Szerző: David Ebershoff
Cím: A dán lány (The Danish Girl)
Fordító: Szántai Zsolt
Kiadó: I.P.C. Könyvek
Oldalszám: 464

Mikor tavasszal megnéztem Tom Hooper legújabb filmjét, A dán lányt, az olyan hatást gyakorolt rám, amelyet mozifilmnek régóta nem sikerült (emlékeim szerint A fekete hattyú volt az utolsó). Olyannyira, hogy amikor városunkban egy helyi moziünnep keretében ismételten levetítették a filmet, másodszorra is jegyet váltottam rá, pedig évek óta nem volt olyan film, amelyet kétszer néztem volna meg. Amikor megtudtam, hogy az alkotás a valós eseményeken túl egyben egy regény adaptációja is, amely ráadásul magyarul is elérhető, azonnal lecsaptam rá.

A fiatal Einar Wegener ismert és elismert festő Dániában, a kritikusok szerint korának egyik legjobbja. Mellette felesége, a szintén művész Greta Waud a maga portréival igencsak mellőzöttnek érezheti magát. Azonban egy nap az életük gyökeresen megváltozik: mivel Greta modellje nem érkezik meg időben, ám a nő szeretné befejezni a művét minél hamarabb, megkéri a férjét, hogy vegye fel Anna ruháját, hogy annak esése tökéletesen olyan legyen, mint az eredetié. Ez a jelentéktelennek tűnő esemény gyökeres fordulatot hoz az életükbe, Einarban pedig rég elfojtott vágyakat hoz felszínre. A férfi egyre többször húz fel női ruhát, és jelenik meg a kitalált Lili alakjában. Greta eleinte nem teljesen érti, ám támogatja férje viselkedését, idővel partnerévé is válik annak boldogságában. A társadalmi előítéletek miatt azonban egyiküknek sem könnyű, ezért Greta úgy dönt, együtt utaznak Párizsba, ahol Einar gyermekkori barátja, a műkereskedő Hans él.

David Ebershoff 2000-ben megjelent regénye valós eseményeken alapszik. Einar Wegener volt az első olyan férfi, akin nemátalakító műtétet végeztek el, azonban 1931-ben, az utolsó műtétét követően pár hónapra elhunyt - immár Lili Elbe-ként. Felesége, Gerda (nem, nem elírásról van szó, a hölgy eredeti neve ez, a szerző névváltoztatását magam sem tudom mire vélni) szintén festő volt, azonban mindaddig csupán másodrangúnak bizonyult, amíg nem Liliről kezdett el portrékat készíteni. Gerda szinte Einar utolsó döntéséig (a legutolsó műtétig) kitartott férje mellett, ez a feltétlen szeretet ihlette meg Ebershoffot és később Tom Hooper rendezőt is.

Tisztában vagyok vele, hogy regényt és filmet összehasonlítani nem lehet és nem is szabad, azonban most kivételt kell tennem, hiszen a kettő annyira szorosan összekapcsolódik, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellettük. Habár mindkettőben számos fiktív elem kapott helyet, mégis az én szememben a kettő együtt ad teljes képet a dán lány történetéről. A filmben a múltbeli eseményeket egy apró kivételtől eltekintve nem ismerjük meg, a regényben ezek jóval fontosabb szerepet kapnak. Rövid (de nem teljes) utánanézést követően bizonyossá vált, hogy Greta első házasságának története pusztán a szerző kitalációja, a valóságban Teddy Cross és a nő soha nem voltak házasok. (Hova tovább, Greta amerikai származása is fikció.) Ezt az elemet a moziverzió nagyon helyesen hanyagolja is, a regényben is pusztán annyi a szerepe, hogy kicsivel árnyaltabb legyen a hősnő karaktere. Nem ennyire elhanyagolható Greta ikertestvérének, Carlisle-nek a jelenléte, amely szintén teljes egészében kimaradt a Hooper-féle változatból (a valóságban egyébként ő sem létezett). Habár itt sem sok vizet zavar, mégis ő Greta és egyben Einar/Lili egyik fontos támasza: az ő tanácsára látogat el több orvoshoz is a férfi (ez egyébként a filmben is megtörténik, de ott önszántából teszi mindezt), és végül ő lesz az, aki elkíséri Lilit utolsó útjára. Akin talán a legkevesebbet változtattak a filmadaptáció készítői, az Hans karaktere: Einar gyermekkori barátja szintén mindvégig támogatja a férfi nővé válásának útját, egyben Greta oldalán is hűséges lovagként áll. A festőnő és a műkereskedő bimbódzó románca a könyvben is megjelenik, kicsit tovább is merészkedik a filmnél, ahol a néző döntésére van bízva a további sorsuk. (A valóságban Gerda Lili halálát követően egy másik férfihoz ment hozzá, akitől aztán 1936-ban elvált.) Ennél ellentmondásosabb viszont Henrik (szintén festő) személye, aki a filmben is Lili udvarlójaként jelenik meg, ám később kiderül róla, hogy homoszexuális, és inkább a nőnek öltözött Einar iránt érez vonzalmat, semmint a női Lili iránt. A regényben ezzel szemben őszinte szerelmet érez a nő iránt, az operáció után akar igazán együtt élni vele.

