A cím kicsit becsapós, mert maga a cikk csak részben fog a 2016-os megjelenésekről szólni. sokkal inkább lesz ez egy "hogyan látja az amerikai képregények hazai helyzetét egy átlag képregényolvasó?"-jellegű írás, ám ez a címnek egyrészt baromi hosszú lenne, másrészt senkit nem érdekelne. 

Az első pontban tehát ezt kell leszögeznem: az amerikai képregényekkel tavaly kezdtem el tüzetesebben ismerkedni. Először jött a Batman, majd a Hihetetlen Pókember, végül a Marvel+ számait is sikerült beszereznem. Nem tartom magam nagy képregényrajongónak, fanatikusnak még annyira sem, a jelen történésekkel is megelégszek, nem hajt a vágy, hogy a létező összes univerzumot ismerjem, meg hogy ki mikor melyik szuperhős bőrébe bújt. Persze, az olvasás által valamennyire igyekszem képbe kerülni, most már én is elolvasom az ezekkel kapcsolatos írásokat, követem a fórumokat, sőt három Marvel-filmen is túl vagyok. (Tudom, ez még a ciki kategóriából is kiesik.) Éppen ezért ez az írás sem lesz vérremenően komoly, nem tudom kész tényekkel alá támasztani minden állításomat, pusztán azt szeretném elmondani, hogyan látom én ma Magyarországon a képregények helyzetét.

Az első, amire ki kell térnem, hogy jelen írás leginkább az amerikai képregényekre fog kiterjedni. Közel tíz évvel ezelőtt a mangák (japán képregények) fénykorát éltük, ez mára lecsendesedett (a Fumax - a Hetalia kivételével - a megkezdett sorozatait befejezte, az Athenaeum égisze alatt működő Mangattack már sanyarúbb sorsra kárhoztatta olvasóit, mára egyedül a Mangafan igyekszik lelkesen tartani a frontot (a 19 kötetes Vampire Knight épp az elmúlt hónapban ért véget). 

2014-ben a Kingpin Kiadó egyeduralkodó volt hazánkban évi 1-2 kötettel a boltokban, a Hihetelen Pókemberrel és a Marvel+-szal az újságokosoknál, illetve a Peter Parker Pókember lappal, amelyet közvetlenül tőlük lehet megrendelni. Ezek két havonta megjelenő újságok voltak, a két Pókfejes történeteknél évi 1, míg a Marvel+-nál 3 különszámmal kiegészülve. 2015-ben a kiadó a DC olvasói felé is nyitott, a Képes Kiadó által hagyott űrt betölteni igyekezve megjelent a Batman-sorozat, szintén két havi megjelenéssel. Ezekben a füzetekben egy Batman-, és egy Ragadozók-történet volt olvasható. 

A háttérben egy lelkes csapat, a Vad Virágok Könyvműhely és a Fumax Kiadó segítségével megjelentette a leghíresebb olasz képregény, a Dylan Dog első számait magyarul. Ez azonban nem képezi a jelen cikk tárgyát, így több szót nem is ejtek róla, csak annyit, hogy azóta a Frike Comics vette át a kiadást, és újra elindult - eddig magyarul nem olvasható történetekkel a Dampyr. 

Szép lassan elérkezünk tehát 2016-hoz. A négy fentebb említett Kingpin-sorozat továbbra is kéthavi megjelenéssel van jelen (a Batman kivételével, ami 8 részt adott ki egy év leforgása alatt), azonban a különszámok darabszáma jelentős növekedésnek indult: a Hihetetlen Pókember és a Marvel+ cím alatt is négy-négy történet került forgalomba, köztük a Marvels - Csodák kora, amely egy átlagember szemszögén keresztül mutatja be a hősök életét, a már-már kultikusnak számító Kraven, az utolsó vadász (egyben ez volt az első keményfedeles képregény Magyarországon), de a Hulk- és a Fenegyerek-történetek rajongói is örülhettek. 

A Kingpin Kiadó részéről nyár közepén jött az első nagy meglepetés a Marvel Box formájában. A füzetes formátumot megtartva, egy egész évadnyi történet jelent meg meg, a Vasember és a Bosszú Angyalai (Bosszúállók) rajongóinak legnagyobb örömére. A hat lapszámhoz ajándék gyűjtődoboz is járt, a kiadó ígérete szerint a formátum jövőre is megjelenik, egy X-Men címmel. Még mindig a kiadónál maradva, ősszel a gyermekek felé is nyitottak, a Tini Nindzsa Teknőcök első számával, amely az eddigiektől eltérően, csupán 24 oldalon érhető el (vagyis nem dupla számok alkotnak egy-egy füzetet), szintén kéthavi megjelenéssel.

Mindeközben az Image-képregények rajongóinak sem kellett csüggednie. Visszatért Magyarországra a '90-es évek egyik nagy sztárja, Spawn, vagyis az Ivadék. A kezdeti nehézségeken túllendülve, a második szám már igazán igényes kivitelben, az eredeti formátumot követve érhető el, a magazin követve a nagy előd példáját, két havonta érhető el. A "folytatás" in medias res, vagyis közel 50 lapszámot átugorva került a boltokba, de ez sem riasztotta el a vásárlókat, olyannyira nem, hogy még idén ősszel megjelent az első hat számot tartalmazó "Spawn - Kezdetek" című kötet szintén keményfedeles változatban. A Frike Comics pedig útjára indította a The Walking Dead - Élőhalottak írójának, Robert Kirkmannek egy másik sorozatát, amely az Outcast címet viseli. Eddig két "kötet" látott napvilágot, a macskaköröm erősen indokolt ebben az esetben, tekintve, hogy 48 oldalas kiadványokról van szó. És ha már Kirkman: hosszú szünet után ismét elérhetővé vált a The Walking Dead - Élőhalottak első három száma magyarul, továbbá a régóta várt 10. kötet is napvilágot látott, amelyet azóta további kettő követett.

Talán már ennyi is elég lenne erre az évre - és még nem is számoltam be az Iron Lady címet viselő, Hosszú Katinka-féle magyar(!) képregényről, bár talán erről jobb is ha mélyen hallgatok -, de az már bizonyos, hogy a 2017-es évben sem fogunk unatkozni. Egyrészt a már megkezdett sorozatok is folytatódnak, ám mondhatni mindenki bekeményít:

A Kingpin Kiadónál újabb négy különszám jelenik meg a Hihetetlen Pókember cím alatt, köztük egy újabb klasszikus, a Gwen Stacey halála, azonban most a teljes történet olvasható lesz magyarul, további számokkal kiegészítve. A Marvel+-ban véget ér a jelenlegi X-Men sorozat, helyét egy újabb A Bosszú Angyalai történet veszi át, és amelyet egész évben olvashatunk. Az X-Menek beköltöznek a Marvel Boxba, és ha mindez nem lenne elég, a filmhez igazítva megjelenik az Old Man Logan is, ezzel egy új formátumot mutat be a kiadó. (Ha jól vettem ki, tulajdonképpen egy kötetet adnak ki újságként, így kikerülve a könyvesbolti forgalmazást.) A Peter Parker Pókemberben a kultikus Klónsztori kap helyet, de a Lee-Romita klasszikusok 4. része is megjelenik majd. A Batmanbbe visszatérnek a Ragadozók, valamint egy további különszám is vár még ránk. 

A Spawn továbbra is évi hat számmal lesz jelen, de márciusban és júliusban folytatódik a kötetes megjelenés is további 14 számmal kiegészülve. (Bizony, a kultikus, mindenhol "betiltott" 10. szám is megjelenik!) A tervek szerint ősszel is a kezünkbe vehetünk egy újabb hat füzetnyi anyagot keménytáblás kivitelben. Májusban érkezik az Angela címre hallgató négyrészes minisorozat különszámként. Továbbá tervbe van véve Greg Capullo (a Spawn és a jelenlegi Batman rajzolója) The Creech című sorozata.

