognak részt venni, az úti cél ezúttal a XVIII. századi Velence.

Értékelés: 10/9

Ulysses Moore-sorozat:

Az időkapu
Az Elfeledett térképek boltja
A Tükrök háza
A Maskarák szigete
A szikla őrei
Az első kulcs
A titkos város
A villámok mestere
A sötétség útvesztője
A jég birodalma

Century-sorozat:

A Tűz Gyűrűje
A kőcsillag

Cyboria-sorozat:

Galeno ébredése