Szerző: Pacskovszky József - Pacskovszky Zsolt
Cím: Nő kutyával és holddal
Kiadó: Agave Kiadó
Oldalszám: 400

SPOILERMENTES KRITIKA!

Pacskovszky Zsolt többszörösen is képes volt számomra meglepetést okozni az elmúlt három hónapban. Először is, mikor megtudtam, hogy testvérével karöltve regényt írt, ráadásul felnőtteknek szóló krimit, amit a Szabadesés után pont nem vártam volna tőle. Másodszor, amikor el kezdtem jobban belemerülni a könyvbe, amelynek stílusát bestsellerlistás szerzők is megirigyelhetnék, de erről majd lentebb. Harmadszor, amikor a Könyvhét szombatján mentem dedikáltatni az Agave standjához, és még jóformán le sem ültem, név szerint köszöntött és mondta, hogy emlékszik rám a Könyvfesztiválról - ami teszem hozzá, kettő vagy három éve volt már. De nem ezért fogom dicsérni a regényt.

Gimes Emma először huszonéves korában találkozott Alan Hunterrel és akkor is csupán pár perc erejéig. A férfi mégis mély benyomást tett rá, főleg mivel ő inspirálta legújabb fotóit, melyek a Magányos nő kutyával és holddal címet kapta. Emma akkor hátat fordít addigi életének, majd visszatér Magyarországra. Tíz évvel később a rendőrség egy Londonban tartandó konferenciára küldi, ám Emma minden maga mögött hagyva újra találkozik Alannel. A férfi meghívja skóciai nyaralójába, ám alighogy megérkeznek, titokzatos telefonhívást kap, és elrohan. Másnap sem kerül elő, Emma pedig aggodalmában nyomozni kezd utána. Rövidesen kiderül, hogy a környéken senki sem az, aminek látszik: a híres sportolót, aki énekesi karriert kívánt befutni, a felkapaszkodott üzletasszonyt és a bosszúszomjas étterem-tulajdonost is súlyos titkok veszik körül.

Pacskovszky Zsolt neve számomra nem volt ismeretlen, annak ellenére, hogy munkásságával eddig csak a Szabadesés című ifjúsági regénye kapcsán találkoztam. De a francia irodalom kedvelői is összefuthattak már a nevével, ugyanis számos kötetet ültetett át magyar nyelvre, valamint gyerekkönyvíróként is felbukkant már a boltok polcain. Testvére és egyben szerzőtársa, Pacskovszky József inkább a filmes világban mozog forgatókönyvíróként és rendezőként, de ráérő idejében Angliában tanít is. Kettejük bemutatkozó regénye lett a Nő kutyával és holddal - bízzunk benne, hogy nem az utolsó!

Azt elöljáróban tudni kell rólam, hogy az az ember vagyok, aki ha egy (külföldi) regényben azt a szót olvassa, hogy "magyar" vagy bármit, ami a népünkkel, országunkkal, történelmünkkel kapcsolatos büszkeség tölti el a szívem, hiszen ez azt jelenti, hogy nem felejtkeztek el rólunk (bár ez nem mindig dicsőség, de nem akarok politizálni). Ennél a regénynél pedig minden egyes ilyen szívdobbanásnál emlékeztetnem kellett magam, hogy de hisz ez a könyv magyar! Ugyanis a stílusa, a történetvezetése és a karakterábrázolás valami zseniális. Az pedig, hogy ez félig-meddig egy elsőkönyves szerző műve (hiszen Józsefnek ez az első regénye), még inkább csodálatra méltó. Egész egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nem csak egy remekül sikerült fordítást, hanem ízig-vérig magyar szerzők művét tartom a kezemben. Jó, elismerem, ebben nagy szerepet játszott az is, hogy Emmán kívül gyakorlatilag egyetlen hazai szereplő sem tűnt fel hosszabb időre, és főhősnőnk nevére sem lehet azt mondani, hogy őseink a honfoglalással hozták magukkal. 

Ám mégsem emiatt lehet olyan érzése az olvasónak, mintha a legfrissebb angliai könyvsikert tartaná a kezében, amely hetek óta vezeti a slágerlistákat. A szerzők magabiztos stílusa, Skócia alapos ismerete könnyen megtévesztő lehet, ahogyan a cselekményvezetés is. Jobb híján én is a krimi műfajba sorolnám a regényt, de úgy érzem, ebbe sem illik teljesen bele, attól sokkal több. Ahogyan a borítón is írja a kiadó, műfajok keveredése ez a hiánypótló mű. Mert hiába zajlik a nyomozás Alan Hunter után, mégsem ezt éreztem a cselekmény erősségének. Sokkal inkább azt, hogy mennyi élettörténetet elmesél a szereplők által, akik szinte csak minimálisan érintkeznek egymással. Sorsuk akkor és ott keresztezi egymást, ahol éppen szükség van rá, és éppen csak annyi időre, hogy kicsit másfelé tereljék addigi életüket. És amiben a legerősebb a regény, az a realitás. Nem is tudok olyan jelenetet mondani, amit túlzónak éreztem, amire azt mondanám, hogy ilyet is csak kitalálni lehet. Mind a szereplők titkai, mind Emma és a történet során megismert karakterek kapcsolatai, mind a végső csavar abszolút életszerű volt. 

Az olvasóban is csak a regény végén marad egy kis hiányérzet, hiszen a szerzők nem egy olyan szált behoztak, ami első pillantásra sehova nem fut ki. Számomra ilyen volt a legelső fejezetben lévő öngyilkosság, vagy az Anita-vonal, amelynek egyelőre valóban csak egy esetleges folytatás kapcsán látom érdemi szerepeltetését. És ami még számomra apróbb negatívum: az Emma naivitása. Talán pusztán ezért lehetne ráhúzni a női regény titulust a könyvre, néhol ugyanis annyira logikátlan és meggondolatlan lépésre szánja el magát a főhős, melyek általában a gyengébb nemnek szóló történetekben szerepelnek. Ilyen például, hogy gyakorlatilag egy öt perces beszélgetést, majd rá tíz évre egy pár hónapos levelezést követően simán leugrik vidékre egy vadidegen férfival. a későbbiekben egy picikét javul a helyzet, bár abszolút nem viselkedik úgy, mint egy rendőr, sokkal inkább tudtam volna más szellemi foglalkozást elképzelni számára.

Összességében azonban bátran kijelenthetem, hogy új csillag(ok) született(ek) az égen a Pacskovszky-fívérek személyében, sőt azt is megkockáztatom, hogy ez a kötet is nagy eséllyel pályázik az év legjobb regényeinek top 10-es listájára. Aki egy igazán különös hangvételű, életszerű és egyben izgalmas történetet akar kézbe venni, annak azt üzenem, ne keressen mást, csak egy magányos nőt kutyával és holddal.

Értékelés: 10/9

Eddig a szerzők alábbi regényeiről írtam:

Pacskovszy Zsolt:

Szabadesés