Gyilkosa ismeretlen

Szerző: Csikós Klaudia - Gedei Norbert
Cím: Gyilkosa ismeretlen
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 272

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az úgy volt, hogy egy rendelést mentem átvenni a Könyvudvarba. Persze, megígértem magamnak, hogy rögtön a pulthoz megyek, kérem a csomagomat, és már távozom is. A kasszánál azonban sor állt, így ezt isteni jelnek tekintve, szétnéztem, és ebből lett a "baj": további három kötet is jött velem. Ezek egyike volt a Gyilkosa ismeretlen.

2013-ban a soroksári gyilkosság mondhatni az egész országot megrázta. Egy kisgyermekes családanya éjszaka futni indult, ám soha nem tért haza. A még borzasztóbb, hogy a nyomozás azóta is folyik, a gyilkos(oka)t azóta sem találták meg. (Pár hónapja is cikkeztek az esetről, a rendőrség újabb tanúkat keres.) Ahogy az ilyenkor lenni szokott a nő férjét is elővették, többször kihallgatták, és bár soha nem volt hivatalosan gyanúsított, a közvélemény mégis annak tekintette. Ebben a kötetben arról mesél, hogy milyen érzés volt megküzdeni a gyásszal, felnevelni egy gyermeket egyedül, miközben állandóan reflektorfénybe került. 

Így, közeledve az év végéhez ismét egy rendhagyó kritika következik az oldalon. Kegyeleti okokból, valamint a gyermek érdekeit szem előtt tartva az egész esetről, a könyvről nem fogom leírni a teljesen őszinte véleményemet. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak jót fogok írni róla, vagy olyat, amit nem gondolok komolyan, pusztán az általánosságokra fogok kitérni.

Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, a kollégáimnak meséltem róla. Már akkor is felvetődött bennem, bennünk a kérdés, hogy mi szükség van egy ilyen könyv megírására? Azt a részét most hagyjuk, hogy a magyar ember úgy ki van éhezve mások magánéletére, mintha az élete múlna rajta, azon a tényen, hogy szeretünk gyilkosságokról, börtönviselt sztárokról, szexmániás celebekről olvasni, már nem tudunk változtatni. Az, hogy én miért kezdtem bele ebbe a kötetbe mégis, egészen egyszerű, prózai oka van. Jogi tanulmányaim alatt a büntetőjog különösen közel állt hozzám, a jogesetek mindig is érdekeltek, és ettől a kötettől is részben ilyesmit vártam. 

Szóval, túllendülve az olvasókon, térjünk rá a "szerzőre", akin jelen esetben az áldozat férjét értem. (A köteten szereplő két név egyébként újságírókat takar.) Talán így sikerül feldolgoznia a gyászt? El akarta mondani, hogy hasonló eset bárkivel bármikor megtörténhet? Saját magát akarta felmenteni a vádak alól? Vagy pusztán a pénz hajtotta? Ezekre a kérdésekre a kötetből a válasz sajnos nem derül ki, ugyanis még az utószóban sem térnek ki rá, hogy miért is született meg ez a könyv. És itt kezdődik a legnagyobb baj, ha maga a szerző sem tudja, hogy miért ír meg egy történetet, akkor az olvasótól ezt hogyan várhatjuk el? 

Ettől függetlenül, maga a kötet - bármilyen is rosszul hangzik ez - olvasmányos. Viszonylag szellősek a sorok, az olvasáshoz sem kell szemüveg, így könnyedén lehet haladni vele. Mindeközben kirajzolódik a férj karaktere. Hogy kinek mi jön le ebből, az már egyéni kérdés, nekem néha azt is nehezemre esett eldöntenem, hogy melyik volt az a pont, ahol a jellemét túlmisztifikálták, hogy befolyásolhassák az olvasókat. (Végső soron ne felejtsük el, hogy a kötet szerzői újságírók, a vérükben van ez az egész.) 

A kritikámnak pedig a végéhez is értem, mert mint mondtam, a további véleményemet megtartom magamnak. Nem mondom, hogy kár elolvasni ezt a könyvet, de sajnos semmivel sem ad többet az esethez, mint bármelyik, az interneten is fellelhető cikk. Ugyanakkor nagyon bízom benne, hogy "van esély folytatásra", és ezalatt értem azt, hogy idővel sikerül elkapni a gyilkost. Az biztos, hogy ha végre pont kerül ennek a történetnek a végére, újra előveszem a könyvet, hogy más szemmel olvashassam, és akkor talán őszintébb lehet ez az írás is.

Értékelés: 10/5