A hatlövetű

covers_361732.jpgSzerző: Csabai Márk
Cím: A hatlövetű
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 392

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Csabai Márk nevével akkor találkoztam először, mikor az azóta már jobb létre szenderült Ulpius-ház Kiadó felkarolta őt, és az Egy csibész naplója című regényét újból megjelentette (előtte egy másik, kisebb hazai kiadó adta ki). Azóta a sorozat trilógiává vált, idén ősszel pedig érkezett is a negyedik regény (immár az Athenaeum Kiadó jóvoltából), amely bár valamennyire kapcsolódik az előző kötetekhez, önmagában is élvezetes olvasmány.

Gyulai Emánuel, a fiatal írópalánta legújabb regénye, a Hatlövetű hatalmas sikert arat az országban. Ám a szerző igencsak meglepődik, mikor "szereplői' közül ketten megjelennek az ajtajában és jóformán laposra verik. Mint kiderül, hősünk egy azóta sitten ülő cimborájától hallotta a sztorit, amelyet később saját szerzeményként és fikcióként tárt az olvasói elé. A pénzrablás részleteit nagyban ecsetelő történet azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését. A két férfi - avagy ahogy Emánuel nevezi őket: az Agy és a Szekrényhátú - csak annyit akarnak tudni, hol van a szajré. Ezt azonban csak egyetlen egy ember tudja, Oszi, a börtönben ülő tag, aki a segítségéért cserébe nagy árat kér: a szabadságot.

A harmincadik életévét pár hete betöltő szerző első regénye 2008-ban jelent meg Rossz úton címmel (és Mark Wander írói álnéven). Ezt követően érkezett A bosszú kötelez, majd a fentebb már említett Egy csibész naplója (ez már saját néven került a boltokba). A Csibész-sorozat folytatásai (Nem tündérmese, Az Áfi Ramón-meló) is nagy sikert arattak az olvasók körében, egyesek Rejtő Jenőhöz, Frei Tamáshoz, míg mások a filmes Quentin Tarantinóhoz hasonlítják a történeteket. (Én személy szerint részben értek ezzel csak egyet, Rejtővel és Tarantinóval a párhuzamot még én is látom, de Frei teljesen más stílusban és témában ír.)

Annak ellenére, hogy a teljes Csabai-életmű itt várakozik a polcomon, mégis A hatlövetű lett az első regényem a szerzőtől. (Ezért is merem bátran kijelenteni, hogy aki csak most ismerkedik a szerző írásaival, kezdheti ezzel.) Bevallom, eleinte kissé nehezen rázkódtam bele a történet hangulatába, a stílust megszokni sem könnyű elsőre, hiszen az egészet áthatja valami különleges és egyedi humor, amelyhez nem voltam eddig hozzászokva. Egy ilyen kaliberű regénynél nagyon kell vigyázni, hogy a poénok ne legyenek erőltettek, a szerző a megfelelő helyen süsse el őket, és úgy általában, ne menjen a történet rovására. Habár egy-két alkalommal rezgett a léc, mégis nyugodt szívvel írom le, hogy Csabai megtalálta a tökéletes egyensúlyt. A sztori filmként pereg előttünk folyamatosan, hőseink időnként abszurd helyzetekbe kerülnek (de mégsem tudjuk azt mondani, hogy ez nem történhetne meg), és mindehhez jönnek a poénok, amelyek hol csak megmosolyogtatják az embert, hol meg hangos nevetésre késztetik. Magáról a szituációkról nem szeretnék sokat elárulni, legyen meglepetés, hogy milyen helyzetbe kerülnek a hőseink, de annyit elárulhatok, hogy nem egy olyan közülük, amelyből igen csak nehéz lesz kimászniuk.

A főhős, Gyulai Emánuel személyében egy olyan fickót köszönhetünk, akit szívesen elfogadnánk barátnak, havernak, hiszen annyira hétköznapi, magyar srác, hogy az olvasó azonnal közel érzi magához. Nem akar sok mindent az élettől, megelégszik ő a közepes sikerrel, no meg azzal, hogy a lányokat sikerüljön írói titulusával az ágyba csábítani. Nem keresi a balhét, inkább a balhé találja meg őt, de ha kell, férfiasan áll elébük (vagy legalábbis igyekszik, már ha nem ájul el). A legnehezebb helyzetben sem veszíti el a humorérzékét, amely külön szimpatikussá teszi őt az olvasók szemében. A regény első felében jobban megismerjük a két regénybeli alakot, a Szekrényhátút és az Agyat (mondanom sem kell, hogy melyik milyen szerepet tölt be a bevetések során), akik annak ellenére, hogy rosszfiúk, mégis elég jópofák ahhoz, hogy őket is a szívünkbe zárjuk. Hármasuk igazi adrenalinbomba a humorfaktorban, olyan beszólásaik vannak egymásnak, hogy időnként lefordulunk a székről. Hozzájuk csapódik később Oszi, illetve Imola, aki Emánuel menedzsere és barátja, aki a lelki és szakmai tanácsadáson kívül időnként testi szolgáltatásokat is nyújt hősünknek.

Összességében egy izgalmas, jópofa regényről van szó, amely könnyed kikapcsolódást jelent bárki számára. Szerencsére a történet nem válik a végen kaotikussá és viszonylag kevés szereplővel dolgozik, így akár egy fárasztó nap után is nyugodt szívvel kézbe vehetjük a kötetet, kikapcsolódás gyanánt. 

Értékelés: 10/8

A szerző további regényei:

Rossz úton (Mark Wander néven)
A bosszú kötelez (Mark Wander néven)
Egy csibész naplója
Nem tündérmese
Az Áfi Ramón-meló
A hatlövetű