Minden dolgok könyve

covers_325252.jpgSzerző: Guus Kuijer
Cím: Minden dolgok könyve (Het boek van alle dingen)
Fordító: Wekerle Szabolcs
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 132

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Mindig is fontosnak tartottam azokat a gyermekregényeket, amelyek értő módon szólítják meg a célközönséget és egyben komoly problémákkal szembesítik az olvasókat. Emlékszem, eleinte mennyire fura volt Lois Lowry vagy Jacqueline Wilson könyveit olvasni, ugyanis az ő történeteikben találkoztam először gyerekként igazán a realitással, és azzal, hogy nem minden sztori érhet boldog véget. Azóta is szívesen veszem kezembe a hasonló stílusú regényeket, így nagy öröm volt számomra, amikor a Kolibri Kiadó elindította a Magasfeszültség című sorozatot, amelynek immáron a harmadik kötetét vehetjük a kezünkbe.

Thomas világa igazán különleges. Egy olyan lány iránt érez vonzalmat, aki jóval idősebb nála és műlába van, ám mégis ő a leggyönyörűbb a világon. A szomszédban egy igazi boszorkány lakik, aki arra buzdítja, hogy a Biblia helyett nyugodtan olvashat szórakoztató irodalmat is. Apja szigorúan vallásos férfi, ám mégis képes őt és az anyját időnként erőszaknak kitenni. Thomas ezeket mind leírja a Minden dolgok könyvébe, miközben folyvást bízik abban, hogy idővel ő is megtapasztalhatja a boldogságot, amelyről eddig csak álmodozott.

Guus Kuijer az egyik legnépszerűbb holland gyermek- és ifjúsági író. Regényeiben mindig komolysággal és nyíltsággal fordul fiatal olvasóihoz, nem kerüli a kényes témákat, az aktuális társadalmi kérdéseket, hanem igyekszik ezeken keresztül megtanítani az elfogadást. Felnőttként kezeli a gyerekeket - ez a titka a nagyfokú népszerűségnek. 2012-ben Astrid Lindgren-emlékdíjjal tüntették ki, amely a világ egyik legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díja.

Igazság szerint ezt a könyvet már több mint három hete befejeztem, ám sokáig nem tudtam mit írni róla. És még most sem tudom összeszedni teljesen a gondolataimat, az érzéseimet, de kénytelen voltam erőt venni magamon, mielőtt el nem felejtem a legfontosabbakat. Ahogyan a kiadói ismertetőből is kitűnik, Kuijer regénye valóban nem nélkülözi a kényes kérdéseket. Ám teszi mindezt oly módon, hogy számomra még felnőttként is nehéz volt a befogadása a történetnek.

Őszintén szólva nem tudom, tíz-tizenöt évvel ezelőtt mennyit értettem volna a regényből. Még most is kavarognak bennem a gondolatok, nem mindent tudok magamban hová tenni. Nagyon sok szimbolikával dolgozik a szerző, néha Thomas képzelgése keveredik a valósággal, és mivel a kisfiú meséli a történetet, nehéz kiszűrni, hogy pontosan hol is van a határ. Sok mindent sejtet csupán a történet, amelyre egyébként más esetben azt mondanám, hogy kiváló dolog, ám ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a célközönség a 10-14 éves korosztály, akiknek viszont ennél jóval több konkrétum kell. 

Felnőttként leginkább az apa történetszála fogott meg, a férfié, aki képes minden alkalommal megverni a fiát, ha annak elkalandoznak a gondolatai az istentiszteleten, de időnként feleségére is kezet emel, ha úgy tartja a kedve. Ugyanakkor mélyen vallásos, minden más eszmét és nézetet megvet, családtagjait is igyekszik távol tartani ezektől. Természetes módon ellentmondásos az ő figurája, nem is lesz senki számára nagy kedvenc, mégis az egyik legjobban felépített karakter. A másik kiemelkedő szereplő a szomszéd néni, Van Amersfoort, az egyedüli jóformán, aki a kezdetektől szembe mer fordulni Thomas apjával, és aki egy teljesen új világot mutat be a fiúnak. 

Szóval nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire ajánlanám gyerekeknek ezt a regényt, túlságosan is komor ahhoz, ugyanakkor azt sem lehet tagadni, hogy remek beszélgetésre adhat okot szülő és gyermek, vagy tanár és diák között. Kíváncsi vagyok, hogy egy tizenéves hogyan éli meg a történet (tehát ha valakinek a családjában olvasta fiatal, ne habozzon írni nekem), mert aztán lehet kiderül, hogy teljesen rosszul látom a dolgot, és többet ad számukra a regény, mint nekem. 

Értékelés: 10/7