Szerző: Rebecca Shaw
Cím: Az új lelkész (The New Rector)
Fordító: Fencsik Tamás
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 336 oldal

A múlt hónapban az Ulpius-ház Kiadó egy új szerzőt mutatott be a magyar közönségnek. Rebecca Shaw Turnham Malpas lakóinak életéről szóló sorozata angol nyelvterületen az egyik legkedveltebb széria, 1994 óta összesen tizenhat kötetet jelent meg. Ám óva intek mindenkit attól, hogy a magyar változat fülszövege alapján ítélje meg a regényt! A hátsó borítón Agatha Raisinre és Hamish Macbethre hivatkoznak, de a két történetnek köze nincs egymáshoz.

Turnham Malpas városába új lelkész költözik. Peter Harris és doktor felesége, Caroline közösen fedezik fel az apró települést, ahol mindenki ismer mindenkit. Vagy csak ismerni vél, mert sok titokra derül fény. Suzy Meadows, a háromgyermekes családanya egy autóbaleset során elveszíti atomfizikus férjét, utóbb kiderül, hogy a nő ikergyermekkel várandós. Michael Palmer felesége hetekkel korábban követett el öngyilkosságot, ám a valódi okot senki sem sejti. A vénkisasszony Muriel Hipkin egyre szenilisebbé válik, ám úgy tűnik hatvanas éveiben talál rá az igaz szerelem Sir Ralph, az egykori osztálytárs képében. Eközben betörések és gyilkosságok sorozata söpör végig a csendes városkán, sőt, Peter élete legnehezebb válaszútja elé érkezik, amely nem csak a saját, hanem az egész családja életére kihatással lehet.

Amit legelsőnek szeretnék leszögezni: a magyar kiadó akármennyire is próbálja kriminek beállítani a regényt, egy szó sem igaz belőle. Igen, van benne gyilkosság, de ez a szál szinte teljesen elenyészik a történetben, ráadásul a nyomozásnak sem lehetünk tanúi. Ha mindenáron hasonlítani akarjuk a sorozatot valamihez, én a szappanoperákat mondanám, ugyanis körülbelül mind a húsz, általunk megismert lakóval történik valami nagy fordulat, amit aztán két-három fejezettel le is rendez a szerző, hogy aztán újabb csavart dobjon be.

A regény 1994-ben jelent meg, a cselekmény is ekkor játszódik, és sajnos most nem tudom ugyanazt elmondani, mint amit M. C. Beaton könyveinél, mert jelen esetben nagyon is érződik az a húsz év, ami az eredeti és a magyar kiadás között eltelt. Szinte az összes fordulat kiszámítható - még nekem is, aki alapvetően nem vagyok oda az ilyen típusú könyv- és filmsorozatokért -, így nagyon kevés meglepetés éri az embert. De talán ez még a kisebb baj, mert attól, hogy teli tűzdeli a szerző klisékkel a regényt, még lehetne fordulatos, de sajnálatos módon a problémák megoldása is messze van az eredetitől. Bármi történik a regényben - hűtlenség, gyilkosság, rablás -, a következő fejezetben már ki is derül (úgy látszik, itt senki nem tud titkot tartani), az azutániban már meg is bocsájtanak mindent a szereplők, és élik tovább ugyanúgy az életüket, ahogyan eddig. Erre a legjobb példa Muriel, aki a történet elején egy roppant kedves és aranyos nyugdíjas, majd idővel bekerül egy pszichiátriai intézetbe, mert a szomszédai azt veszik észre rajta, hogy időnként elfelejt dolgokat. Az olvasónak rögtön az elején világossá válik, hogy egy másik lakó űz gúnyt az öregasszonyból (besettenkedik a házába, és mindent más helyre tesz át), ennek ellenére úgy tűnik, Muriel tényleg megbolondult, és már nem fordítóható vissza az állapota. Mindezek után kiengedik őt, és mintha mi sem történt volna, újra teljesen egészséges lesz, és több szó nem is esik az incidensről. Ez a következetlenség sajnos az egész történetet áthatja, ettől teljesen hazavágja a cselekményt magát. 

A karakterek első pillantásra érdekesnek tűnhetnek, ám itt is csalódnunk kell. Mindegyik szereplőben ott van az esély a remek kidolgozásra, de teljesen egysíkúvá válnak mindannyian. Szentimentális nagy beszédeik abszolút nem életszerűek, ahogyan a lépéseik sem. E téren Carolina, Peter, Susan, Muriel és Ralph viszi a pálmát, időnként eléggé vissza kellett tartanom magamban a nevetést, amikor ők egymással diskuráltak, mert mindannyiuk pátoszos stílusa és mártíros cselekedeteik inkább voltak humorosak, mint drámaiak. Shaw legnagyobb hibáját abban látom, hogy a szereplőket egy-két mondattal jellemzi csupán, de nem mutatja meg, hogy milyenek is valójában. Idealista világot akart felépíteni, ahol a jó szereplők a végtelenül jók, egyetlen hibájuk sincs (ha mégis, akkor hosszas önmarcangolás után azt a másik rögtön megbocsátja, és mindenki örül), a kevés gonosz karakter meg a velejéig romlottak.

Ugyanakkor érthető, hogy miért szeretik az olvasók a sorozatot, hiszen mindenkivel történik valami, és nagyon sokan vannak, akik szeretik az ilyen szituációkat. Éppen ezért a Barátok közt nézőinek meleg szívvel ajánlom a regényt, nekik biztosan tetszeni fog, de aki lightos krimire vágyik, az maradjon M. C. Beatonnél vagy Carola Dunnál. 

Értékelés: 10/6

A sorozat kötetei:

Az új lelkész
Ördögi pletyka
Cívódások és csetepaték