Szerző: J. K. Rowling
Cím: Legendás állatok és megfigyelésük – Az eredeti forgatókönyv (Fantastic Beats and Where to Find Them – The originial screenplay)
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 304

SPOILERMENTES ÍRÁS!

Kicsivel több mint tizenöt évvel ezelőtt, 2001-ben, a negyedik és az ötödik Harry Potter-rész közti hosszas várakozás idején jelent meg két roxforti tankönyv. Az egyik, A kviddics évszázadai, amely a varázslók legendás sportjának történelméről mesél nekünk, a másik a Legendás állatok és megfigyelésük, amely Göthe Salmander feljegyzéseit tartalmazta. Hét Harry Potter-kötet, nyolc film és egy színpadi verzió után 2016 novemberében ismét visszatérhettünk a J. K. Rowling varázsvilágába, ekkor került mozikba ugyanis egy öt fejezetből álló franchise első része, amely az 1920-as évek Amerikájába kalauzol el minket. Jelen kötet pedig ennek a filmnek az eredeti forgatókönyvét tartalmazza.

Göthe Salmander, az ifjú magizoológus New Yorkba érkezik, ahol az Új Salem társaság törekvéseinek köszönhetően a muglik (amerikai kifejezéssel magnixek) és a varázslók közötti harc kiéleződik. Salmander varázslatos bőröndjének rejtekéből egy véletlen folytán megszökik pár fantasztikus lény, amely tovább fokozhatja a kialakult helyzetet. Göthe újdonsült barátai – Tina, a MACUSA alkalmazottja, Quennie, a legilimentor, valamint a varázstalan Jacob Kowalsky – segítségével igyekszik befogni újból az állatokat, ám mindeközben a varázsvilág is komoly problémákkal küzd: a jelek szerint egy, már több éve nem észlelt obskurus szedi áldozatait.

J. K. Rowling hét Harry Potter-kötet, három kiegészítő könyvecske, valamint négy, felnőtteknek szóló regény után ismét visszatért a varázslóvilágba, ám ezúttal forgatókönyvíróként próbálta ki magát. A film tekinthető a Potter-univerzum előzményének is, habár az első rész alapján attól teljesen független, bizonyára az ötödik mozi után találjuk meg a kapcsolódási pontot. Utalásokat még így is találunk a régi ismerősökre, de ezekről majd egy kicsit később.

Megvallom őszintén, a film nekem némely pontos csalódást okozott. Nem volt rossz, de nem érte el a Harry Potter-történetek szintjét. Éppen ezért vártam nagyon, hogy forgatókönyv formájában is olvashassam a sztorit, hátha felfedezek újabb mélységeket magamnak. Számításaim pedig bejöttek, mert maga az olvasás nagyobb élményt jelentett, mint maga a film. Még annak ellenére is, hogy életem első forgatókönyvét olvastam, így valóban úgy kellett tekintenem rá, mint ha mozgóképet látnék magam előtt, ez pedig időnként furcsa volt, hiszen Rowling pontosan leírja, hogy mit akar látni és láttatni, kevés dolgot bíz az olvasó szabad fantáziájára. Mivel a film még viszonylag élénken él bennem, így akarva-akaratlanul a színészek arcát láttam magam előtt, és az is bebizonyosodott számomra, hogy Eddie Redmayne mennyire tökéletes választás volt Göthe szerepére.

Ami különösen tetszett, hogy Rowling kiterjesztette ezt a világot Amerikára is, így a varázsvilág egy újabb szeletét ismerhettük meg. Azt a Tűz Serlege óta tudjuk, hogy a franciáknak és a bolgároknak is megvan a maga iskolája, rendszere, de ezúttal egy magasabb szintre emeli az egészet. Amerikában működik a MACUSA, vagyis az Amerikai Egyesült Államok Varázslókongresszusa, amely egyfajta világszervezetként is működik. A szerző ezt hasonló ötletességgel, sajátos szabályokkal töltötte meg, hasonlóan a Mágiaügyi Minisztérium működéséhez, ugyanakkor az olvasó könnyedén azonosíthatja bármely más, valós szervezettel is.

Az már most tisztán látható, hogy a jelenlegi franchise főgonosza Grindelwald lesz, akiről a Harry Potter-regényekben is olvashattunk. (Ő volt az, akit Dumbledore az 1940-es években győzött le.) E tekintetben a film sok hasonlóságot mutat az első Potter-regénnyel, hasonló csavarral él a történet befejezése. (Gondolok itt Mógus professzor és Voldemort kapcsolatára.)

Azt is biztosra tudhatjuk – bár ehhez nem kell nagy logika -, hogy Tina lesz Göthe felesége, hiszen a Legendás állatok és megfigyelésük című tankönyv életrajzánál szerepel ez az adat. Habár meg kell jegyeznem, hogy ezen a téren van némi ellentmondás, ugyanis a életrajz szerint Göthe a Roxfort elvégzése után két évet dolgozott a Házimanó Áttelepítési Részlegnél, a filmben azonban utalnak rá, hogy kicsapták a Roxfortból.) A karaktereket egyébiránt egyelőre még nem látom annyira kidolgozottnak minden tekintetben, mint a szeptológia esetében, de Göthe-Jacob-Graves hármasnak azért sikerült eljutnia arra a szintre. Nem tudom, hogy ez az írónő részéről mennyire volt szándékos, de ha igen, akkor külön pont jár azért a halovány meleg-szálért, amely Graves és Credence között bontakozott ki. És itt most nem feltétlenül azért tartom ezt jó ötletnek, mert Rowling merte beemelni egy fantasyba a másságot, hanem mert – bár ez a regényekből nem, csak későbbi interjúkból derül ki – állítólagosan Dumbledore professzort és Grindelwaldot is gyengéd érzelmek fűzték egymáshoz, ezzel a kezdetleges jelenettel pedig ezt alapozza meg.

Összességében nagy élményt jelentett a forgatókönyv olvasása, különösen azért, mert egy roppant igényes kiadást vehetünk a kezünkbe, amely teljes egészében megegyezik az eredeti változattal. Bízom benne, hogy a soron következő filmek forgatókönyvét is polcra tehetem majd, hasonló kiadásban.

Értékelés: 10/8

A szerző eddig megjelent könyvei:

Harry Potter-univerzum:

Harry Potter és a bölcsek köve
Harry Potter és a Titkok Kamrája
Harry Potter és az azkabani fogoly
Harry Potter és a Tűz Serlege
Harry Potter és a Főnix Rendje
Harry Potter és a Félvér Herceg
Harry Potter és a Halál Ereklyéi

Harry Potter és az elátkozott gyermek (színházi szövegkönyv, John Tiffany-val és Jack Thorne-nel közösen)

Legendás állatok és megfigyelésük - Az eredeti forgatókönyv

Legendás állatok és megfigyelésük (Göthe Salmander álnéven)
A kviddics évszázadai (Tudor Hushpush álnéven)
Bogar Bard meséi

Felnőttek szóló regények:

Átmeneti üresedés

Cormoran Strike-sorozat: (Robert Galbraith álnéven)

Kakukkszó
A selyemhernyó
Gonosz pálya