A szikla őrei - Visszatérés a kezdetekhez
Szerző: Ulysses Moore (Pierdomenico Baccalario)
Cím: A szikla őrei - Visszatérés a kezdetekhez (I Guardiani di Pietra)
Fordító: Falvay Dávid
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 296
AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!
A szikla őreivel a végéhez közeledik Ulysses Moore sorozatának első etapja. Az eredetileg hat, teljesen összefüggő részből álló széria a 2000-es évek elején jelent meg Olaszországban, nem sokkal később a magyarok is kézbe vehették az igényes kiadású köteteket. A sikert pedig itt is, ott is elérte a szerző: olasz társainknál idén jön a sorozat 14. és 15. kötete, míg mi a második etap (7-12. rész) végéhez közeledünk. Az ötödik kötettel jóformán az összes fontosabb rejtélyre rájövünk, így erősen ajánlott csak annak a tovább gombra kattintani, akik az első négy regény történéseivel tisztában vannak, vagy nem zavarják a spoilerek.
A velencei kaland és a Kilmore Cove-ban történt felfordulás után hőseink meg vannak győződve arról, hogy Leonard Minaxo valójában Ulysses Morre. Jason éppen ennek próbál utánajárni, ám nem a legjobb módját választja a kutakodásnak: ellóg az iskolából. Ám szerencsétlenségére a városban megpillantja apját, aki a Londonból érkező mérnökkel találkozik, hogy átbeszéljék a Villa Argo átépítési munkálatait. Rejtőzködése során újabb Időkapura bukkan, ám nem sok ideje marad az örvendezésre, ugyanis egyenes az iskola igazgatója karjaiba fut. Eközben a tizennyolcadik században maradt Oblivia próbál minél több mindent megtudni Petertől az Első kulcsról, amellyel az összes Időkaput irányítani lehet, Manfred eszméletlen testére pedig a falu fodrásza talál rá. A tengerpart közelében egy bálna bukkan fel, a vonatsínek életre kelnek, a három jó barát pedig olyan titkokra bukkan rá kalandjaik során, amely az egész küldetést veszélyezteti.
Az előző kötetről írt kritikámban fejtettem ki, hogy a sorozat elérte nálam azt a pontot, amit egy ifjúsági kalandregényt maximálisan el tudok várni. Sajnos A szikla őreinek nem sikerült megugrania ezt a szintet, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz lenne ez a történet, egyszerűen Pierdomenico Baccalario olyan magasra tette a mércét, hogy nagy elvárásokkal vágtam bele ebbe a részbe. A történet továbbra is pereg, ami különösen tetszik, hogy a falu lakói teljesen külön életet kezdenek élni, vagyis voltak fejezetek, amelyek csak róluk szóltak, és nem a gyerekekről. Már szinte teljesen körvonalazódni látszik, ki az, akiben meg lehet bízni, és ki az, akit messzire el kell kerülni, valamint az Időkapuk rendszere és működése is világossá válik a kötet végére. Ugyanakkor most először fordult elő velem a sorozat olvasása során, hogy egyes részeknél unatkoztam. Ilyen volt számomra a vasútállomási események, sőt, ott kicsit bele is zavarodtam a mozgó Időkapu működésének fejtegetésébe. Illetve ami most nagyon szembeötlő volt, hogy a gyerekek szinte akadály nélkül megoldottak minden rejtélyt első nekifutásra, és sokszor látszólag logikátlan volt a lépésük.
Ettől függetlenül ez a regény is olvastatja magát, mert az események pörögnek, és annak ellenére, hogy egyre több mindenre derül fény és válik világossá az olvasó előtt, megannyi új rejtélyt is kapunk. Ott van a tengerben úszkáló bálna, vagy a vízben talált hajóroncs, amely egy titokzatos alakot őriz évek óta a mélységben, és akinek később még nagy szerep jut. A történet befejezése a szokásos függővéget hordozza magában, azonban minden eddiginél izgalmasabb lezárást kaptunk.
A kötet hasonlóan az előző részekhez roppant igényes kiadás, olyan, amit gyerek és felnőtt is nagy élvezettel forgat a kezében. Nekem pedig szerencsém van, hogy már itt van a polcomon a következő kötet, hamarosan neki is látok.
Értékelés: 10/8
Ulysses Moore-sorozat:
Az időkapu
Az Elfeledett térképek boltja
A Tükrök háza
A Maskarák szigete
A szikla őrei
Az első kulcs
A titkos város
A villámok mestere
A sötétség útvesztője
A jég birodalma
Century-sorozat:
Cyboria-sorozat:
Galeno ébredése
