Magyar szuperhős tarolása Finnországban

Kétségbeesett éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.

Kati Hiekkapelto 1970-ben született Ouluban, egy észak-finnországi nagyvárosban. Egyetemi tanulmányai során speciális tanári képzettséget szerzett. Pedagógusként sokáig oktatott menekülteket; diplomamunkájának témája is a bevándorlókat sújtó rasszizmus és erőszak volt. Nagyon jól ismeri ezt a világot, és sodróan izgalmas krimijeiből sem hiányoznak a komoly társadalmi, együttélési problémákat feszegető kérdések. Az írónő első könyvét, a Kolibrit már német és angol nyelven is olvashatják a krimirajongók, rövidesen megjelenik Dániában és Hollandiában is. A magyar olvasóközönségnek viszont nemcsak ez a sokoldalú könyv lesz a meglepetés, hanem az is: Kati Hiekkapelto egészen kitűnően beszél magyarul! Erről többen meg is győződhettek, hiszen tavaly ősszel a szerzőnő ellátogatott hazánkba is.

A Kolibri című kötet napjaink egyik legaktuálisabb társadalmi problémájával foglalkozik: a bevándorlással. A skandináv krimiirodalomban nem ez az első eset, hogy felmerül ez a kérdés (elég ha csak Jussi-Adler Olsen vagy Kristina Ohlsson regényeire gondolunk), de talán ennyire mélyen egyik szerző sem ásta bele magát a témába. Hiekkapeltótól persze nem meglepő, tekintve, hogy évekig foglalkozott a migráns-problémával. Regényében ráadásul két szemszögből is megközelíti a problémát: az egyik a főhősnő Anna személye, a másik Bihar, aki a fülszövegben említett egyik történeti szál szereplője. Nyomozónk ugyanis nem más, mint Fekete Anna, aki vajdasági magyar származású (akárcsak Hiekkapelto volt férje), emiatt sok probléma éri a munkahelyén, főleg idegengyűlölő munkatársai részéről. (Arról nem is beszélve, hogy sajnálatos módon, emiatt még Magyarországon is érhetnék hátrányok.) Anna esetében azonban nem annyira szélsőséges a helyzet: a több évtizede Finnországban élő nő tökéletesen, akcentus nélkül beszéli a nyelvet, művelt, van szakmája, így ő saját bőrén valóban csak a szűklátókörű társaitól kapja a negatív impulzusokat. Ennek kiegyensúlyozásaként született meg Bihar karaktere, aki kurd bevándorlók gyermeke. Nála sokkal radikálisabb a helyzet, ugyanis nem csak a társadalom gyűlöletével kell megküzdenie, hanem a belső démonaival és családja szigorú, tradicionális elvű eszméivel is.

Skandináv irodalomhoz hűen nemcsak az éles társadalomkritika kap helyet a regényben (a szerző Finnország elé nem egyszer görbe tükröt tart), hanem egy izgalmas bűnügyi nyomozás. Két különböző esemény, amely végül, akarva-akaratlan egy kézben összpontosul: Annáéban. Ahogyan már megszokhattuk, itt sem az akciójelenetek viszik előre a történetet, az olvasó nem kapkodja a fejét, hogy a nyomozók milyen gyorsan haladnak a talált nyomokon, mégsem válik unalmassá a történet. Finn szerzőtől egyébként is kevés olvasmány jut el hozzánk (Leena Lehtolainen és Matti Rönkä krimijein kívül kapásból másikat nem is tudnék mondani), így az ő stílusukhoz nem is vagyunk igazán hozzászokva, így még a gyakorlott skandináv krimiolvasóknak is tud újat mutatni ilyen téren a regény. Egyéb iránt a nyomozás végig izgalmas, ahogyan a főhőssel együtt rakjuk össze a darabokat, míg végül egy egésszé nem válik a történet, amely egyébként csak keretéül szolgál mindannak a fontos mondanivalónak, amit az előző bekezdésben vázoltam fel. Mert igazából, akárhogy szépítjük, Hiekkapelto valójában a migráns kérdésről írt egy izgalmas bűnügyi sztorit, mint egy krimit, amiben szerep jut a bevándorlóknak.

Természetesen az egész történtet áthatja az a depresszív, sötét hangulat, ami az északi népekre jellemző. Az állandó borongós időjárás, az egyre több éjjeli sötétség, ahogy fordulunk át az őszbe, nem csak a szereplők, hanem az olvasó hangulatára is rányomja a bélyegét. Ezért az olvasás is megfelelő hangulatban ajánlatos, most még, ebben az esős időben tökéletes, nyári olvasmánynak azonban inkább ne ezt válasszuk.

Kati Hiekkapelto: Kolibri, ford. Bába Laura, Athenaeum Kiadó, 2015, 516 oldal, 3490 Ft