A Frike Comicstól pedig jön az Outcast 3-4. kötete, meg persze - bár ugyebár itt most erről nem beszélünk - a Dampyr 2-3. kötete és a Dylan Dog 7. része (valamint az azóta hiánycikké vált 1. kötet) A kiadó is pedzegetett egy új bejelentést, erről több információ jelenleg nem elérhető.

Az Eaglemoss Magyarország pedig múlt héten bejelentette, hogy útjára indítja DC-Szuperhősöket felvonultató 60 kötetes válogatást, olyan klasszikusokkal, mint a Hush, a Hosszú Halloween, a Batman és fia vagy a Bábel tornya. A kötetek keménytáblás kivitelben, két heti megjelenéssel (!), 2.890,- Ft-os (!!) áron lesznek elérhetőek. 

Tekintve, hogy jóformán tavaly havi két számmal kellett beérnie annak, aki minden képregényt beszerzett, mondhatjuk, hogy az amerikai képregények aranykorát éljük most, a helyzet pedig egyre javulni látszik.

Eme hosszas összefoglaló után jöjjön a saját, szubjektív véleményem a képregényekről, a közösségről, meg úgy általában mindenről.

Az már elég hamar bizonyítást nyert számomra, hogy az igazi képregény-rajongók még a legfanatikusabb könyvmolyoknál is véresebbek. Én sem szeretem, ha meghajlik egy könyv gerince, vagy meggyűrődik a sarka, vigyázok is rájuk, általában olvasás után is bolti állapotukban helyezem vissza a polcra, de az még engem is szabályosan sokkolt, hogy emberek képesek kicseréltetni a példányukat egy apró festékfolt, egy törésvonal miatt, otthoni példányukat pedig kincsként, fóliába csomagolva őrzik. (Legalább egy példányt, mert az igazi fanok többet is beszereznek mindenből!) De számomra ez még a kisebb "baj", elfogadom, hogy valakinek ezek az igazi értékek, mindenkinek megvan a saját hóbortja. 

Amin viszont nem tudok továbbmenni, az az analfabetizmus és a telhetetlenség. Utóbbira kitérve először: nekem megírni ezt a cikket is közel két órába telt, hiszen tényleg rengeteg új(!) megjelenést köszönthettünk, de úgy látszik, a képregény-közösségnek ez sem elég. Ahelyett, hogy örülnének, hogy van újra Spawn, már az első posztoknál arról faggatják a kiadót, hogy mik várhatóak még. (Aztán persze, ha valami nem úgy alakul, akkor jön a "dehát megígérted" duma.) Azt felejtik el nagyon sokan, hogy a kiadó is pénzből él. Egy címet először fel kell futtatni, utána lehet terjeszkedni. Egyetlen könyvkiadó sem úgy indul, hogy kapásból húsz regényt kiad, aztán bízik a jó szerencsében. Van egy tőke, amit befektetnek egy-két-három címbe, és ha az visszajön, abból (meg a nyereségből) lehet gazdálkodni. Az még nekem is világos, hogy ha teszem azt a Spawn mellett további három cím is piacra kerül, az gyakorlatilag ahhoz vezet, hogy idővel megszűnnek a kiadványok - jó esetben csak a gyengébben fogyó cím, rosszabb esetben a kiadó csődbe megy. (Ugye mindenki emlékszik még az Ulpius-házra?) Persze, nem kell mindenkinek minden címet megvenni, de Magyarországon még nem annyira elterjedt a képregény, hogy stabilan lehessen építeni arra, hogy valaki majd csak megveszi. A Kingpin Kiadó is erőn felül működik már szinte, csak idén 44 füzetet jelentett meg (ebből nem egy ütötte meg a 100 oldalt), és még így is bevállal egy új formátumot jövőre. Ha egy új cím jelenik meg (jó példa erre a Tini Nindzsa Teknőcök), az örömködés helyett(!) a következő kérdésekkel találkozhatunk: Miért csak egy szám jelenik meg a dupla kiadás helyett? Lesz felnőtteknek szóló változat is? További IDW-képregényekre is számíthatunk? (És természetesen a kiadó vezetője a hírrel együtt megválaszolta az összes felmerülő kérdést, de erről majd lentebb.) Az Eaglemoss-féle DC-kiadással pedig ugyanez a közösség világítja meg a fenti problémát: a többség - teszem hozzá jogosan - akadt ki a kétheti megjelenésen, valamint a közel 6.000,- Ft-os havi kiadáson. A kötetek ára önmagában nem sok: hiszen keménytáblás kivitelben, 160-176 oldalas képregényeket boltokban sem kapnánk 3.000,- Ft alatt, itt inkább a megjelenések gyakoriságával van gond. Természetes, hogy minden képregény-rajongók szeretné a polcán látni a teljes gyűjteményt, és szívesebben venne nagyobb szüneteket a kiadások között. Ugyanakkor abba nem gondolnak bele, hogy ha csak mindegyik kiadó még két-két címet dobna piacra, gyakorlatilag ugyanott járnánk, vagy legalábbis a közelében árban. Látom én is a kettő között a különbséget, hiszen egy füzetnél eldönti az ember, hogy megveszi vagy sem, még mindig van másik cím, amiből válogathat, itt meg, ha teljes gyűjteményt akar, minden kötetet meg kell vennie, még akkor is, ha már megvan otthon. (Jó példa erre a Batman és fia, vagy a Bábel tornya, amelyek az utóbbi két évben jelentek meg, és most is elérhetőek, utóbbi feleannyiért.)

