Szerző: Lakatos István
Cím: A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 208

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az úgy volt, hogy A majdnem halálos halálsugár nekem nagyon bejött. A kritikámban meg is fogalmaztam, hogy "az egyik legjobb dolog, ami a magyar könyvkiadás elmúlt éveiben történt". Ehhez az állításomhoz még most is tartom magam, még úgyis, hogy az általam már nagyon várt folytatás nem igazán váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

A második részben újabb veszély fenyegeti a Földet: egy űrbéli mosómedve brigád úgy dönt, hogy egy hatalmas mosógép segítségével kimossák a bolygónkat. (Nem mintha nem lenne benne elég víz.) Az elnök természetesen ezt nem tűrheti, valamit tenni kell. És ki más segíthetne megmenti a világot, mint annak legnagyobb feltalálója, Nikola Tesla. (Na jó, először senkinek nem jut eszébe, inkább ő ajánlja fel szolgálatait.) Emma és barátai Tesla klónjaival és a szupernagyik csapatával kiegészítve készül fel  végső küzdelemre.

Lakatos István, a Lencsilány, a Dobozváros és az Óraverzum szerzője és sok más kiadvány illusztrátora visszatér a tavalyi év legaberráltabb csapatához, hogy ismét egy őrült kalandba taszítsa őket és ezáltal olvasóit is. Remek alapanyagú karakterekben ezúttal sem lesz hiány: Szotyola néni és a többi nyugdíjas öreglány a legüdítőbb színfoltjai a történetnek, az elnök, aki valójában egy kacsa (ugye nem felejtette el senki, Tesla mennyire fél a kacsáktól) is egészen jó karikatúrája lett a valóságnak, ám a Tesla-klónokról ugyanez már nem mondható el. A feltalálóból - az eredetin túl - kapunk még hatot: Galaktikus Teslát, Ősember Teslát, Szuperhős Teslát, Kacsacsőrű emlős Teslát, Zacskós tej Teslát (megsavanyodott) és Úriember Teslát. Ebből a felét szinte a megjelenésük után el is veszítjük, a maradék három pedig nincs igazán kiforrva.

De persze ez még a kisebbik gond, hiszen az előző kötetből megismert hősök (Emma, Barnabás, Lőrinc) és az új, valóban jól sikerült karakterek elvihették volna a hátukon a történetet, azonban a régi ismerősök szinte teljesen a háttérbe szorultak - ennek köszönhetően pedig pont az veszett el, ami az első rész lelke volt. Kevés volt továbbá a szerzői kiszólás, a vissza-visszatérő poénok, amik így inkább öncélúakká váltak, semmint üdítőszínfolttá. Ahogy A majdnem halálos halálsugárnak sem a történet volt az igazi erőssége, ugyanúgy igaz ez a folytatásra, ám itt még nagyobb zűrzavarral és felesleges járattal találkoztam, ami egy idő után kissé érdektelenné is vált számomra. (Oké, fel lehet hozni, hogy nem én vagyok a célközönség, de az első résznek sem én voltam, és mégis élveztem.) Ettől függetlenül a kötetet gyorsan lehet olvasni, hiszen a fejezetek kellően rövidek (még egy belefér elalvás előtt), meg lehet gyönyörködni a rajzokban (ezekre most sem lehet panaszunk!) meg azért időnként akad egy-egy poén, amin hangosan fel tudunk nevetni. Csak sajnos az előzmény tükrében ez édeskevés.

Értekelés: 10/6

A szerző további művei:

Lencsilány
Dobozváros
Óraverzum

Emma és Tesla sorozat:

A majdnem halálos halálsugár
A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot