Assassin's Creed: Heresy - Eretnekség
Assassin's Creed 9.
Szerző: Christie Golden
Cím: Assassin’s Creed: Heresy - Eretnekség
Fordító: Rusznyák Csaba
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 408
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Az utóbbi egy év igazi Kánaán volt az Assassin’s Creed rajongóinak könyves szempontból. Ha csak az elmúlt fél évet nézzük: megjelent egy új trilógia nyitókötete, a hivatalos színező, idén év elején pedig egyből két kötetet vehettek kezükbe az olvasók (Hivatalos filmregény, Heresy – Eretnekség), és ha minden igaz, hamarosan érkezik A kán sírja is. Panaszra tehát nincs okunk, annál is inkább, mert Christie Golden saját ötletből megírt regénye hivatalosan az Oliver Bowden által megkezdett sorozatot viszi tovább.
Simon Hathawayt nevezik ki az Abstergo Művek Történelmi kutatás részlege új vezetőjének. A férfi az egyik Éden Darabja után kutat, így kerül kapcsolatba egyik régi ősével, Gabriel Laxart-ral, aki nem mellesleg végigkísérte a híres Orléans-i Szűz, Jeanne d’Arc rövid életútját. Simonban egyszerre ébred fel a történész és a Templomos Rend tagja, így idővel veszélyessé válik az utazása. Épp úgy, ahogyan egykori őse, Gabriel, a férfi sem tudja, hogy kiben bízhat meg, annál is inkább, mivel a múltban tett utazásai és a jelenbeli felettesei rádöbbentik egy szörnyű igazságra, amely alapjaiban változtatja meg a Templomosokról és az Orgyilkosokról kialakított képét.
Christie Golden neve ismerős lehet a magyar olvasóknak is, különösen a filmregények kedvelőinek, ugyanis nem egy Star Wars-, World of Warcraft- vagy éppen Star Trek-történet fűződik az ő személyéhez. A díjnyertes, nyolcszoros New York Times-bestsellerszerző közel ötven regényt, novellát írt a sci-fi, fantasy, és a horror műfajában. A Heresy – Eretnekség mellett Golden írta meg az Assassin’s Creed hivatalos filmregény változatát is.
Az írónő valószínűleg nem lehetett mindig könnyű helyzetben, ugyanis nem először kérték fel, hogy egy mozifilm forgatókönyve alapján írjon regényt. Ugyanakkor nekünk szerencsénk volt vele, mert a Heresy – Eretnekség című kötet történetvezetés meglátszik a sok éves tapasztalat, szinte végig filmként pereg előttünk a sztori. Ez feltehetőleg annak is köszönhető, hogy a világfelépítésnek hála nem egy, nem kettő, hanem rögtön három történetet kapunk, amelyeket megfelelő adagokban tár elénk a szerző. Elsőként itt van a főszál: a Jeanne d’Arc-vonal. Sajnos – és ez talán az én szégyenem – a százéves háborúról sok mindent nem tudok, így képtelen vagyok megítélni, hogy ez a rész mennyire hiteles történelmileg. Kicsit utána olvasva a kornak és az Orléans-i Szűznek, a legfontosabb események mind helyet kaptak a regényben. Azok tehát, akik a történelmi vonulat miatt veszik kézbe a könyvet, nem fognak csalódni, a szerző remekül ábrázolja a kort, valamint a Jeanne alakját. A második szál a jelenbeli történet, ahol megismerhetjük Simont, akinek időnként saját elveivel és eszméivel is fel kell vennie a harcot, hogy befejezhesse a kutatását. Eleinte kissé naivan áll a dolgok elé, így hatalmas pofon éri, mikor rájön, hogy a feljebbvalói magasabb szinten játszanak, így elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor nem tudja, kiben bízhat. Az ő személye is megfelelően van felépítve, nemegyszer láthatjuk az emberi oldalát is, ami nekem különösen tetszett. És végre – szemben A New York-i felkelés című kötettel – ebben a részben a jelen és a múlt is megfelelő arányban volt látható.
Lecsupaszítva az egészet tehát kapunk egy fickót, akinek egy gép segítségével lehetősége lesz visszatérni a múltba, őse egyik elméjébe, hogy átélje a történelem egyik fontos pillanatát. Eddig a pontig tehát egy félig sci-fi, félig historikus regényt kaptunk. Azonban itt jön a csavar, avagy, ha úgy jobban tetszik a harmadik szál: a templomosok-orgyilkosok harca, amely első pillantásra szinte elenyészik a másik kettő között. De csak elsőre, mert igazából azzal, hogy lehull a lepel arról, hogy melyik hős, melyik oldalon áll, Golden újraértelmezi, más megvilágításba helyezi a száz éves háborút és annak alakjait. Így válik a három, egyébként is remek történet egy egésszé össze.
A Heresy – Eretnekség hivatalosan a fő-Assassin’s Creed-sorozat kilencedik része, ugyanakkor aggodalomra nincs ok, bátran lehet kezdeni az olvasást ezzel a kötettel is (pont úgy, ahogyan az Árulás vagy a Fekete lobogó is remek belépő volt anno). Igen, apróbb visszautalásokat kapunk az Egység című részre, meg kis kitekintést A New York-i felkelésre, de ezek a jelen történet megértését abszolút nem befolyásolják. Azonban arra kíváncsi leszek, hogyan fog folytatódni a sztori, az Epilógus pont az ellenkezőjét érte el ugyanis annak, amit a nevétől várnánk. (Azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy az itt megkezdett és lezáratlan szál a Hivatalos filmregényben folytatódik-e, vagy a soron következő, tizedik kötetben, de előbbi opcióra hamarosan választ adok, amint végeztem azzal a résszel is.)
Összességében az eddigi legjobb Assassin’s Creed-regényen vagyunk túl, és ez köszönhető nagyban Christie Goldennek, akinek sikerült új színt csempésznie az orgyilkosok és templomosok világába.
Értékelés: 10/9
További, magyarul megjelent Assassin's Creed-regények:
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Reneszánsz
Oliver Bowden: Assassin's Creed- Testvériség
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Titkos keresztes háború
Oliver Bowden: Assassin's Creed- Jelenések
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Árulás
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Fekete lobogó
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Egység
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Alvilág
Christie Golden: Assassin's Creed: Heresy - Eretnekség
Last Descendants-trilógia:
1. A New York-i felkelés
2. A kán sírja
Christie Golden: Assassin’s Creed - A hivatalos filmregény
Kapcsolódó cikkek:
