Ottolina és a Sárga Macska

Szerző: Chris Riddell
Cím: Ottlina és a Sárga Macska (Ottoline and the Yellow Cat)
Fordító: Ludman Anita
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 176

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Az Ottolina és a Sárga Macska című könyvhöz egy akció keretében jutottam hozzá, az egyik rendelésemhez adták ajándékba. Magamtól biztosan nem vettem volna kézbe és a polcomon is már pár éve ott porosodott, ám a szokásos nagy év eleji pakolás-leltározás során megakadt rajta a szemem, így egy este alatt sikerült elolvasnom. 

Ottolina Mr. Munroe-val, a norvég mocsarakból kiszabadított szőrös izével él együtt, míg szülei a világot járják, különlegességek után kutatva. A családnak hatalmas gyűjteménye van mindenféle felesleges tárgyból (esernyők, fél pár cipők, kiszakadt lepkefogók, stb.), amelyet a kislány rendszerez minden alkalommal. Egy nap különös dolgokra lesznek figyelmesek: a városban ölebek tűnnek el és ezzel egy időben magányosan élő, gazdag hölgyeket fosztanak ki az éjszaka kellős közepén. A rendőrség tehetetlen, ám Ottolinát ezt sem akadályozza meg, hogy saját szakállára vágjon bele a nyomozásba. De hogy kerül ide egy hatalmas medve?

Chris Riddell 1962. április 13-án született, leginkább illusztrációról vált híressé, a The Observer nevű lap minden számában megtalálható egy karikatúrája. Munkásságát többféle díjjal is jutalmazták (Kate Greenaway Medals, Nestlé Smarties Book Prizes). Magyarul több sorozata is megjelent (A szirt krónikái, Dinkaföldek, Gumófejek), ezeket Paul Stewarttal közösen alkották meg. Az Ottolina-sorozat első része azonban teljes egészében az ő munkája: a történetért és az illusztrációért is az ő keze munkája.

Elég csak kézbe vennünk a kötetet, hogy lássuk, mennyire igényes kiadásról is van szó. Már a borító is szemet gyönyörködtető, azonban a belső kivitelezésre sem lehet egy szavunk sem. Fényes, vastag papírral lett nyomdába küldve, szinte minden oldalon találhatunk illusztrációkat. Éppen ezért a szöveg elég rövid, kevesebb mint egy óra alatt ki lehet végezni a könyvet, ha a rajzok nem képeznék szerves részét a történetnek. (Mondjuk a felnőtteknek így sem tart sokkal tovább az olvasás.) Az Ottolina és a Sárga Macska követi azon képeskönyvek sorát, amelyben a szöveg és a rajz szorosan összefonódik, így válik teljessé az egész. (Elég csak Lakatos István Emma és Tesla sorozatára, Neil Gaiman Szerencsére a tej című írására, vagy éppen A leleményes Hugo Cabret című regényre gondolnunk.)

A történet maga végtelenül egyszerű, minden jóérzésű, tizenkét év feletti ember már a legelején átlátja az egészet, de a kiadó ezt nem is titkoltan, nyolc éven felülieknek ajánlja a könyvet. Kivételen most jól lőtték be a korhatárt, ugyanis ez a regény elsősorban a 8-12 éves korosztálynak íródott. A betűtípus viszonylag nagy (bár a képeknél ezzel ellentétben roppant apróra sikerültek az írások), az illusztrációk pedig elég bájosak, humorosak ahhoz, hogy lekössék a figyelmet. Így felnőttfejjel, valamint túl pár hasonló könyvön, nekem elfért volna még benne több szójáték, abszurd helyzet, de még így is akadtak nagy kedvence (pl.: Shika Mika Kft., vagy éppen Mr. Munroe álcázása). A cselekmény végig filmként pereg előttünk, így ez a kötet remek belépő lehet akár a tényleges regények, akár a képregények világába is. 

A folytatásra szinte semmi esély sincs, az első rész magyarul 2011-ben jelent meg, de mivel nem összefüggő részekről van szó, még így is bátran ajánlom kisgyermekes családoknak ezt a könyvet. 

Értékelés: 10/7