A stockholmi Hammarby-rendőrség értetlenül áll egy Fülöp-szigeti nő és két kisgyermekének gyilkossági ügye előtt. Az áldozatok békésen, kihűlve, és elvágott torokkal fekszenek az ágyban. Az elkövetőnek nyoma sincs, de a kérdések száma egyre csak nő: Miért él a gyerekek svéd apja elszigetelten, úgy, hogy szinte semmi kapcsolata a külvilággal? És honnan volt pénze a takarítással foglalkozó anyának egy több milliót érő lakásra?
Conny Sjöbergnek meggyűlik a baja a nyomozással, Jens Sandén az infarktusa következményeivel dacol, Petra Westman továbbra is erőszakolója azonosításán fáradozik, kollégájuk, Einar Eriksson pedig egyszerűen köddé válik…

Carin Gerhardsen 1962. december 6-án született Katrineholmban, eredetileg matematikusnak tanult, regényeit is a szakmájától elvárható pontossággal és kíméletlen logikával építi fel. Jelenleg Stockholmban él férjével és gyermekeivel, a Hammarby-sorozat is, amit az egyre népszerűbb skandináv krimik rajongóinak új kedvence világszerte. itt játszódik. Méltatói a The Wire (Drót) című tévésorozathoz hasonlítják; meglepő és fordulatos történet, hiteles szereplők, eszeveszett tempó. Stieg Larsson, Jo Nesbo és Camilla Läckberg olvasóinak kötelező. Az Aludj csak, kicsim! című regénye A Mézeskalács ház és a Mama, papa, gyerekek után a svéd krimisorozat harmadik része, az eredeti svéd kiadás már a nyolcadik kötetnél tart.

Carin Gerharsenről két dolgot állapította meg három kötet után. Az egyik, hogy meglepő gyorsasággal fejlődik mind az írás, mind a cselekményszövés tekintetében. A Mézeskalács ház néhol vontatott volt, untatott, ám nem adtam fel, maradtam a második részre is, amely egy jól összerakott krimi volt, a harmadik kötet viszont kiválóan sikerült, 2013-ban nem is gondoltam volna, hogy a szerző az egyik kedvencemmé lép majd elő. A másik, amit most már szinte bizonyosra tudok, hogy Gerharsennek vagy nem volt jó gyermekkora, vagy csak szimplán nem szereti a gyerekeket, mert mindegyik kötetében brutális módon végzi ki őket. Ez a kicsit humoros mondat ugyanakkor nagyon is kegyetlen: aki ismer, vagy követi a blogot, az tudja, hogy lehet egy krimi/thriller bármilyen véres, én bírom, de a gyerekbántalmazást, a pedofíliát nem tudja bevenni a gyomrom. (Na jó, ez sem igaz, mert valami beteg módon mégsem hagyom félbe az ilyen könyveket sem, hanem izgatottan olvasom tovább.)

Ráadásul a szerző nem is árul zsákbamacskát, rögtön az első oldalakon láthatjuk, ahogy egy férfi elvágja a két-, illetve négyéves gyermektorkát. Itt egy pillanatra meg is kellett állnom, hogy végiggondoljam, valóban szükségem van-e erre, de aztán úgy voltam vele, hogy ezáltal csak még inkább tudni akarom, ki a gyilkos, és legalább regényben kapják el őt, bűnhődjön meg, ha már a valóságban oly sok hasonló eset marad megtorlatlan. A nyomozás ezt követően végig roppant izgalmas volt, részletekben gazdag, olvasóként végig izgultam és szorítottam. Azonban hőseinknek nem csak ezt az egy ügyet kell megoldaniuk. Einar, a csapat morcos tagja eltűnik, Petra Westman pedig tovább nyomoz az erőszakolás ügyében. Számomra leginkább Einar szála igazán kiemelkedő: ahogy megismerjük a múltját, úgy kezdjük annál inkább a szívünkbe zárni őt, ráadásul az ő története annyira emberi volt, hogy bizony helyenként nekem is elszorult a szívem, pedig nem vagyok egy érzelgős típus. A Petra-szál pedig az előző kötetben megismert alapokon nyugszik, újabb titkokra derül fény a múltból, és az áldozat-bűnöző viszony is érdekes alakul. 

Az Aludj csak, kicsim! című könyv összességében nekem nem is a nyomozás vagy a bűneset miatt volt maradandó élmény, hanem inkább az üzenete miatt: mintha a szerző az egész történettel (és itt nem csak a gyilkosságra gondolok, hanem az összes szereplőre) azt sugallná, hogy a múlt mindörökre rányomja bélyegét a jelenükre és a jövőnkre, és hogy az abból fakadó hibákat csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet helyrehozni. 

Ajánlom minden krimirajongónak, skandináv-rajongónak, azoknak, akik A Mézeskalács ház után feladták, egy szóval mindenkinek. Pontosabban a gyenge idegzetűeknek nem. 

Carin Gerdharsen: Aludj csak, kicsim! (Vyssan Lull), ford. Markwarth Zsófia, Atheaneum Kiadó, 2016, 320 oldal, 3490 Ft