Könyves közegben is tipikus, hogy ha egy kiadó kiírja a jövő évi tervezett megjelenéseket és még azt is hozzá teszi, hogy egyelőre ennyi a publikus információ, további kötetekkel kapcsolatosan ne is kérdezzenek, az első kommentek minden esetben az "És XY könyve mikorra várható?" "A [...] folytatása nem jelenik meg?". És persze a kiadók erre végtelen türelemmel válaszolnak. (Általában az "egyelőre nem tudjuk biztosan" a válasz.) Ez úgy látszik a képregényes közösségnek is a velejárója, az új megjelenésekről a kiadók általában a legteljesebb, legátfogóbb választ adják meg, mégis akadnak olyanok, akik - gyakran a két mondatos híreknél is - rákérdeznek arra, amely a posztban is olvasható. Az Eaglemoss-bejelentéssel kapcsolatban pedig erősen megfogalmazódott bennem, hogy a képregényeket leginkább a képek miatt veszik meg olyan sokan, a szöveggel nem is törődve. Én - úgy egy 15-20 perc nézelődés után - minden információt megkaptam a kiadó honlapján, amire szükségem van: mikor jelenik meg, milyen időközökkel, mennyibe fog kerülni, hogyan zajlik az előfizetés, hol lehet előfizetni, mely történetek lesznek először. Mindezek ellenére gyakorlatilag a facebookon posztonkénti 300 hozzászólás 90%-a ugyanezeket takarja. Még azt is elnézném, ha valaki tényleg lusta ahhoz, hogy végig olvassa a kiadó honlapját (bár a kilencedik.hu oldal is minden lényeges infót összegyűjtött), de hogy valaki simán képes megkérdezni azt, amit előtte öten, ugyanazon kommentáradatban megkérdeztek, az végképp elbizonytalanít engem a jövőt (az emberiség jövőjét) illetően. És ilyenkor tényleg csodálkozom, hogy a kiadók képesek ugyancsak végtelen türelemmel válaszolni minden egyes kérdésre (még akkor is, ha jóformán Ctrl+C, Ctrl+V-znek is).

Tisztában vagyok vele, hogy a cikk utolsó két bekezdése semmit sem fog érni (az illetékesek valószínűleg el sem fognak jutni idáig, pedig igyekeztem képekkel feldobni a posztot!), de fontosnak tartottam elmondani a véleményemet erről. (És inkább ilyen formában, mint kommentekben hadakozni a néppel.) Lehet velem vitatkozni, nem egyetérteni, hiszen én csak egy átlagolvasó vagyok, aki nem is ért igazán a képregényekhez, de ennek ellenére mégis él bennem a remény, hogy még van lehetőség menteni a menthetőt.