Szerző: Pék Zoltán
Cím: Feljövök érted a város alól
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 240

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Agave Könyvektől immár hagyománnyá vált, hogy az Ünnepi Könyvhétre legalább egy magyar szerző művét megjelenteti. Az idei évben egy neves műfordító, jelesül Pék Zoltán (Anthony Horowitz, Neil Gaiman, Phillip K. Dick magyarhangja) regényére esett a választás. A Feljövök érted a város alól a szerző első megjelent regénye, amelyen erősen érződik az általa legtöbbet fordított szerzők hatása.

Valamikor a távoli jövőben a magyar főváros két részre szakad: a mélyen vallásos és régimódiságát megtartó Budára, valamint a modern és egyre feljebb törő Pestre. Ez utóbbi a lakóhelye hősünknek, Corvinusnak is, aki egy árvaházban nevelkedett, mostanában pedig a túlélésre játszik. Mikor egy jómódú család azzal keresi meg, hogy kerítse elő az egyetlen fiukat, Corvinus egy olyan dologba vágja a fejszéjét, amelyet még ő sem gondolt ennyire összetettnek. 

Az az igazság, hogy én nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet. Habár a sci-fi abszolút nem az én műfajom, gondoltam, adok egy esélyt ennek a magyar szerző által írt, magyar helyszínen és magyar szereplőkkel játszódó történetnek. Azonban bármennyire is nagy volt eleinte a lelkesedésem, ez végül olyannyira megcsappant, hogy több mint egy hónapig tartott elolvasni az amúgy rövidnek számító regényt.

A világkidolgozással abszolút nem volt semmi baj, abban nagyon erős volt a szerző, bár a végére kissé megkavarodtam bizonyos helyeket és összefüggéseket illetően, de ezt saját magamnak rovom fel, hiszen gyakorta elkalandoztak a gondolataim. Úgy érzem, Pék is leginkább erre helyezte a hangsúlyt, mert mindvégig a város egy újabb szeletét ismerjük meg, és talán arra akarta felhívni a figyelmünket, hogy hová fajulhatnak a dolgok, ha nem vigyázunk.

A szereplőkkel kezdetben szimpatizáltam, azonban a végére olyan sokat lettek, hogy nem bírtam követni, hogy ki kicsoda, sőt, az utolsó negyven oldalon már teljes káosz volt a fejemben (ami szintén az egy hónapig tartó olvasásnak tudható be). A történet is hasonlóképpen alakult: egészen addig, míg Pesten játszódik a történet, teljesen követhető volt számomra a sztori, ám amint átértünk Budára, ez iránti lelkesedésem is megcsappanni látszott. 

Elismerem, hogy nem várható teljes mértékben érdemi kritika tőlem, mivel a fent felsoroltak köszönhető mindannak, hogy gyakran napokig nem is nyúltam a könyvhöz, ha meg igen, akkor is maximum két-három fejezet erejéig. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy nehezen kezdtem bele újabb fejezetbe, mivel a könyv roppant túlírt volt. Én ezt tudom leginkább hibának felróni, hiszen számomra ez volt legjobban zavaró. Gyakran volt olyan érzésem, mintha Pék Zoltánnak, a fordítónak a munkafolyamatába látnék bele: próbálgatja, melyik kifejezés lenne a legodaillőbb, ám mivel nem tud választani, mindhárom opciót benne hagyja. (Félreértés ne essék: a fordításai nem ilyenek, csak ehhez tudom legjobban hasonlítani.) Éppen ezért, nagyon sokszor ismétli önmagát, ami egy idő után túl sok lesz az olvasónak.

Sajnálom, hogy a kötet nem nyerte el a tetszésemet, pedig mind az író személye, mind a kiadó szinte garancia volt arra, hogy A marsi mellett egy újabb sci-fit szeretek meg. 

Értékelés: 10/6