Fülszöveg: A fiatal Jef arról álmodozik, hogy hős lesz. Remélhetőleg legjobb barátjával, Warddal együtt. Renée-t, a húgát nem érdeklik a hősök. Ő szerelmes Wardba, a varázslatos szaxofonjátékába és a bársonyos tekintetébe. Remi, az öccsük még csak tízéves. 1943-at írunk. A háború kellős közepén járunk. Belgiumot megszállták a nácik. Amikor a Harmadik Birodalom iszonyatos veszteségeket szenved a keleti fronton, Ward tanára felszólítja a diákjait, hogy jelentkezzenek katonának a németek oldalán. Úgy véli, a bolsevizmus jóval nagyobb veszélyt jelent Flandria számára, mint Hitler. Ward hisz neki, akit apjaként tisztel. Beáll a seregbe. Talán hős lesz belőle. A nemzetért és a hazájáért. Egy jobb világért. Renée képtelen elfogadni a fiú döntését – bár még mindig szereti –, ezért elfordul tőle. Jef viszont – az apjuk tilalma ellenére – szívesen csatlakozna barátjához. És ekkor történik valami, ami mindannyiuk életét örökre megváltoztatja.

Els Beerten, flamand író 1959. március 27-én született Hasselt városában. Germanisztikát (hollandot és angolt) hallgatott a Leuven egyetemen, majd drámaórákat vett Maastrichtban. 2002 és 2006 között több hetet töltött Dél-Afrikában, ahol kreatív írást és drámát tanult. Amellett, hogy író, középiskolában is tanít hollandot, angolt és drámát. Saját bevallása szerint egy tanára hatására kezdett az írással foglalkozni, aki azt javasolta neki, írjon inkább regényeket, ahelyett, hogy drámaórára jár. 1976 és 1984 között szabadúszó íróként a TOPmagazine-nak írt verseket és történeteket. 1985-ben megnyerte a John Flanders díjat a “vreemde eend” című novellájával. 1987-ben megjelent első regénye, a Scénes. Legutóbbi könyve, a Mind a mennybe vágyunk 2008 májusában jelent meg és az egyik leghíresebb regénye lett. Az utóbbi években a Runner’s world magazinba írja rovatát.

Személy szerint nagyon érdekesnek találom a II. világháborút, ezért igyekszem sokfajta könyvet elolvasni a témában. Akadnak köztük nagyon jók, de feltűnően rosszak is, ám az vitathatatlan, hogy sokkal drámaibb a hatás, ha gyermekek, fiatalok szemszögén keresztül szembesülünk a háború borzalmaival. (Elég csak Lois Lowry Számláld meg a csillagokat című regényére, Szabó Magda Abigéljére vagy a japán Szentjánosbogarak sírja című filmre gondolnunk.) A gyermeki ártatlanság és naivitás tisztasága számomra ezekben a történetekben teljesedik ki igazán, hiszen a szereplőknek idő előtt kell felnőniük, ezáltal pedig  én is többször átértékeltem a saját helyzetemet és megtanulok örülni az apró dolgoknak is.

A Mind a mennybe vágyunk négy ilyen gyermek története, amelyet Els Beerten gyönyörű, ám mégis fájdalmas tolmácsolásában hallhatunk. Jef, Renée, Remi és Ward együtt nőttek fel testvérként-barátként, de a háború örökre megváltoztatja az életüket. Mindannyian hisznek abban, hogy az igazi hősök a Mennyországba kerülnek, és igyekeznek is mindent megtenni a cél elérése érdekében. A négy főhős mindegyikük igazán jól felépített karakter hozzám leginkább a legidősebb fivér, Jef karaktere került, de ezt szinte rögtön az olvasás elején sejtettem. (A Prológus alcíme: Jef halott, és húsz évvel az események után játszódik.) Ugyanakkor még Renée volt az, akit nagyon szerettem, aki a háború ellenére sem adta fel álmait, a zene iránti szeretete átsegítette a legszomorúbb helyzeteken is. 

Ahogyan sejteni lehet a címből és a remekül sikerült magyar borítóból a történet nem éppen vidám. Természetesen megjelennek a nácik, ugyanakkor a történelem egy újabb fejezetébe nyerhetünk bepillantást, egy újabb nemzet szemszögét ismerhetjük meg. A halál és a fájdalom ellenére azonban mégis van egyfajta édes bája, humora a történetnek, időnként csak úgy árad az optimizmus a lapokról. Ugyanakkor fel kell készítenem mindenkit, hogy a boldog vég - talán nem meglepő módon - de elmarad, nagyon erős befejezése van a kötetnek. 

Amit pedig feltétlen el kell még mondanom a kötet kapcsán, hogy nagyon örülök annak, hogy a Pongrác Kiadó az olasz, német, francia és angol irodalom mellett más európai országok szerzőit is elhozza nekünk, hiszen valljuk meg, nagyon kevés a hazánkban ismert lengyel, flamand, svéd, norvég gyermek- és ifjúsági szerző. Els Beertent pedig kár lett volna kihagyni, hiszen lendületesen ír, a feszültséget és az érdeklődést folyamatosan fenntartja - ami egy közel 600 oldalas regénynél nem kis teljesítmény -, a párbeszédei pergősek és élettel teliek. Nem tudom, hogy a többi könyve is van-e ilyen jó, de ez alapján én megszavazom neki a bizalmat, és remélem, idővel újabb történetét is megismerhetem. 

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy egy remekül sikerült ifjúsági regényt kaptam (tizenhat éven felülieknek ajánlom), de ugyanakkor bármely olvasni szerető és a témára fogékony felnőttnek is kellemes órákat szerez a kötet. A gyengédebb lelkűek azért zsepit is készítsenek.

Els Beerten: Mind a mennybe vágyunk, ford. Winkler Erika, Pongrác Kiadó, 2014, 596 oldal, 4500 Ft