Cím: A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)
Rendező: Sam Taylor-Johnson
Főszereplők: Dakota Johnson, Jamie Dornan
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Hossza: 121 perc

Február 12-én volt a nagy sikerű és igen csak megosztó regényfolyam első részének a mozis bemutatója, amely nem csak azzal büszkélkedhet, hogy a szinte minden létező rekordot megdöntött  a jegyeladást tekintve, hanem, hogy már egy nappal korábban a fél világ láthatta, hála a premier előtti vetítésnek. (Aminek a logikáját nem teljesen értem, de ennél a filmnél a logika mint olyan, nem sokszor kerül szóba.) És azt se feledjük el, hogy már a premier előtt 3,8 pontos értékelést kapott az imdb-n, amely a Nagy Napig egészen 3.3 pontig zuhant.

Baráti társasággal én is megtekintettem a filmet. Nem fogok hazudni: egész egyszerűen kíváncsi voltam rá. A könyveket nem olvastam, a szereplőválasztáshoz véleményt nem tudtam fűzni, viszont tudtam mire számíthatok a történetet tekintve, tehát mondhatni, hogy teljesen semleges érzésekkel ültem be. Nem voltak túlzott elvárásaim a filmmel kapcsolatban, de nem is ítélkezve vágtam bele. Most, hogy túl vagyok rajta, sőt egy pár napom volt arra is, hogy megemésszem, most sem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. 

Az alaptörténet (bár nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni): A huszonegy évesAnastasia Steel irodalom szakos hallgató, akinek egy alkalommal lehetősége lesz interjút készíteni a jóképű, kifinomult és dúsgazdag Christian Grey-jel. A naiv, ártatlan lány felkelti a férfi érdeklődését, ám igyekszik távol tartani magát tőle. Ám az útjuk többször keresztezi egymást, így a Christian felfedi a lány előtt sötét titkát: seattle-i házában egy saját kis játszószobát rendezett magának, ahol partnernőin éli ki beteges és perverz szexuális vágyait. Arra vágyik, hogy a nők önként alávessék magukat akaratának, hogy ő legyen az igazi domináns.

Igazából - igen lehet készíteni a köveket - az alapötlet nem rossz. Ha abból indulunk ki, hogy egy lány beleszeret egy jóképű üzletemberbe, akiről később kiderül, hogy igen bizarr szexuális fantáziával van megáldva, egészen jó kis sztorit ki lehetett volna hozni az egészből. Ha a szerző és/vagy a forgatókönyv írók kicsit bátrabbak lettek volna, és nem elégednek meg annyival, hogy a szado-mazo szex egy szeletét kínálják az olvasónak/nézőnek, és az egész történet arra fog kifutni, hogy ezek ketten hiába szeretik egymást, nem képesek teljesen megváltozni, feladni önmagukat, egy erős hetesre értékeltem volna a filmet. (De ehhez az kellett volna, hogy itt lezárják az egészet, a folytatás gondolatát fel sem vetve.)

Csak igazából az egész el lett rontva. Sajnos a készítők többsége nem hallott még a karakterfejlődésről, így tulajdonképpen az egész filmben alig történik valami hőseinkkel, ha meg fordulat áll be az életükbe, az is bántóan nagy blődség. A lényegi dolgok, amik a kicsit is műveltebb és a világra nyitottabb embert érdekelnék, abszolút nem kaptak teret, míg egyes, felesleges jelenetek sorra követték egymást. Nekem több magyarázat kellett volna ahhoz, hogy megértsem, mitől vált Christian Gray ennyire a BDSM hívévé, bár elismerem, hogy egy pszichológus megkérdezése már nem fért volna bele a 40 milliós költségvetésbe, így érthető a spórolás. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy attól, hogy főhősünk anyja drogos volt és prosti (és aki egyébként négy éves korában elhunyt - ergo a gyereknek semmi emléke nincs róla), illetve, hogy tizenöt éves korában az nevelőanyja barátnője csapkodta ostorral, ennyire érzéketlenné vált. 

De ugyanígy tudok nyilatkozni Anáról is: az ő lelki vívódását is remekül lehetett volna ábrázolni, de ahhoz is egy jobb forgatókönyv kellett volna (no meg egy kurzus Dakota Johnsonnak). De annyira belefeledkeztek az erotikus jelenetekbe, és a totál érdektelen mellékszereplők életének bemutatásába, hogy ezekről a dolgokról elfeledkeztek. Sőt, tulajdonképpen azt sem értem, hogy egy olyan lányból, aki huszonegy éves koráig tartogatja a szüzességét, hogy a fenébe válhat egy hét leforgása alatt a szex "szolgájává".

Gondolhatnánk, ha legalább a szereplőknek nincs jellemük, a történet jó lesz. Ismét csalódnunk kell, a sztori nem fut ki sehova: hiába reménykedünk az első fél órában, hogy lesz értelme a filmnek (fordulópont, mélység, magasság - vagy igazából bármi, csak ne kívánjuk azt, hogy felesleges dobtunk ki 1500 forintot), amint belevetik magukat a "vad" orgiába, nincs megállás. Egyre kevesebb szó esik a szereplők közti érzelmekről, a kommunikációról, azt sem sikerült teljesen megértenünk, hogy Ana az egyik pillanatban sír, hogy milyen szemét és undorító és beteges és érzéketlen ez a Christian, a következő percben már meztelenül, összekötözött kézzel ül a vörös szobában, és mosolyogva várja, hogy jól megcsapkodják

Tulajdonképpen tehát ugyanúgy vagyok ezzel a filmmel most, mint a megtekintés előtt. Nem érzem, hogy bármit is adott volna az életemhez, ugyanakkor nem is úgy keltem fel, hogy "na, elvesztettem két órát". Abszolút egyszer nézhetős film, de abból a fajtából, aminél nem számít, ha közben kimész cigizni, pisilni, enni, fürdeni, mert mire visszatérsz, mintha ugyanonnan folytatnád. 

És csak egyetlen megjegyzés a magyar változat készítőihez. A szinkron egészen jó lett, a magyar feliratok ötletességéért is jár egy piros pont, de ha már ennyire szabad kezet kaptak, az egyik szexjelenet alá igazán bevághatták volna Az oroszlánkirály betétdalát, ha már a magyarok fülében ez szól.