Emmike nem semmike

covers_329398.jpgSzerző: Nógrádi Gábor
Cím: Emmike, nem semmike
Kiadó: Móra Kiadó
Oldalszám: 136

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Nógrádi Gábor tavaly év végén két újabb kötettel is jelentkezett. Az egyik a Láttam, mi történt, amelyben egy eseményt ötvenhat tanú mesélt el, a másik az inkább kisebbeknek szóló Emmike, nem semmike. A két könyvben közös, hogy mindegyiket pár oldalas (3-5) történetek laza láncolata alkotja, vagyis nem konkrét regényt kapunk, inkább egyfajta gyűjteményes írást. 

Az ötéves Emmike valóban nem semmi: gondolkodás nélkül ki mondja, ami megfordul a fejében, és hasonlóképpen cselekszik is, ha valamit kiötöl. Példának okáért, egy kutyát vagy éppen egy nagymamát visz haza, másnap eldönti, hogy a jövőben ő cigánylány lesz, de az óvoda és a baráti kör is remek lehetőséget kínál ahhoz, hogy őrületbe kergesse író apját, akinek persze ideje lenne végre normális, jól fizető munkát találnia, hogy gazdagok legyenek.

Az Emmike nem semmike az utóbbi idők egyik legbájosabb könyve, amely megjelent a magyar könyvpiacon. Nógrádi ismételten remekelt: miközben a gyerekeknek felolvasva közösen nevethetünk a kölykökkel a kislány szédületes kalandjain és beszólásain, a felnőtt olvasóknak roppant tanulságos is lehet a kötet. Nekem személy szerint különösen tetszett, hogy szinte minden történetnek van mondanivalója. Mert például Emmike apja kiakad, amikor a lánya egy nap úgy jön haza az óvodából, hogy kijelenti, ő mostantól cigány lesz, mert annyira tetszenek neki a színes ruhák és a dalok, amiket énekelnek, ugyanakkor pont a férfi az, aki azt tanítja a gyermekének hogy minden ember egyenlő. Vagy éppen ugyanez megtörténik a kutyával, akit az apa nem tűr meg a házban, holott eddig nagy állatbarát hírében állt.

Ezeket a tanulságokat a szerző se nem szájbarágósan, se nem bántóan tárja elénk: egyszerűen a gyermeki naivitáson és a logikán keresztül mutatja meg, hogy a felnőttek mennyire ellentmondásosak tudnak lenni, és mennyi mindent képesek túl bonyolítani. És mindezt teszi roppant szórakoztató módon: Emmike megszólalásain én is hangosan nevettem, és arra az egy órára, amíg tartott az olvasás, szabályosan függővé váltam, mert minduntalan azt mondtam magamban: csak még egyet olvasok el, aztán lefekvés, míg végül a kötet végére nem értem. (Azon pedig külön felbuzdultam, hogy Nógrádi egy kis kikacsintást is enged korábbi műveire, mint például a Galambnagymama című írására.) Igazság szerint azt sem bánnám, ha idővel újabb Emmike-történetek látnának napvilágot, én vevő leszek rájuk!

Értékelés: 10/10

Eddig a szerző alábbi könyveiről írtam:

A gonosz hét napja
Galambnagymama
A hó fogságában
A tengeren is túl
A mi Kinizsink
A mi Dózsánk
Láttam, mi történt