A Pongrác Kiadó idén tavasszal három új kötetet jelentett meg. A Medve és Egér, illetve Ella és barátai újabb kalandjairól már írtam korábban, most egy vadonatúj könyvsorozat első kötete kerül górcső alá. Az éjszaka gyermekei egy trilógia első kötete, remélhetőleg, minél hamarabb a kezünkben tudhatjuk a folytatást. 

A történet a XV-XIV. század fordulóján játszódik. Firenze városát csak az éjszaka gyermekei menthetik meg a pusztulástól. Egyedül ők léphetnek be a sötét birodalomba, Florenturnában, ahol a gonosz Mercurius uralkodik. A tizenegy éves Girolamo még soha nem hallott a kiválasztottakról - akik közé ő is tartozik -, mígnem egy szép napon egy furcsa lovas érkezik a faluba. A levegő félelmetes szárnycsapásokkal, átható sikolyokkal telik meg, fej nélküli szörnyek kezdik üldözni a fiút. Vajon sikerül megmenteniük a várost és lakóit, vagy mindannyian Mercurius uralma alá kerülnek? A múlt csupán egy szárnycsapásra van.  

Az 1969-ben, Goslarban született írónő jelenleg Lower Saxony-ban él családjával. Diploma után könyvkereskedőként és könyvkiadóként kezdett dolgozni. 2002 és 2004 között főleg teológiai könyvekkel foglalkozott. 2005-től kezdett történelmi és ifjúsági regényeket írni és megjelentetni, eleinte a Fischer Treasure Kiadónál.2007 óta szabadúszó íróként dolgozik, emellett pedig két munkakörben is jeleskedik: a Robert Bosch Iskolában tanít és Németország-szerte vezet írói szemináriumokat. Ezeken kívül a Német Történelmi Írók Szervezetének tagja. 2008-ban a Das achte Astrolabium című regényét Sir Walter Scott díjra jelölték, 2009-ben pedig a Das Geheimnis des Astronomen című ifjúsági könyvével elnyerte a Jugendliteraturpreis Segeberger díjat. Az éjszaka gyermekei - amely az első magyarul megjelent kötete - 2009-ben látott napvilágot, a második és harmadik rész egy év különbséggel jelent meg. 

A GhostMeister sorozat után ismét egy német könyvsorozat jelent meg a Pongrác Kiadó gondozásában, de a hasonlóság ennyiben ki is fulladt. Míg az inkább a tizenhat éven felülieket szólította meg enyhe thriller-hangulatával, Lange regénye igazi ifjúsági regény (úgy tizenkét éves kortól tudom ajánlani). Az tudva levő, hogy a szememben három nemzet tudja mesterfokon művelni az gyermek- és ifjúsági történetek megírását: az angolok, az olaszok és a németek. Utóbbi kettő pedig különösen nagy hangsúlyt fektet a kiadás minőségére, így mindig nagy öröm kézbe venni azokat a magyar változatokat, amik egy az egyben átveszik az eredeti formátumot. A Pongrác Kiadó sajnos nem az eredeti borítóval jelentette meg a regényt - habár egy stílusában roppant hasonlóval hozta ki -, de ennek ellenére a kiadótól megszokott minőséget kapja az olvasó, így erre most sem lehet panasz.

A sztori maga kissé lassan indul be - főleg egy gyermekregényhez képest, ahol a célközönség igényli a pergős cselekményt -, a szerző ugyanis a kort, a várost és a főbb karaktereket is igyekezett nagy részletességgel bemutatni. Ugyanakkor már a kezdetektől érezhető a közelgő veszély, ami megbújik a sorok között, ezt valószínűleg a tizenévesek is érezni fogják, ahogy fokozódik bennük a feszültség. Amint azonban kiderül Girolamo titka - amiről ő maga sem tudott -, onnantól kezdve lavinaként öntik el az olvasót a cselekmények. A történet innentől kezdve végig pereg, egy percre sincs nyugta az olvasónak, az pedig mindenféleképpen dicséretre méltó, hogy egy-két fordulatnál az én állam is leesett, pedig azt hittem, tizenéveseknek szóló könyv már nem tud meglepetést okozni. 

A tizenhatodik századi Firenze jóformán csak keretet ad a történetnek, és bár vannak valós történelmi események és szereplők, mégis inkább a fikció dominál, így nem kell tartani attól, hogy a könyv egy izgalmas lexikon lenne. (Persze, lehet arról vitatkozni, hogy mennyire jó ez így, de én azt vallom, hogy nem kell feltétlenül tanítani a gyermekeket ilyen rejtett módon.) A korszak bemutatásánál viszont érződött Lange történelem imádata, meg, hogy otthonosan mozog ebben a témában, így már csak ez miatt is ajánlatos felnőtteknek olvasni a könyvet.

Girolamóról eleinte azt hittem, a tipikus fantasy-hős lesz (akivel számos ifjúsági regényben találkozhattunk már), de szerencsére tévedtem. Persze, meg vannak azok a vonások, amik elengedhetetlenek a karakterhez (és aminek köszönhetően sokkal érettebb a koránál, de ez úgy látszik, a műfaj hibája), ugyanakkor Lange igyekezett kicsit színesíteni a karaktert. Gondolok itt például a fiú dadogására, amelyre nem is volt még példa emlékeim szerint. Girolamo nem gondol magára hősként, időnként megérinti őt a félelem, hogy nem sikerül véghez vinni a küldetést, a bátorság mellett a kétségbeesés tökéletesen megfér. 

Összességében egy újabb élvezetes sorozat nyitókötetét vehettem kézbe, és bízom benne, hogy a folytatásra nem kell sokat várni, és jövő ilyenkorra már a zárókötetről írhatok kritikát.

Kathrin Lange: Florenturna - Az éjszaka gyermekei, ford. Gémes Szilvia, Pongrác Kiadó, 2014, 456 oldal, 3900 Ft