Pokoli teremtmények, örödögi szerkezetek

covers_352053.jpgSzerkesztő: Hertelendy Anna
Cím: Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 464

SPOILERMENTES KRITIKA!

A Főnic Könyvműhely idén egy nagyon különleges kötettel jelentkezett: tizenkét magyar szerző steampunk vonatkozású írásait válogatta egy antológiába. A műfaj mostanság aranykorát éli, a szerzők többsége is egyre inkább kezd ismertté válni hazánkban, így tulajdonképpen mindenki jól jár ezzel a könyvvel. A legfontosabb azonban az, hogy akiktől 300-400 oldalas írásokat szoktunk meg, hogyan boldogulnak egy rövidebb műfajban, ahol pusztán alig 50 oldal áll rendelkezésükre, vagy éppen akiktől eddig gyermekregényeket olvastunk, felnőtt(ebb)eknek is tudnak-e élvezetesen írni, no és végezetül, akik eddig csak fordítóként tevékenykedtek, mit alkotnak önmaguktól. Hölgyeim és uraim: a Könyvkritikák blog történelmének leghosszabb recenziója következik!

Holden Rose: Chloé – Holden Rose ugyebár a 7-10 éveseknek szóló Howard Matheu különös esetei sorozat szerzője, éppen ezért rögtön első szerzőként nem kis meglepetést okoz az olvasójának. Otthonosan mozog ebben az alternatív világban, amely saját mitológiával rendelkezik. A történet főhőse egy tizenéves rabszolgalány, Chloé, aki egy nap elszökik a gazdáitól, hogy új életet kezdjen. Az egyetlen menedéket számára a rettegett Magas ház jelenti, ahol azonban már vár rá a Fejszekezűnek hívott félelmetes alak. Holden Rose tökéletesen vegyíti a valóságot az alternatív történetelemekkel, ráadásul érintőlegesen a pedofilia is szóba kerül. A lezárás meglepő fordulatot hoz, ennek ellenére számomra ez olyan előzménynovellának tűnt, ebből még könnyen lehetne egy vaskosabb regényt kihozni.

Peter Sanawad: A vén Európa – Peter Sanawad, vagyis Bihari Péter neve leginkább a Hollóvér című történelmi-fantasy trilógia alapján lehet ismerős az olvasóknak. Ebben a történetben sem hazudtolja meg önmagát: a főhős Galileo Galilei, aki egy különös álom (biztos csak álom?) folytán a jövőben találja magát, majd a Föld születésének is szemtanúja lesz. A leginkább sci-fi elemeket tartalmazó novella leginkább egy tanmesének illik be, amely felhívja a figyelmet az ember és a természet viszonyára, a technika fejlődésének hátulütőire. A sztori kerek egész, lezárt és szerencsére a humort sem nélkülözi.

A. M. Aranth: Malleus Maleficarum – Az antológia egyik legjobban várt darabja volt A. M. Aranth, azaz Holló-Vaskó Péter irománya. A Holdárnyék-sorozat és a különösen jól sikerült A liliom kora c. kisregény után kíváncsi voltam, ezúttal milyen történettel lep meg a szerző. Szerencsére nem kellett csalódnom: a sztori egy vérbeli steampunk boszorkányvadászat, ahol az egyik fő vadászunk képes utazni az időben, ezáltal többször megváltoztatva a dolgok kimenetelét. Habár csak egy szeletet kapunk a boszorkányszombaton történt öldöklésből, mégis alaposan összetett történettel állunk szembe. A szokásos frappáns és kellőidőben ellőtt poénok ezúttal sem hiányoznak, én a második fejezet legvégén egy hatalmasat nevettem, annyira jól sikerült a csattanó.

Habony Gábor: Hugo különös harmóniája – A szerző nevével eddig még nem találkoztam, így ő volt az első író, aki most debütált nálam. A történet az alternatív univerzumban játszódik, egy hosszan tartó háborúba csöppenünk bele. A címszereplő fiú számomra inkább mellékkarakternek tűnik, legalábbis az apjáról, az eltűnt Bruno Bigwellről és az elhunyt édesanyjáról is több szó esik. Hugónak meg kell építenie egy szerkezetet apja útmutatásai alapján, hogy az visszatérhessen. Írástechnikailag a kötet egyik kiemelkedő alkotása, viszont engem a történet nem tudott lekötni, megfogni.

