Szerző: Ben Brooks
Cím: Lolito (Lolito)
Fordító: Török Krisztina
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A nagyjából velem egyidős Ben Brooks polgárpukkasztónak kikiáltott regénye 2014-ben jelent meg az Agave Kiadó gondozásában, akiknek az új műfaj nem igazán hozta meg a várt sikert. A kötettel a megjelenésekor én is szemeztem, aztán végül csak elkerültük egymást, de a legtöbb helyen ma már párszáz forintért dobálják az emberek után (ha jól emlékszem, én 400-ért vettem), így végül mégis csak adtam neki esélyt.

A tizenöt éves Etgar élete mondhatni romokban hever. Szülei elutaztak Oroszországba egy rokonuk esküvőjére, teljesen magára hagyva fiukat angliai otthonukban, akinek nem csak a kutyára és a ház épségére kell vigyáznia (több-kevesebb sikerrel), hanem a saját lelki világára. Különösen most, hogy kiderült, barátnője megcsalta őt, minek következtében Etgar szakít vele és inkább alkoholba fojtja bánatát. Unalmában pedig egy online társkereső oldalra is regisztrál, ahol megismerkedik a negyvenes éveiben járó Macy-vel, a szintén unatkozó háziasszonnyal. Chatelés, egymás fantáziájának izgatása webcamerán keresztül, és végül a nagy találkozás.

A cím (Nabokov Lolitájára utalva) és a még éppen csak ízlésesnek mondható borító alapján az ember könnyedén belőheti, hogy mire számítson. A fülszöveg talán egy kicsikét megtévesztő, mert igazából nem Etgar és Macy kapcsolata áll a középpontban, hanem egy kamaszodó fiú élete, problémái. Az már más kérdés, hogy főhősünk igen szélsőségesen megalkotott karakter, vagy legalábbis merem remélni, hogy nem minden angol tizenéves lelki világa ennyire zavarodott.

Persze, ki nem fantáziált már arról tinédzserkorában (és itt most főleg a férfitársaimra gondolok), hogy egy idősebb, tapasztaltabb partnerrel szexel, az már csak ráadás, ha ez éppenséggel az adott illető tanára/szomszéda/ismerőse/stb. Csak hogy Ben Brooks könyvében nem ez történik: Etgar a végletekig össze van zavarodva, ami nem is csoda, tekintve, hogy attól az alkoholmennyiségtől, amit a szervezetébe bevitt, jómagam is berúgtam olvasás közben, pedig valójában egy kortyot nem ittam. Ennek köszönhetően kapunk pár értelmetlen, zavaros párbeszédet, felesleges, oda nem illő jeleneteket (sőt mi több fejezeteket), hogy aztán a végén mindez a bátorság eltűnjön a szerzőből, és elrontsa az egész sztori lezárását. Nem arról van szó, hogy nem írja le részletesen az aktust (bár a tizenéveseknek, akik kézbe veszik ezt a könyvet, talán pont ezt kellene), de hogy gyakorlatilag az egész jelentből annyit látunk, mint amennyit a délutáni matinésáv sorozataiban, az kicsit ellentmondásos azzal, hogy az előzményekben ondóval teli zoknikat (wtf?) dobál Etgar az ajtónak, vagy amikor kifejti, hogyan végzi el a kis dolgát egymáson a két szerelmes tinédzser. Az utolsó részek pedig végképp alkalmasak arra, hogy összezavarják az olvasót, mert még annyit sem mond ki a szerző, mint előtte, így igazából az egész egy nagy katyvaszba fullad.

Sajnos nem csak a történet, hanem a karakterek is ugyanilyen semmitmondóak. Brooks érezhetően nagy dobásnak szánta a regényét, szókimondó stílusú, polgárpukkasztó cselekménnyel és karakterekkel, de ebből csak az elsőt sikerült úgy-ahogy megvalósítania. Etgaron kívül a többi szereplőt nem igazán ismerjük meg, de tekintve a főhőst talán jobban is járunk. A fiút a nyavalygásaival, az állandó részegségével, az indokolatlan és logikátlan cselekedeteivel nem hogy közelebb éreztem volna akár jelenlegi, akár a tíz évvel ezelőtti önmagamhoz, épp ellenkezőleg: ahogy egyre jobban megismertem, úgy vált még inkább ellenszenvesebbé. Az exbarátnőjéről annyit tudunk meg, hogy egy ribanc, az apja-anyja leszarja, de mégsem, Macy pedig egy még inkább összezavarodottabb nő, akire egy döglött kismacskát sem bíznék, nem hogy egy gyereket. A karakterek jellemzése a részemről velős, de gyakorlatilag tényleg ennyit tudunk meg a többiekről.

Sajnálom egyébként, mert egy jó regény lehetett volna ebből, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ha az ember egy ennyire komoly témát kíván feszegetni (mert a látszat ellenére, ez igen is nehéz és súlyos téma), akkor először nőjön fel, mind a feladathoz, mind az íráshoz. Talán tíz-húsz évvel később Brooks is rájön majd erre.

Értékelés: 10/4