Szerző: Kelemen Anna
Cím: A nép szolgálatában
Kiadó: Ulpius-ház Kiadó
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Amikor az hittük, hogy az Ötven árnyalat-trilógia sikerén felbuzdulva a minőségtelen erotikus regények kiadásán túl nem lehet lejjebb menni, akkor jött Szepesi Niki. Egy ország bízott benne, hogy ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, de aztán megérkezett Kelemen Anna és bebizonyította, hogy van lentebb a Mariana-ároknál.

A "könyv" "szerzője" Kelemen Anna, aki állítása szerint nem kurva, csak pénzt fogad el a szexért, és aki nem pornózott, csak kipróbálta magát felnőttfilmekben, ellenben most már kész írónak tekinteni magát. A sajtótájékoztatón készült videóban még egy olyan kijelentést is tett, hogy a továbbiakban is szándékában áll tollat ragadni és írni, én nagyon bízom benne, hogy inkább visszatér eredeti hivatásához, az jobban megy neki. 

Mielőtt részletesebben belemennék a könyv elemzésébe, álljon itt a magyarázat, hogyan kerültem kapcsolatba a kötettel. Van ugyebár a 2015-ös év nagy olvasási kihívása, amelynek egyik pontja, hogy egy olyan kötetet kell elolvasni, amit mindenki lehúzott. Persze, lehet mondani, hogy ezer másikat találok, de ez volt az, amit ingyen be tudtam szerezni barátoktól, valamint semmi kedvem nem volt egy 400-500 oldalas regénybe belefogni, csak mert a molyon 50% alatti az értékelése. No meg nem tagadom, kíváncsi is voltam már egy igazi "botránykönyvre." (De azért kicsit félve vallom be, eleinte az is megfordult a fejemben, hogy a memoár kategóriát pipálom ki ezzel a könyvvel, de aztán rájöttem, hogy a memoár szó túl szép ehhez az íráshoz.)

Az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani a kötet kapcsán, az a borító. Ötletes, figyelemfelkeltő és passzol is a könyvhöz. És ennyi.

A baj egyébként ott kezdődik, hogy látszólag senki nem tudta eldönteni, hogy mi is a könyv címe. Egyszerűen csak annyi, hogy "A nép szolgálatában", vagy vegyük hozzá a "Harminc nap" megjelölést is. (Legalább az alcímmel nincs gond.) Ennek következtében tehát senki ne lepődjön meg, ha különböző webáruházak honlapján különböző címen találja meg a kötetet. A probléma ott folytatódik, hogy látszólag Kelemen Anna laptopjáról (igen, naivan elhiszem, hogy elejétől a végéig ő írta) egyenesen a nyomdába ment a szöveg, anélkül, hogy bárki is átfutotta volna azt. Helyesírási hibáktól, elütésektől terhes a könyv, ráadásul arra sem ártott volna felhívni Anna figyelmét, hogy ne mesélje már el ugyanazt a sztorit majdnem ugyanazokkal a szavakkal húsz oldal különbséggel, mint ahogyan tette ezt a 18. fejezetben. Egyébként kerestem, de sajnos nem találtam semmilyen arra vonatkozó információt, hogy a kiadó munkatársai közül bárki is törődött volna a könyvvel érdemben.

De miről is szól ez a nagy élettörténet? A fülszöveg szerint arról, hogy az ország Annácskája elhatározza, hogy ő harminc napon keresztül hirdeti magát ország-világ előtt, és százezer forintért bárki megkaphatja. Ő meg ebből jól leszűri a tapasztalatokat, de lehet még egy disszertációt is ír. Sajnos utóbbi regénnyé nőtte ki magát, de hősnőnk elfelejtette, hogy egy könyvnek általában arról kell szólnia, ami a címe, ugyanis ennek a harminc napos tanulmánynak mindössze 27 (!) oldalt szentelt az egyébként 270 oldalas könyvből. Arról már nem is beszélek inkább, hogy ez alatt az idő alatt napokig nem volt kedve a szexhez, meg a telefonját is kikapcsolta, tehát tökéletes alanya volt a saját tesztjének. 

Felmerülhet tehát a kérdés az olvasóban, hogy akkor mégis mi tölti ki a maradék 90%-ot? Hát jóformán a nagy semmi. Anna orrba-szájba kefél, utóbbit elég sűrűn teszi, és közben persze fogadja el a méregdrága kocsikat, a luxusutakat, drogozik, meg különböző bizarr partikon teszi tiszteletét. Időnként persze próbál valamiféle megértést kicsikarni az olvasóból, hogy azért neki szar gyerekkora volt, mert a szülei elváltak, meg gondoljunk bele, hogy neki tinédzserként hegyes volt a melle, és ez mekkora lelki törést okozott neki. Az meg egyenes felháborító volt, hogy az apja mondta neki, hogy tanuljon tovább, és még hajlandó is lett volna finanszírozni az egyetemet. (Persze a szilikonokat nem - a szemét smucig!) 

Logikát senki ne keressen az egészben, Anna valószínűleg össze-vissza diktálta írta le az eseményeket, ami éppen eszébe jutott. Így történhet meg az, hogy a kutyáját már az első fejezetekben eltemetjük, de igazából lehet, hogy macska volt, mert annyiszor tért vissza a sztoriba, hogy annak tuti kilenc élete van. Anna a drogról való leszokását is említi az elején, de senki ne lepődjön meg, hogy az aktusok 90%-ban be van tépve a későbbiekben. Tehát a cselekményeket meg se próbáljuk időrendben tenni, mert egyedül az derül ki konkrétan, hogy Anna 18 éves kora után vesztette el a szüzességét. 

Mindenesetre egyetlen értelmes gondolatot mégis csak tartalmaz a kötet: Anna rájött, hogy nem áll készen az anyaságra. Remélem, ezen az álláspontján nem is fog változtatni, Magyarországon már így is van épp elég önjelölt celeb, nincs szüksége többre.

Ja, és a könyv olvasás közben szétesett a ragasztásnál.

Értékelés: 10/2