Szerző: Jacob Grey
Cím: Vadak – Az Éjfél Köve (Ferals – The Swarm Descends)
Fordító: Magyari Andrea
Kiadó: Kolibri Kiadó
Oldalszám: 312

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Jacob Grey Vadak-trilógiájának második része tavaly év végétől érhető el a magyarul is a könyvesboltokban. Az első részről született kritikámban kapott hideget és meleget is a sorozat, így kissé félve, ám mégis bizakodva fogtam bele a folytatásba.

Miután Kra és barátai megmentették a világot a Szövőembertől, úgy tűnik, minden visszatérhet a rendes kerékvágásba. Azonban egy nap titokzatos férfi keresi fel hősünket, hogy egy követ adjon át neki. Az utasítás szerint Krának meg kell óvnia az ellenségtől a tárgyat, amelyet anyja hagyott örökül neki. A fiú eleinte nem is érzi a helyzet komolyságát, de idővel különös dolgokat tapasztal: a kő hatással van a gondolataira, a cselekedeteire, a személyiségére. Miközben teljesen új embereket ismer meg és igyekszik a tudását elmélyíteni a vadak világában, felbukkan a színen a Légyanya, akiről a többiek is csak legendaként beszélnek és aki még a Szövőembernél is veszélyesebb ellenfélnek tűnik.

Legnagyobb örömömre Grey a második részben már kijavította azokat a hibákat, amelyeket az első résznél még negatívumként fogalmaztam meg. Sokkal árnyaltabb képet kapunk a vadak világáról (példának okáért, arra is választ kapunk, hogyan halhat ki egy ág), ráadásul számos aprósággal igyekezett tovább színesíteni a regény mitológiáját.

Ugyanígy pozitív a változás a karakteralkotások terén: sokkal árnyaltabb jellemeket kapunk. Példának okáért láthatjuk Mrs. Strickham, a Rókavad esendő oldalát is, amikor választania kell a családja és a vadak nemzetsége között. Hasonlómód üdvözítendő, hogy a Grey nem rágja az olvasó szájába, hogy Kra a hősünk, akin az egész világ sorsa múlik. Nem, a fiú csak teszi, amiről úgy véli, hogy helyes és amit erejéből telik (oké, aztán tényleg ő menti meg a világot), ugyanakkor a szerző megkímél minket a felesleges önsajnálattól, valamint a pátoszos gondolatvilágtól, és éppen ezzel éri el, hogy valóban hősként tekintsünk a fiúra.

A történet is hasonló módon izgalmasabbra sikeredett, mint az első rész: kapásból az első fejezetben felbukkan a titokzatos idegenek, aki az Éjfél Kövét átadja Krának, onnantól pedig nincs megállás, az események és a kalandok egymást érik, szinte szünet nélkül.

Ez a három tényező – a karakterek, a történet és a háttérvilág – a második részben kivételesen jól működik együtt és alkot egy kerek egészet. A sorozat (és nem a kötet!) egyetlen hibáját csupán abban látom, hogy két rész olvasása után sem érzem, hogy a trilógia egy egészet alkotna majd. Egyelőre nem tudok rájönni, hogy mi lesz (ha lesz egyáltalán) az, amely szépen összefűzi a három kötet cselekményét, de remélhetőleg a befejező rész majd megadja erre is a választ.

Értékelés: 10/8

A sorozat tagjai:

Vadak – A fehér varjú hangja
Vadak – Az Éjfél Köve