Borítóleleplezés - Oculus

front-----v2-full-v5_vilagos_felirat.jpgAz áprilisi könyvfesztiválra jelenik meg A. M. Aranth, alias Holló-Vaskó Péter következő regénye, amely az Oculus címet viseli. A történet egy alternatív jövőbe repít el minket, ahol a fiatalok többségét arra képzik ki, hogy elérve a megfelelő kort az idős vezetők látói legyenek. Az alapvetés nagyon izgalmas, a szerzőnek hála pedig jómagamat az előolvasók közé sorolhatom. Nagyjából a regény egyharmadánál járok, de bizton állíthatom, hogy az Oculus Péter eddigi legszínvonalasabb munkája. A háttérvilágot - legalábbis amennyit eddig megismertem belőle, mert folyamatosan érnek meglepetések - nagyon jól eltalálta és kidolgozta, sok kérdés merül fel az olvasóban, de jelen pillanatig mindre választ kaptunk (vagy így folytatva a sztorit választ fogunk kapni). 

Többek között ezért is vállaltam részt a bloggerek közös borítóleleplezéses projektjében - pedig az efféle kezdeményezések távol állnak tőlem mostanság. De az Oculus esetében, látva a szerző munkáját és azt az igyekezetet, lelkesedést, amellyel ezt végzi, szeretném én is a tőlem telhetőt megtenni, hogy minél több emberhez eljusson a regény híre. 

Ha a teljes posztot megnyitjátok, látjátok, kétféle borító is készült, ezzel kapcsolatban pedig a szerző szavazásra buzdít minden leendő olvasót, megspékelve ezt egy kis nyereményjátékkal. A fődíj a Könyvfesztiválra megjelenő Oculus dedikált példánya, de egyéb meglepetéssel is készül az író. Szavazni ide kattintva tudtok!  

A tovább után kattintva megnézhetitek a másik borítót,a szerző egy kis kulisszatitkot is elárul annak születéséről, elolvashatjátok a fülszöveget, valamint én is nyilatkozom a borítóról.

front-----v2-full-v5_zold_felirat.jpgFülszöveg: Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

A szerző vallomása a borító készítéséről:

Az Oculus külalakjának tervezése folyamán valami olyat kíséreltünk meg, amit még nem sokan: úgy alkotni rendkívül mutatós, igényes borítót, hogy bevállalunk akármennyi plusz munkát, ami ezzel jár, de magyar modell szerepeljen rajta, ne csak valami interneten beszerzett stock fénykép. Meg se álltunk Győrig, ahol az igen tehetséges, ifjú cosplayert, Vitéz Lucát kértük meg, hogy öltse magára Truth Dunnt és szerepeljen a címlapon. Nagy örömünkre el is vállalta, a Szabó Botond által lőtt és előkészített képeket pedig végül Tóth Zoltán formázta gyönyörű borítóvá. (Zoltán munkáiból kis ízelítő)

Az Oculus Avalon utópisztikus világába kaluzolja el az olvasót: a szinte teljesen erőszakmentes, fejlett technológiájú civilizáció békében él. Avalonon tökéletesen megfér egymás mellett a kereszténység és a buddhizmus, a japán és az ír kultúra keveréke határozza meg a világot. Azonban Avalon beteg.
Negyven és ötven éves koruk között az emberek látása rohamosan romlani kezd, amíg teljesen meg nem vakulnak egy élősködő amőba miatt, amire nincs gyógyszer, nem lehet megelőzni és nem lehet meggyógyítani. És mivel az amőba szinte semmit nem hagy a látáshoz kötődő érzékszervekből, még gépekkel sem sikerült pótolni a szemet. Ezért az Idősek, a már megvakult tudósok és gazdagok oculust vásárolnak maguknak – olyan fiatalokat, akiket szüleik már kicsi korukban eladnak, hogy majd egykor egy tehetős ember szemévé váljanak, neki lássanak. Az oculus ezzel együtt megszűnik ember lenni, nem tekintik önálló személyiségnek – kevesebb lesz, mint egy rabszolga.
És vannak, akiknek ez nem tetszik.

Véleményem szerint - és remélem, emiatt senkinél nem lesz harag -, de a Főnix Könyvműhely legjobban eltalált borítóját kapjuk most meg az Oculusszal. Egyébként sem lehetett panaszunk, hiszen többnyire nagyszerű művészekkel dolgoznak együtt, de a festett/rajzolt borítók után felüdülés élő modellt látni a címlapon. A történet hangulatát remekül átadja, érződik, hogy sci-fi vonalon mozgunk, ugyanakkor ez ne riasszon el senkit sem, aki hozzám hasonlóan szkeptikusan áll a műfajhoz, ugyanis teljesen érthetően és élvezetesen vezet le mindent a szerző, nem kell hozzá több képzelőerő mint egy fantasy-hez. A betűtípus is nagyon ütős lett, illetve az is, hogy a regény egyik főmondata is rákerült a borítóra, ezáltal is kihangsúlyozva, hogy ebben a világban milyen eszmék uralkodnak. Nekem személy szerint jobban tetszik a fehér változat (amely fentebb látható), így titkon arra buzdítok mindenkit, ha nem tud dönteni, kedveskedjen nekem, és tegye arra a voksát. :)