Szerző: George R. R. Martin
Cím: A jégsárkány (The Ice Dragon)Fordító: Bujdosó István
Kiadó: Alexandra Kiadó
Oldalszám: 120

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Véleményem szerint nincs olyan ország, ahol George R. R. Martin neve ne mondana semmit bárkinek is. A legtöbben úgy ismerik, hogy „az a szakállas, szadista vén fazon”, ugyanis nincs még egy olyan író, aki olyan könyörtelenséggel és hirtelenséggel tenné el láb alól szereplőit, mint ahogyan ő. A Trónok harca tévésorozat (amely immár a hatodik évadán is túl van) bevezető epizódja óta olvasók millióival ismertette meg a fantasy műfaj új oldalát. Habár a következő regényére még éveket kell várni (ha kijön egyáltalán, nem úgy tűnik, hogy Martin nagyon törné magát a hatodik féltégláért), a magyar olvasók viszonylag szerencsés helyzetben vannak. Hazai kiadója, az Alexandra sorra veszi elő a régebbi írásokat, köztük a vámpíros Lázálom címűt, vagy éppen a fantasy-monstrumhoz szorosan fűződő A hét királyság lovagját. És idén áprilisban egy újabb történettel lehettünk gazdagabbak A jégsárkány című mesével.

Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.

A hivatalos fülszövegén túl nem is érdemes többet írni a történetről, lévén egy viszonylag rövid, alig egy óra alatt abszolválható műről van szó. Az én legnagyobb szívfájdalmam, hogy látszólag a hazai kiadó nem igyekszik kihasználni Martin nevét, ugyanis a régebbi írásait akár félévi gyakorisággal is ki lehetne adni, ehhez képest egy-két évet is várnunk kell a következő történetig. A jégsárkány is valószínűleg a különleges kiadás miatt kerülhetett a boltok polcaira, ugyanis Luis Royo illusztrációi valóban meseszépek (stílszerűen, na), remekül illeszkednek a történethez. Azonban mégsem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy jelen esetben Roxo rajzai sokkal többet tesznek az élményhez, mint Martin munkája.

A jégsárkány 1980-ban jelent meg először, bő tizenöt évvel a Trónok harca (1996) előtt, így értelmetlen is lenne Westeros világához kapcsolni ezt a történetet, pusztán azért, mert sárkányok szerepelnek mindkettőben. Az előfordulhat, hogy Martinban már akkor is ott motoszkált későbbi regényciklusa, ám mégsem tekinthető sem előzménytörténetnek, sem spin-offnak a "mesekönyv". Az idézőjel pedig nem véletlen: habár a formátum, a rövid fejezet, a néhol bugyuta történet és az egyszerű, sablonkarakterek mind-mind a mesék hangulatát idézik, ám a történet mégis komor és rideg, háborúval és halállal terhes, amely épp szöges ellentéte a mese általam ismert fogalmának.

Kétségtelen, hogy Martin lírai írásmódja és fantáziája, valamint világteremtésének alapjai már itt is nyomon érhetők (plusz viszonylag kevesebb szereplővel dolgozik, így van esélyünk megjegyezni a köztük lévő kapcsolatokat, viszonyrendszereket), ugyanakkor az igazi rajongóknak biztosan nem ez lesz a kedvencük a szerzőtől.

Ugyanakkor bízzunk benne, hogy a kiadó ezek után felismeri, hogy Martin nevét a tévésorozat kifutásáig+2 év lehet eladni biztonsággal, így hamarosan meglepnek minket egy régebbi gyöngyszemmel. De lehetőleg olyannal, mint amilyen a Lázálom volt.

Értékelés: 10/6

A szerző magyarul megjelent regényei:

A tűz és jég dala-sorozat

Trónok harca
Királyok csatája
Kardok vihara
Varjak lakomája
Sárkányok tánca

Önálló kötetek:

Lázálom
A hét királyság lovagja
A jégsárkány
Kóbor lovag (képregény)
Zsiványok (szerk.)