Szerző: Louise Walters
Cím: Levelek a bőröndből (Mrs. Sinclair's Suitcase)
Fordító: Farkas Eszter
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 336

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A fokozatosan megújuló Athenaeum Kiadó idén ősszel az eddigieknél is több újdonsággal jelentkezett. Több sikerszerző (Jodi Picoult, Nemere István, Carin Gerdharsen) mellett számos új írót is bemutattak. A szeptember eleji cikkben ezekről bővebben is írtam, már ekkor is felkeltette a figyelmemet Louise Walters regénye a figyelmemet, ami akkor még Mrs. Sinclair bőröndje munkacímen futott.

Roberta Pietrykowski egy antikváriumban dolgozik és megszállottja a régi dolgoknak. Éppen ezért kezd bele a boltba érkezett könyvekben található levelek, képeslapok, rajzok gyűjtésébe. Egy alkalommal azonban mindennél személyesebb irományra bukkan: egy levélre, amit nagyapja írt nagyanyjának a háború idején. Roberta lázas nyomozásba kezd, ugyanis a keltezés jóval régebbi, mint ahogyan nagyapja elesett volna a fronton. Eközben az olvasó előtt feltárul Dorothea szomorú, küzdelmekkel teli élete, amelyben fontos szerepet játszik alkoholista férje, egy lengyel katona, akit a haláltól ment meg és a vágy egy gyermek után, ami szép lassan belülről emészti fel.

Lousie Walters első regénye idén nyáron látott napvilágot, így mondhatni, a magyar kiadó rekordsebességgel hozta el nekünk a történetet. (Ami megjegyzem, meg is látszik a köteten, egy alapos korrektúra ráfért volna, nagyon sok az elütés, a félregépelés.) A magam részéről nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyben a cselekmény két idősíkon fut, amelyben a jelenkori főhős nyomoz a felmenői múltja után, és ez esetben azt sem szoktam bánni, ha romantikával van megfűszerezve a sztori. A Levelek a bőröndből ilyen szempontból egy átlagos, főleg a női olvasókat megcélzó olvasmány, amelynek a története eléggé kiszámítható. Mégis megfoghatja az embert a gondolatisága, a mögöttes tartalma.

A regényben Dorothea életének, és ezáltal a múlt történéseinek lehetünk leginkább szemtanúi, ugyanis ez teszi ki a történet nagy részét. Személy szerint én ennek kifejezetten örültem, mert számomra sokkal érdekesebb volt ez a rész, mint Roberta szála. Habár vártam, hogy a II. világháborús események fontosabb szerephez jussanak, nem lehet okunk így sem panaszra, hogy csak a történet keretéül szolgál. Walters kitűnően mutatja be a korabeli angliai falusi életet, a benne lakókat. Nem fél a szereplőit szörnyű helyzetbe hozni, amik akkoriban teljesen átlagosnak tűnhetnek, ma már azonban megbotránkoznánk rajta. A jelenkori események, vagyis Roberta története viszont teljes egészében egy tipikus romantikus sztori cselekményei, túl sok meglepetést nem fognak okozni, és igazán szerethető karaktert sem találunk köztük (mármint olyat, akinek drukkolni tudnánk, vagy akit a könyv befejeztével hiányolni fogunk).

Ami viszont kifejezetten tetszett - és erre gondoltam, mikor a mögöttes tartalmat említettem -, az az anyaság központi szerepe. Szinte mindegyik szereplőnél megjelenik a gyermekvállalás kérdése, és mindannyian máshogyan is reagálnak rá. Ott van Dorothea, aki mindennél jobban vágyik gyermekre, ám a folyamatos vetélés, majd első fia halva születése iszonyúan megviseli. Roberta anyja a lány hét éves korában hagyja el őket, mert nem tud megbirkózni a felelősséggel, amit a házas élet és az anyai szerep rakott a vállára. De nem a főhősök, hanem a mellékszereplők életében is újra és újra terítékre kerül a dolog: van, aki több gyermeket is világra segített, miközben a saját tragédiájával kellett szembenéznie, van, aki az abortusz mellett dönt, és van, aki önként vállalja a gyermekéről való lemondást. 

Összességében tehát egy - férfi szemmel - kifejezetten egyszeri olvasmányról van szó, egy szimpla történetről (bár ki mondta, hogy minden sztorinak teli kell lennie csavarral?), amelynek azonban meg vannak a maga értékei, és biztos vagyok benne, hogy a női olvasók ezeket jobban fogják értékelni.

Értékelés: 10/7