Assassin's Creed - Hivatalos filmregény
Szerző: Christie Golden
Cím: Assassin’s Creed - Hivatalos Filmregény (Assassin’s Creed – The Official Film Tie-In)
Fordító: Bayer Antal
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 336
SPOILERMENTES ÍRÁS!
Az Assassin’s Creed népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tavaly ilyenkor a rajongóknak csupán évi egy kötettel kellett beérniük, míg az elmúlt nyolc hónapban összesen négy regény és egy színező jelent meg. A könyvek egyike a decemberben a hazai mozikban is bemutatott film regényváltozata, amelyet a magyar olvasók számára sem ismeretlen Christie Golden adaptált át.
Callum Lynch-et halálbüntetés várja az elmúlt években elkövetett bűneiért. Azonban a megváltás helyett valami egészen mást kap: az Abstergo vállalat titkos kutatóbázisán tér magához, ahol az Animus segítségével arra kényszerítik, hogy a XV. században élt ősének, Aguilar de Nerhának a kalandjait élje át újra, és mindeközben a Templomosok ráakadjanak az Édenalma helyére. Callum eleinte nem bízik senkiben, azonban, ha életben akar maradni, el kell fogadnia fogva tartói játékszabályait. De idővel rájön, hogy nem csak Aguilarnak, hanem saját magának is szembe kell néznie a múlttal, amely kihatással van a jelenére és a jövőre egyaránt.
Christie Golden nevével – nem is olyan régen – a blog olvasói is találkozhattak, hiszen ő vetette papírra a Heresy – Eretnekség című regényt, amely egyben jelen kötetnek az előzménye is. (Habár itt meg kell álljak egy kicsit: a filmkönyv valóban tartalmaz utalásokat akár a közvetlen előzményre, akár az Oliver Bowden-féle regényekre, a történet önmagában is érthető, élvezhető olvasmány.) A filmhez még nem volt szerencsém, így azt megítélni, hogy mennyire szolgai a másolás, nem tudom, de az olvasott kritikák alapján a cselekmény pontról pontra megegyezik mindkét alkotásban. Igaz, Golden nagyon eltérni nem is tudott volna, hiszen a forgatókönyv alapján volt kénytelen dolgozni, ráadásul maga a történet is kb. 260 oldal. (Megijedni nem kell, a maradék hetven oldal nem az Ulpius-féle ajánlásokkal van tele, hanem regressziókkal, de erről egy kicsit később.)
Megvallom őszintén, én a Heresy – Eretnekség kötetnél nagyon élveztem, hogy a jelenbeli történetszál is fontos szerepet kap, azonban ennél a regénynél már úgy éreztem, hogy a múltbéli, XV. századi spanyolországi cselekmény igencsak háttérbe szorult, már-már túl keveset láthattunk belőle. (Mondom ezt úgy, hogy a XXI. századi sztorit most is jobban élveztem.) A történet izgalmasan kezdődik, megismerjük valamennyire Callum Lynch-et, valamint Sofia Rikkint, Alan Rikkin lányát, és egy kicsivel mélyebb betekintést nyerünk az Abstergo működésébe. Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy főhősünket szinte minden további felkészítés nélkül ültetik be az Animusba, miközben az előző regényekben mindenhol hangsúlyozták, hogy mennyire fontos az alapos fel- és rákészülés. Igen, kapunk egy kis magyarázatot, hogy mindenkit sürget az idő, meg Alan is beleszól, hogy az emberi élet nem számít, csak az Édenalma legyen meg, de nekem ez így akkor is kicsit visszásra sikeredett.
Ahogyan haladunk előre a cselekményben, úgy kapunk sajnos egyre gyakrabban kicsit unalmasabb jeleneteteket, mind a jelen-, mind a múltbeli szálak esetében, a történet lezárását pedig kissé összecsapottnak érzem. Feltehetőleg ez inkább a forgatókönyvírók hibája, és azoké, akik szorosan megkötötték a regény írónőjének kezét, hiszen Golden pont a Heresy – Eretnekséggel bizonyította be, hogy tud igazán jó, a templomosok és orgyilkosok világában játszótó történetet írni.
Fentebb már utaltam rá, a kötet mintegy 1/5-ét az ún. regressziók teszik ki. Ezek olyan feljegyzések, amelyek a mellékszereplők múltbeli utazását rögzítik és tárják az olvasók elé. Azon felül, hogy egy-kettő visszautal a korábbi regényekre, sajnálatos módon ezeknek semmilyen további funkciójuk nincs. Én legalábbis nem éreztem volna, hogy adtak volna bármit is az alapsztorihoz, sőt, ezek olvasása már igen csak lassan, döcögősen haladt.
Kicsit sajnálom, hogy pont Golden kapta a feladatot, hogy a hivatalos filmregényt is ő írja meg, mert most az a szerencsétlen helyzet áll fenn, hogy az általam olvasottak közül a legjobb és leggyengébb Assassin’s Creed-regény szerzőjeként is felkerült a listára. Remélhetőleg lesz még lehetősége egy kis szabadabb kalandozásra ebben a világban, mert szívesen olvasnék még olyanokat, mint amilyen a Heresy – Eretnekség volt.
Értékelés: 10/7
További, magyarul megjelent Assassin's Creed-regények:
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Reneszánsz
Oliver Bowden: Assassin's Creed- Testvériség
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Titkos keresztes háború
Oliver Bowden: Assassin's Creed- Jelenések
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Árulás
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Fekete lobogó
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Egység
Oliver Bowden: Assassin's Creed - Alvilág
Christie Golden: Assassin's Creed: Heresy - Eretnekség
Last Descendants-trilógia:
1. A New York-i felkelés
2. A kán sírja
Christie Golden: Assassin’s Creed - A hivatalos filmregény
Kapcsolódó cikkek:
