Pókember - Jean DeWolff halála

Szerző: Peter David
Cím: Pókember - Jean DeWolff halála (Peter Parker, The Spectacular Spider-Man 107-110.)
Fordító: Harza Tamás
Kiadó: Kingpin Kiadó
Oldalszám: 96

SPOILERMENTES ÍRÁS!

A most futó Hihetetlen Pókember sorozatot a 2013-as évfolyamtól kezdve olvasom folyamatában, és a most futó szériák közül az is a kedvencem. Így talán nem is volt kérdés számomra, hogy az újonnan beszerzett Marvel-képregények közül először a Pókember-kötetekre vetem rá magam. Időrendben haladva a Jean DeWolff halála című kötet a legkorábbi, az önmagában is élvezetes, négy részből álló sztori 1985-ben jelent meg.

Jean DeWolff volt azon kevesek egyike, aki rendőrlétére támogatta Pókembert, és akit a hálószövő is kedvelt. Így amikor egyik este kegyetlen módon meggyilkolják, Peter a gyilkos nyomába ered. Mindeközben feltűnik a színen Fenegyerek is. A két szuperhős mind alteregójukban, mind civil személyükben konfliktusba kerülnek egymással.

Peter David az egyik legnevesebb képregényírók egyike. Itthon is számos történetet olvashattunk tőle (köztük Pókember-képregényeket, de neki köszönhetjük a most futó Hulk-sorozatot is, valamint a Stephen King-féle A Setét Torony adaptációt is), én egyelőre csak az "ismerkedem vele"-fázisnál tartok. A Jean DeWolff halála címre hallgató, négy füzetben megjelent történet 1985-ben látott napvilágot, és máig az egyik legkedveltebb Pókember-sztori, amely egyben felhelyezte a térképre Davidot. 

Mint egy korábbi kritikámban kifejtettem, nem mozgok otthonosan a képregények világában, így a korábbi Pókember-történetekre sincs rálátásom, de ez a kötet végleg bebizonyította a számomra, hogy ezt a műfajt is lehet igen magas színvonalon művelni, és egyben megcáfolja azt is, hogy ezek a füzetek a gyermekeknek valók. Ebben a történetben egyfelől erős társadalomkritikát is találunk a fiatalokból álló banda képében, valamint Fenegyerek / Matt Murdock feltűnésével erős morális kérdésekkel kell megküzdenie hősünknek. Matt hitvallása, hogy mindenkinek kijár a védelem, még ha első blikkre bűnösnek is találtatik, mert az ember könnyen ugyanabban a helyzetben találhatja magát, amit addig elítélt. Emellett egy rövid, ám de annál izgalmasabb krimibe is csöppenünk, amely inkább a hangulatával, semmint a csattanójával válik annyira feszültté. Itt szintén vissza kell térnem saját tudatlanságomhoz, hiszen nem tudom, hogy a gyilkos személye a korábbi történetekben mennyire kapott fontos szerepet, az akkori olvasóknak lehet, nagyobb döbbenet volt a kiléte, mint nekem. A kötet végén egyébiránt található egy két oldalas írás Peter Davidtől, amelyben kitér arra is, hogy miként alkotta meg a gyilkos figuráját, valamint miért is döntött úgy, hogy rögtön az első oldalakon végez Jean DeWolffal, és hogy miért is volt ez jelentős fordulópont Peter életében. Ez a rövid összefoglaló igazi érdekesség volt a számomra, sok mindent megvilágított, ezáltal teljesebbé vált a történet. Annak pedig külön örülök, hogy láthattam Fenegyerek és Pókember első találkozását, valamint arra is fény derült, hogy Matt hogyan fedte fel Peter titkát. (A jelenlegi történetben már régi ismerősként és barátként köszöntik egymást.)

Összességében a Jean DeWolff halála egy remekül megírt sztori, a rajzok a régi idők hangulatát idézik (a kép és szöveg aránya pedig pont a megfelelő határán mozog), így aki egy kicsit is nosztalgiázni vágyik, bátran ajánlom a figyelmébe (akár az újonnan ismerkedőknek is).

Értékelés: 10/9