Látható tehát, hogy a regény és a film merőben eltér egymástól, azonban a lényegi mondanivalója mindkét alkotásnak ugyanaz. Greta/Gerda önzetlen és feltétel nélküli szeretete, amely bemutatja, hogy egy nő mennyi fájdalmat képes elviselni, mennyi akadályt tud leküzdeni a férfiért, akit szeret. Ahogyan a moziverzióban is Alicia Vikander követeli ki magának a főszereplői státuszt, úgy a regényben is inkább ő kerül középpontba, semmint Einar. Ezt a szerző egyébként az utószóban nyíltan ki is mondja, hogy sokkal inkább szól Gretáról a történet, mint Liliről, még annak ellenére is, hogy nem ő a címszereplő. (Az mondjuk már más kérdés, hogy a szerzővel készített interjúból kiderül, hogy Einar és Gerda kapcsolatát Ebershoff igencsak idealizálta, ugyanis ők ketten végül eltávolodtak egymástól.)

A karakterek ábrázolása viszont szintén lényegesen eltér a két műben, és ebből is látszik, hogy mennyi múlik azon, hogy a rendező mire helyezi a hangsúlyt. Olvasás közben időnként megfordult a fejemben, hogy Greta szeretete talán nem is annyira önzetlen, hiszen azzal, hogy Liliről készít portrékat, elismert festővé válik, és mikor alkotói válságban szenved, sokszor kéri Einart, hogy öltözzön be nőnek, váljon újra nővé. Ezáltal Ebershoff azt a látszatot kelti, hogy ha nem is ez az elsődleges szempont, de nagyban közrejátszik a saját karrierjének építése is Einar támogatásában. És a férfival szintén ugyanez a helyzet: a regényben kissé skizoid elmével megáldott Einar időnként maga sem tudja eldönteni, mi lakozik benne, mikor Liliként van színen, nem emlékszik a múltra, pont mintha valóban két személyiség lakozna benne. A film ezzel szemben tökéletesen bemutatja, hogy valójában egy női lélek lakozik egy férfi testében, amely végül teljesen utat tör magának. A moziverzióban Gerda is szimpatikusabb a nézők számára, hiszen egy megtört asszonyt láthatunk, az egyik kulcsjelenet (a film egyik legerőteljesebb része) amikor a nő könyörög a férjének, hogy térjen vissza hozzá, mert szüksége van rá, neki is kell a támasz.

Érdekes egyébként azt is megfigyelni, hogy mennyit fejlődött a tudomány röpke hetven év alatt. Einar Wegener gyakorlatilag az első férfi volt 1930-ban, aki nyíltan felvállalta "másságát", és aki az első nemátalakító műtétet elvégezték. Ma, 85 évvel később pedig már jóformán teljesen veszélytelen, biztonsággal elvégezhető műtétek segítségével bárki megváltoztathatja a nemét. Az is legalább ugyanennyire érdekes, hogyan viszonyultak a kor emberei, orvosai Einar problémájához. A filmben és a regényben is egyaránt jól alkalmazzák a megbélyegzést: hol homoszexuálisnak, hol skizofrénnek gondolják a férfit, aki akár még a lobotómia is segíthet (a Száll a kakukk fészkére óta tudjuk, hogy ez nem teljesen kifizetődő megoldás), a társadalom pedig mélyen elítéli az ilyenfajta gondolkodást. Manapság egy fokkal talán jobb a helyzet, a liberális eszméknek köszönhetően nőtt az elfogadás, bár még mindig könnyen megbotránkozik az ember egy-egy ilyen történet hallatán.

Az biztos, hogy maga a történet, legyen szó akár a filmről, akár a regényről igen csak megosztja az embereket, de talán épp ettől válik annyira zseniálissá az egész. Mindkét alkotás remek lehetőséget kínál arra, hogy akár a fiatalokkal, akár a felnőttek együtt egy kerekasztal-beszélgetésen kivesézzék a témát, érdekes lehet látni, ki hogyan látja Gerda, Einar és Lili kapcsolatát, ki hogyan ítéli meg a cselekedeteiket.  Mindenesetre én azt ajánlom, hogy aki látta a filmet, az vegye kézbe a kötetet is, és vica versa, hiszen - mint ahogy fentebb is említettem - a kettő együtt ad teljes képet erről (a félig-meddig kitalált) sztoriról.

Értékelés: 10/10