Szerző: Bárdos András - Rényi Ádám
Cím: A Fantomtól a Mamma mia!-ig - A Madách Színház titkai
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 200

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Habár a zenés színház nagy rajongója vagyok, a Madách Színház darabjait nem nagyon követtem figyelemmel, inkább Operett Színház-párti vagyok. Évekkel ezelőtt testvéremmel, hosszas várakozást követően láttam Az Operaház Fantomját, azonban - mivel pont előtte pár héttel olvastam a regényt - hiába a látvány és a csodálatos első felvonás, önmagában a darab nem hagyott bennem mély nyomot. Ezt követően a Mary Poppins volt számomra a nagy visszatérés, de valamiért ez sem tudott teljesen magával ragadni. A Mamma mia! bemutatójára kilenc hónappal korábban sikerült jegyet váltanom, azonban - és itt elgondolkodtam, hogy velem lehet-e a baj - ez volt számomra az igazán nagy csalódás. Vélhetően a három darab körüli nagy promóhadjárat, a tény, hogy jegyet szinte lehetetlenség volt szerezni az előadásokra, még annak ellenére is, hogy rekordmennyiségben játszották őket (mindhárom musical egy év alatt minimum 100 előadást megélt) volt mindezen csalódásoknak az oka. Túl sokat vártam, túl magasra tettem a lécet. Ezt követően jött el az életemben a pálfordulat: 2015-ben a színház először szabadtéren, majd 2016 áprilisában bemutatta a személyes nagy kedvencemet, a musicalek musicalét, vagyis A Nyomorultakat. A darabot eddig négy alkalommal volt szerencsém megtekinteni, és a tavaszi szezonra is megvan már a jegyem. Ennek hatására kezdtem kicsit jobban utánajárni a Madách Színház repertoárjának, és végül így kötöttem ki Bárdos András és Rényi Ádám könyvénél is, ami a teátrum legnagyobb sikereit veszi górcső alá.

A Madách Színház vitathatatlanul a legnépszerűbb zenés színházak egyike. Nem egy magyarországi rekordot megdöntött, de mindközül talán a legnagyobb érdem, hogy a Macskákat 1983 óta folyamatosan, megszakítás nélkül tartják műsoron, mára túl vannak az 1400. előadáson, ezzel pedig hazánk legrégebbi és legtöbbször bemutatott musicalévé vált. De hasonló nagy népszerűségnek örvend Az Operaház Fantomja, a Volt egyszer egy csapat, a Producerek, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, a Spamalot, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Mary Poppins és a Mamma mia!. A kötet ezeket a darabokat veszi górcső alá, mesélnek a színészek, a koreográfus, a karmester, a díszlettervező és nem utolsó sorban a rendező-direktor, Szirtes Tamás. Emellett a magyar musicaleknek (Csoportterápia, Én, József Attila, Poligamy, Tanulmány a nőkről) is kap egy fejezetet.

 A cím, valamint a fülszöveg első mondata ("Nagy utat járt be a Madách Színház tíz év alatt.") elsőre egy kicsit becsapós, hiszen az előszót követően rögtön a Macskák című musical kerül terítékre. Ennek a bemutatója, mint ahogyan fentebb is írtam, 1983-ban volt, de mivel az ezt követő darab, a Fantom a 2000-es évek elején került bemutatásra, így a előbbi csak "rontotta volna a statisztikát" (vagyis nem tíz, hanem harmincöt évről beszélnénk). Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy a Macskák, habár igazi sikersztori, a '90-es években a Madách Színházra nem mint első számú zenés színházra tekintettek az emberek, annak ellenére, hogy olyan sikerszériákat értek el, mint az Isten pénze (amely az egyik legtöbbet játszott magyar musicallé nőtte ki magát) vagy a Nyomorultak korai bemutatója, amelynek a műsorról való levételekor a nézők a színház előtt tüntettek a darab újrajátszásáért. 

Habár, a bevezetőben írt önvallomásom ellentétes a közvéleménnyel, mégis el kell ismernem, hogy a Madách Színház szinte minden esetben sikerre tudja vinni a musicaleket, különös tekintettel a Webber által írtakra. (És a tervek szerint az elkövetkezendő öt évben érkezik a Love Never Dies, vagyis a Fantom folytatása.) Még én is büszkén olvastam, hogy az angol zeneszerző mennyire szoros barátságot ápol Szirtes Tamással, a legtöbb darabját mi, magyarok mutathattuk be először non-replica előadásként (vagyis az eredetitől eltérő rendezésben, saját díszlettel, jelmezzel és koreográfiával). De ez szinte a legtöbb előadásra igaz, hiszen Magyarországon sok esetben nem áll akkora költségvetés és/vagy megfelelő színpadi adottság a rendelkezésre, hogy az eredeti koncepciót átvegyük. 

A kötet egy albumigényességével készült, és szinte minden fontosabb színész, alkotó szerepet kapott benne. Olvashatunk izgalmakról, sikerekről, kudarcokról, hogy mennyi munka van egy szerep megformálásában, egy előadás létrehozásában, bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé. Én ez utóbbit kicsit kevésnek éreztem, szívesebben olvastam volna többet akár a fordításokról, akár a jogok megszerzéséről, de hiányoltam a színpadi bakikat, az szereplők kedvenc történeteit, ezek sokkal személyesebbé tették volna a kötetet. Illetve, amit nagyon hiányoltam, hogy a Macskák és a Fantom között űrt kitöltsék. Akár egy pár oldalas fejezet, akár csak felsorolás szinten, de igazán megemlékezhettek volna a többi darabról is. (Hova tovább, egy táblázatnak is örültem volna, ahol minden musical bemutatásának időpontja, és a kötet nyomdába adásáig az előadások száma is helyet kaphatott volna.) Illetve az utószóban jó lett volna egy kis kitekintést is közölni a jövőre nézve.

A Madách Színház tábora számára mindenképpen egy különleges kötet ez a válogatás, hiszen gyönyörű képekkel gazdagon illusztrált, és a kép-szöveg arányt is meglepően jól eltalálták. (Vagyis az ember nem tud fél óra alatt átfutni rajta, tényleg lehet sokáig olvasgatni, lapozgatni.)

Értékelés: 10/8