Imre Viktória Anna: A legsötétebb óra – A szerzőnő a Főnix Könyvstúdiónál indította a pályafutását, a következő regénye már az Ulpius-ház Kiadónál látott napvilágot. Az ebben a kötetben olvasható novellája egy új trilógiájának a világában játszódik. Egy izgalmas, új világot ismerhetünk meg, ahol egy nap harminchat órából áll, Londonban és Anglia más városaiban különböző módon telik az idő, a fővárost pedig a Setét Tanács irányítja. A mágusok, alkimisták és boszorkányok uralta világban háború dúl, éppen ezért igyekszik eljutni a Kontinensre Marion és családja. Az embercsempészetnek azonban nagy ára van: a nőnek meg kell szereznie egy villámokkal teli hordót, segítségként pedig az egyik legnagyobb varázserejű boszorkány áll a rendelkezésére. Imre Viktória Anna engem ezzel a novellájával meggyőzött, kíváncsian várom a regényeket.

Hudácskó Brigitta: A Wick-akta – Brigit eddig csak fordítóként és bloggerként ismertem, meg azt tudtam róla, hogy ő a kiadó főmunkatársa, mert a neve mindegyik kötetben ott díszelgett. Az ő írására is nagyon kíváncsi voltam már, főleg, mikor belelapozva a könyvbe, megláttam, milyen ötletes is az egész. Mert hogy az alig tizenhárom oldalas mű újságcikkekből, levelekből áll, ezekből kell összeraknia az olvasónak a történetet. Engem pedig az ilyen típusú alkotásokkal kilóra meg lehet venni, így egyből nagy előnnyel indult nálam a novella. Hangulatában nekem kicsit távolabb állt a steampunktól, mint az eddigiek, viszont ettől függetlenül élvezetes volt Wick rejtélyes halálának a nyomába eredni.

Mickey Long: Egy maréknyi csavarért – Eddig ez volt a kötet leghumorosabb írása, tele volt frappáns beszólásokkal, remek helyzetekkel, amit a szerző ki is használt. Az álnév mögött rejtőző Rákosi Miklós egyébként egy kisgyermekeknek szóló sorozat (Arany Tölgyfa Tanoda) szerzője, amely már egy ideje a terveim között szerepel. Ebben a történetben egy steampunk vadnyugatra látogatunk el, ahol a főhős keveredik a puskagolyók kereszttüzébe. A novella legnagyobb erőssége a csavarosok megalkotása, róluk szívesebben olvasnék még hosszabban is, könnyedén lehetne rájuk építeni egy egész regényt.

Benyák Zoltán: Egy évszázad háború – Benyák Zoltán az egyik legjobb hazai kortárs szerzők egyike, elég csak egy pillantást vetni az olvasók és a kritikusok értékeléseire. Érthető tehát, hogy ezt az írást is nagyon vártam már, főleg, mivel ez a kötet leghosszabb műve. A kisregény egy alternatív történelmi világba kalauzol el minket, ahol az I. világháború még mindig tart, és épp a cselekmény ideje alatt „ünnepli” századik évfordulóját. Egy katonát azzal bíznak meg, hogy menekítsen ki Sanghajból egy nőt, és tartsa életben. Menekülésük során bejárjuk szinte az egész Földet Ázsiától kezdve a szétszakadt Európán át, egészen a romokban heverő Amerikáig. És hogy mit keres tulajdonképpen ez a történet egy steampunk antológiában? Erre is választ kapunk természetesen, de ha itt leírnám, lelőném vele az egyik poént. A lényeg, hogy az alapötlet és maga a történet is elgondolkodtató, bár néhol nekem túl száraz volt így. Talán érdemesebb lett volna egy teljes regényt szentelni ennek az írásnak, mert így gyakorlatilag két karaktert ismerhettünk csak meg jobban, de őket sem teljesen, a többiek pedig mintha csak futószalagon érkeztek volna: jöttek és már mentek is. Azért a szerző más regényeinek adjunk esélyt, ha ez annyira nem is nyerte el a tetszésünket, azokat teljesen más műfajban írta.

Bajkán László: Az egyenes út – A szerzőt eddig csak fordítóként ismertem (Számok, Ifjú Sherlock Holmes), meg tudtam róla, hogy egyszer írt egy könyvet Titkos Anglia címmel. Sajnos azt kell mondanom, hogy az ő írása volt számomra a leggyengébb a kötetben. A történetet nem tudtam hova rakni, amit nekem jelent a steampunk, ahhoz nem volt köze. Két szálon fut a sztori, de engem egyik sem csigázott fel, és a mondanivalója sem jött át.

