Fekete Anna visszatért

Vérfagyasztó, ​​irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától. Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is. Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Kati Hiekkapelto 1970-ben született Ouluban, egy észak-finnországi nagyvárosban. Egyetemi tanulmányai során speciális tanári képzettséget szerzett. Pedagógusként sokáig oktatott menekülteket; diplomamunkájának témája is a bevándorlókat sújtó rasszizmus és erőszak volt. Nagyon jól ismeri ezt a világot, és sodróan izgalmas krimijeiből sem hiányoznak a komoly társadalmi, együttélési problémákat feszegető kérdések. Az írónő első könyvét, a Kolibrit már német és angol nyelven is olvashatják a krimirajongók, Dániában és Hollandiában is megjelent. A magyar olvasóközönségnek viszont nemcsak ez a sokoldalú könyv lesz a meglepetés, hanem az is: Kati Hiekkapelto egészen kitűnően beszél magyarul! Erről többen meg is győződhettek, hiszen tavaly ősszel a szerzőnő ellátogatott hazánkba is.

Hasonlóan a Kolibri című kötethez, a Védtelenül is napjaink egyik legaktuálisabb társadalmi problémájával foglalkozik: a bevándorlással. A skandináv krimiirodalomban nem ez az első eset, hogy felmerül ez a kérdés (elég ha csak Jussi-Adler Olsen vagy Kristina Ohlsson regényeire gondolunk), de talán ennyire mélyen egyik szerző sem ásta bele magát a témába. Hiekkapeltótól persze nem meglepő, tekintve, hogy évekig foglalkozott a migráns-problémával. Ezúttal egy pakisztáni férfi, Sammi Mashid képében jelenik meg a gond: a férfi letelepedési engedélyét megtagadták, így bújkálásra kényszerült. A férfi retteg a hazatoloncolástól, és mindeközben súlyos drogfüggővé is vált. És ezzel el is érkeztünk a regény másik nagy témaköréhez, a drogüzlethez. Elsőre talán furcsának tűnhet a fülszöveg elolvasása után, hogy egy nyugdíjas férfi holttestével ez mégis hogyan kapcsolódhat össze, de idővel mindenre választ kapunk. A társadalmi kritika ezúttal sem marad tehát el, azonban ez mégsem válik unalmassá, sőt! Mélyen elgondolkodtató, hogy bár mennyire messzire vagyunk Finnországtól, mégis milyen sokban hasonlítanak a problémáink.

Az egész történtet áthatja az a depresszív, sötét hangulat, ami az északi népekre jellemző. Az állandó borongós időjárás, az egyre több éjjeli sötétség, a finn tél, nem csak a szereplők, hanem az olvasó hangulatára is rányomja a bélyegét. Mindezt fokozza Anna és Esko, akik kvázi versenyt isznak és dohányoznak egymással. Sajnos az ő száluk nem fejlődött sokat, a szerző vagy későbbre tartogatja a kapcsolatuk komolyabbra fordulását, vagy teljesen hanyagolni fogja. (Ami, tekintve az első részt, kicsit váratlan lépés lenne.) Egyébiránt jelen esetben Esko részeit sokkal szívesebben olvastam, az ő karakterét nagyon jól árnyalta a szerző, szinte főszereplői státuszba emelte. Anna története inkább a jövőre való tekintettel tűnik érdekesnek, kíváncsi vagyok, hogyan alakítja az ő és családja sorsát az írónő. 

Maga a krimi inkább epizodikus felépítésű, a bűntény megoldása sokkal egyszerűbbnek tűnik, az olvasó szinte túl hamar összerakja a képet, és hiába tudjuk, hogy a jó szerzők ismérve a félrevezetés, mégis nagyot koppanunk, amikor a szereplőkkel együtt összerakjuk a képet a fejünkben. A befejezésben pedig rögtön két függővéget is kapunk, aminek köszönhetően még inkább várjuk a folytatást, ami Tumma címmel már megjelent Finnországban, és remélhetőleg jövő tavasszal már mi is kézbe vehetjük.

Nem mondom, hogy Kati Hiekkapelto találta fel a spanyolviaszt, de mégis arra bíztatok mindenkit, hogy még ha meg is csömörlött a sok skandináv krimitől, ezeket a regényeket vegye kézbe. Ha másért nem is, a sok magyar vonatkozás miatt. Erre azért csak büszkék lehetünk, nem?

Kati Hiekkapelto: Védtelenül (Suojattomat) ford. G. Bogár Edit, Athenaeum Kiadó, 2016, 372 oldal, 3490 Ft