Dylan Dog - Anna Never kísértete

covers_323984.jpgSzerző: Tiziano Sclavi
Cím: Dylan Dog - Anna Never kísértete (Dylan Dog - Il fantasma di Anna Never)
Fordító: Bayer Antal
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 196

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Közel egy évvel ezelőtt jelent meg az egyik leghíresebb olasz képregénysorozat, a Dylan Dog bevezető kötete, amely az első két számot foglalta magába. Úgy látszik, idehaza is kezdi megtalálni a maga helyét a széria, ugyanis azóta már egy különszám és a folytatás is megjelent. 

A nálunk második kötetként aposztrofált kötet valójában a sorozat harmadik és negyedik részét tartalmazza. A Teliholdas éjszakák (Le notti della luna piena) egy igazi klasszikus horrortörténet. Dylant és segédjét a kötelesség Németországba szólítja, ahol igen csak különös események tartják rettegésben a kisvárost. Az erdőben meztelen férfira bukkannak, a lányiskola diákjait éjjelente különös hang hívja éjszakai sétára, a lakók puskákkal felfegyverkezve védik a családjukat minden idegentől. Dylan nem is sejti, hogy az eddigi legveszélyesebb kalandjába bonyolódott, amelyet olyan természetfeletti erők irányítanak, amelyekkel még ő sem találkozott. A második történet, az Anna Never kísértete (Il fantasma di Anna Never) egy alkoholista színész rémálmaiba enged bepillantást. Guy álmában minden nap egy különös, fehér ruhás nő jelenik meg, majd pedig egy baltás fickó támad rá. A férfi tisztában van saját szenvedélybetegségével, ezért igyekszik is leszokni az italról. Új szerepe egy horrorfilmben tökéletes figyelemelterelés lenne - ha nem jelenne meg a forgatáson az álmaiban látott kísértet - Anna Never. 

Dylan Dog először 1986. szeptember 26-án tűnt fel az olasz képregényboltok és újságárusok polcain, a siker pedig azóta is töretlen. A mai napig jelennek meg újabb és újabb kalandok, a sorozat lassan eléri a háromszázadik epizódot. Az évek alatt két filmfeldolgozás is született: az egyik az olasz Dellamorte Dellamore, a másik az amerikai - és egyben az eredeti sztorira csak nyomokban utaló - Dead of Night. A sorozat szerzője, Tiziano Scalvi egészen 2001-ig szerves részét képezte az alkotógárdának, az addig megjelent 176 részből 86-t jegyzett ő. 2006-ban kis időre visszatért a természetfeletti ügyekben nyomozó hőshöz, további négy történethez adva a nevét. A rajzolók esetén már jóval nagyobb volt a szórás: a harmadik részért Montanari & Grassan, a negyedikért Corrado Roi volt felelős (mindannyian először rajzolták Dylant), de rajtuk kívül sok más neves illusztrátor csatlakozott a sorozathoz.

Amikor tavaly tavasszal kézbe vettem a sorozat első kötetét, titkon azért volt bennem egy kis öröm és büszkeség, hogy azért én most Olaszország egyik leghíresebb képregényhősének a kalandjait olvasom, ráadásul hazánkban mindössze 400 példányt nyomtak a könyvből. Bizony, mert az, hogy Dylan Dog Magyarországon is feltűnhetett, a lelkes rajongók érdeme, akiknek sikerült olyan támogatókra találniuk, mint a Fumax, akik vállalták, hogy az ő nevük alatt jelenhessen meg a sorozat. Szóval ha Dylan befut nálunk (és miért ne futna), akkor az tényleg igazi sikertörténet lesz, én pedig büszke leszek arra, hogy valamennyire én is hozzájárultam a vásárlással és a kritikával. 

Az első történet igazán nagy kedvenc lett, az eddigi négy közül ez nyerte el leginkább a tetszésemet. Minden megvan benne, ami nekem kell: misztikus figurák, jól ismert alaphelyzetek, rejtély, krimi és természetesen a végén egy csavar. Biztos vagyok benne, hogy jó tíz évvel ezelőtt nem mertem volna pusztán lámpafénynél olvasni a sztorit, ráadásul a befejezés is eléggé ütősre sikeredett. Sajnálatos módon ezzel szemben a második, pont a címadó fejezet megint csak középszerű lett. Eleinte ez is nagyon jól indult: nem tudhattuk, mi a valóság és mi a trükk, Anna Never felbukkanása is különösen jó ötlet volt, ám a végén sok mindenre nem kaptunk kielégítő választ. Ennek köszönhetően a befejezés számomra kissé zavaros is egyben, mert nem tudom, pontosan mit is akart ebből kihozni a szerző. 

Az illusztrációkat tekintve viszont pont a második részt éreztem kidolgozottabbnak, itt a szereplőknek sokkal emberibb vonásaik voltak, mint az elsőnél. Egyébként két főhősünk Dylan és Groucho hozza a szokásos formáját: a nyomozó minden kalandjában talál magának egy szeretőt, a társa pedig ontja magából a poénokat. Utóbbiak ezúttal kifejezetten üdítőek voltak, nem annyira erőltetettek, mint a korábbi részekben. Imádtam olvasni Dylan és Groucho párbeszédeit, ahogyan be-beszóltak a másiknak. A szerző ezen a téren nagyon sokat fejlődött, kezd igazi életet lehelni a karakterekbe, és egy sikerült egy olyan páros megalkotnia, akikről még éveken át tudnék olvasni. És remélem, erre meg is lesz a lehetőségem! 

Értékelés: 10/8

A Dylan Dog-sorozat kötetei magyarul:

1. Az élőholtak ébredése / Hasfelmetsző Jack
2. Teliholdas éjszakák / Anna Never kísértete
A lélek sötétsége (Különszám)