Patirck J. Morrison: Aki késik, az nem múlik – Patrick J. Morrison fantáziáját már bizonyította a Nostradamus levelei című sorozatban, így az ő írására is nagyon kíváncsi voltam. Ebben a történetben szerencsére nem kellett csalódnom. A sztori a 2040-es években játszódik, ám egy katasztrófának köszönhetően a világ ismételten a második ipari forradalom korába került vissza fejlettségben. A főhősünk egy Alfa, vagyis az előző világban egy olyan szinten kiképzett harcos, aki nem képes véget vetni az életének, örök hűséggel tartozik feljebbvalójának, ha pedig odáig fajulna a dolog, halálig küzd az ellenséggel. Egy szörnyű tragédia után – munkaadója öngyilkosságot követett el – úgy határoz, hogy meg akar halni, ezért felbérel egy Bétát, vagyis egy hasonló módon kiképzett bérgyilkost, hogy végezzen vele. Ám a dolog nem ilyen egyszerű… Megvallom őszintén, ezt az írást tartom az egyik legjobban sikerültnek, még akkor is, ha a világkidolgozás nem sikeredett tökéletesre – feltehetően ez részben a rövidségnek tudható be, éppen ezért örülnék egy ebben a világban játszódó regénynek is -, vagy éppenséggel a fordulatok egy szappanoperába illenének be. Éppen ez utóbbi miatt én ezt az egészet paródiának fogtam fel, annak viszont nagyon jó volt. Nagyon sokat nevettem a főhős beszólásain, stílusán, roppant élvezetes volt. Még több ilyet, Morrison!

Vivien Holloway: Táguló horizont – Benyák Zoltánon kívül talán ő az egyedüli szerző, aki több kötetet is tudhat már a háta mögött (szám szerint ötöt) fiatal kora ellenére. Habár én egyetlen művét sem olvastam még (de a legtöbb itt várakozik a polcomon, Winie Langton történeteinél valószínűleg bevárom az összes regényt), mégis kíváncsi voltam rá, hiszen nyilvánvaló, hogy neki van az egyik legnagyobb „rajongótábora” a Főnixesek közül. A Táguló horizont című írásában nem csalódtam, vagyis igen, de roppant kellemesen! A történetben a léghajók és kalózok játszák a főszerepet, és egy csapda, amelybe hősnőnket rángatják. Sokáig gondolkodtam, hogyan is válik ez előzménynovellává, annyi fontos információ elhangzik benne, ám végül sikerült rájönnöm (remélhetőleg), honnan is fog indulni a Végtelen horizont címet viselő főregény. A nyáron még igyekszem elolvasni a szerző másik regényét is (Moira – A szörnyeteg bennem), remélem, egy jó kis ifjúsági fantasyregényt kapok majd!

Hertelendy Anna: Ha ütött az órád – A kötet utolsó novelláját a szerkesztőnek köszönhetjük, akit én még ezelőtt – szégyen, nem szégyen – nem ismertem sehonnan (bár valószínűleg nyomtatásban nem is jelent meg írása, ha igen, kérnék egy kiegészítést). A novella leginkább a fantasy műfajába illik bele, ahol központi szerepet játszik az idő. A főhősnek a felesége megmentésére kell sietnie, miközben saját énjével és emlékeivel is meg kell küzdenie, a háttérben pedig a mágusok és mérnökök harca folyik szüntelenül. A világfelépítés nagyon ötletes volt, és időnként fokozottabb figyelmet is igényelt az olvasás, hogy minden a helyére kerüljön, de zárószámnak tökéletes volt.

Összességében a kötetről: Az biztos, hogy hiánypótló műről van szó, egyfelől mert steampunk, másfelől mert magyar és kortárs. Remélem, a Főnix Kiadó folytatja még hasonló jellegű tevékenységét, és jövőre is jelentkezik egy hasonló válogatással. Azonban két dolog mellett nem tudok elmenni: az egyik – bár ez elég szubjektív szempont –, hogy hiányoltam a magyar szereplőket. Ha már a szerzők magyarok, szerintem igazán belefért volna egy hazai vonatkozású történet is, remek kiaknázatlan területek vannak a mi történelmünkben is. A másik – ez viszont tény –, a kötet korrektúrázása hagy kívánni valót maga után. Szinte mindegyik történetben előfordultak, elütések, valahol minden oldalon, az elválasztásokkal is gondok voltak, időnként a párbeszédeknél lemaradt a kötőjel is, ami nagyon zavaró volt. Nem tudom, ez a sietségnek köszönhető-e (el kellet készülni a Könyvhétre), vagy más oka volt, de remélem, a jövőben erre alaposabban odafigyelnek. A borító egyébként remekül visszaadja a steampunk világát, bár számomra kicsit túlzsúfolt, a cím „logójáért” viszont odavagyok.

Értékelés: 10/8